„Biztosítom magát róla: semmit nem fogok itt vásárolni” – a magas, fess úrnak utánam nyitott ajtót az Il Bacio di Stile luxusáruház londínere, akitől megkérdezte, hol találja a férfi osztályt. A zakók között találkoztam vele újra, a készséges eladólány épp elsietett, hogy egy újabb modellt hozzon. Mikor rákérdeztem a férfinál, mi vitte rá, hogy betérjen az Andrássy úton szeptember 9-én megnyílt cifra palotába, kifejtette, hogy a tévében látta, és mivel nyugdíjasként van némi ideje, gondolta megnézi, mit kínálnak és mennyiért. Kockás, tiszta gyapjú sportzakóját szerette volna újra cserélni, előző nap szabónál is járt, de drágállta a 100 ezer forintos árat, amihez még neki kellett volna vinni anyagot.

„Elképesztő, de itt 850 ezerért is kínálnak zakót! Tudja mi a márkája annak, ami rajtam van” – kérdezte suttogva a 82 éves úr kedélyesen. „Hugo Boss! Három éve vettem 3 ezer forintért! Turkálóban, de vadonatújan. 9 ezerért kaptam hármat. Ez itt nevetséges” – magyarázta. Régen export-importtal foglalkozott, bejárta a világot. „Nem tudom, mit gondolnak, de nem tartom elképzelhetőnek, hogy Magyarországon egy ilyen üzletnek legyen piaca. Pénzmosásnak viszont tökéletes, illetve presztízsberuházásnak. Fontos üzletek köttethetnek a háttérben. Ismeri a Rokonok című művet? Nem változott semmi, ez is ugyanarról szól” – taglalta. Az eladó az új fazonnal udvariasan a háttérben várt, hogy folytathassa a ruhapróbát.

Facebook / Il Bacio di Stile

Nem is eladónak, hanem inkább hoszteszeknek és hosztoknak nevezehetőek a személyzetben dolgozó dekoratív és ápolt fiúk-lányok. Utóbbiaknál kötelező a vérvörös rúzs, és A stílus csókjának logóját formázó öv. Köszönnek, de nem zaklatnak, nem rohanják le a betérőt, hogy miben segíthetnek, és nem vágnak fancsali képet, ha semmiben.

„Konkrét, számszerűsíthető célkitűzéseink nincsenek, hiszen a célunk a profitabilitás mellett sokkal inkább az volt, hogy egy teljesen egyedülálló kezdeményezést valósítsunk meg” – tér ki némileg a „A stílus csókja” rövid és hosszú távú elvárt eredményeit firtató kérdésem elől a komplexum marketingigazgatója, Küttel Gábor.

Az Andrássy út többi luxusboltja valóban más, mint a magyar fejlesztés; a Louis Vuitton, a Burberry és a többiek is bérlik az üzlethelyiséget, míg Gattyán György az épület tulajdonosaként részben befektetési, részben pedig esztétikai és turisztikai szándékkal indította el a vállalkozást. „Az il Bacio di Stile nem csak azért különleges, mert olyan világmárkákat kínál, amelyek korábban soha nem voltak elérhetőek Magyarországon, hanem az épület kialakítása miatt is. Arra törekedtünk, hogy minél több értéket megőrizzünk az áruháznak otthont adó műemléki környezetből” – ecseteli a marketingigazgató. A 19. századi polgári időket idéző architektúra és berendezés mellett kortárs műtárgyakat is megtekinthetnek a betérők, de a polcok között székeken, foteleken és kanapékon is megpihenhet a luxuskörnyezetbe látogató. „Nem hiába raktunk könyveket is az eladótérbe; nem bánjuk, ha az érdeklődők belelapoznak” – mondta el Küttel Gábor. „Tisztában vagyunk vele, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy vásároljon is. A ruhák mellett azonban az áruház hangulata és művészeti gyűjteménye miatt is érdemes ellátogatni hozzánk” – tette hozzá.

Szalon a Stílus csókjában: nem csak vásárlóknak

il Bacio di Stile

A első emeleti női osztályon, Valentino, Donna Karan, Armani és a többi híres kreátor munkái mellett, a pompától visszafojtott lélegzettel sasszézva német szóra lettem figyelmes, két fiatal nő nézelődött a gondosan kialakított enteriőrbe állított ruháspolcok, a sztenderek között. Rajtuk is látszott némi áhitat, ahogy megérintették a finom anyagokat. Egyikük, vállán Nanushka bevásárlószatyorral, a decensen nőies Jil Sander-kosztümökkel szemezett. Kiderült, hogy véletlenül tértek be az Andrássy út 19. szám alatt található multibrand-store-ba, mielőtt visszarepülnek Frankfurtba az üzleti találkozójukról. Nanushkánál vásároltak is, de amikor rákérdeztem, hogy A stílus csókjából is visznek-e szuvenírt, szerényen elutasítottak: „Ez nem a mi árkategóriánk” – vallotta be a német banki szférában dolgozó nő, aki szerint leginkább Münchenben esetleg Düsseldorfban lenne létjogosultsága hasonló luxusnak. „Mi nem öltözünk ilyen öntudatosan, egy ilyen boltról sem tudok nálunk” – rázta meg egyszerű, copfba fogott haját, öltözete a tökéletes business casual: fekete rövid szabású ballonkabát, sötét répanadrág, lapos sarkú bőrcipő.

19. századi nagypolgári életérzés itt és most

Il bacio di stile

Aki mégis megengedheti magának a luxust, a marketingigazgató szerint itt jár legjobban Budapesten. „A többi luxusmárka Magyarországon nem tud alkalmazkodni az euró ingadozásához, ezért jelentős százalékkal is magasabban lehet hozzájutni egy termékhez, mint Nyugat-Európában. Mi a bécsi árakhoz tudjuk igazítani az árainkat, ez pedig jelentős versenyelőnyt jelent.”

Való igaz, az áruház nem pang. A nyitás utáni negyedik napon, minden szinten voltak nem csak kiváncsiskodók, hanem vásárlók is. A férfi osztály kasszájánál cipőt csomagoltak egy magyar fiatalembernek, ugyanezen szint egyik kanapéján egy divatos üzeltember dílelt telefonon. A női szekcióban három barátnőnek csomagolták az elegáns luxusszatyorba a termékeket. Ők is magyarul beszéltek. A harmadikon üzleti tárgyalás folyt az egyik szalonként berendezett sarokban.

Csak a kezdeti lelkesedés?

„Magyarország luxuspiaca mindig is erősen ingatag volt, mert messzemenően függ a külföldi vevőktől“ – magyarázta Oliver Petcu a hvg.hu munkatársának még január végén az Andrássy út helyzetéről szóló riportban. A bukaresti székhelyű tanácsadó cég, a CPP Luxury Industry Management Consultants igazgatójának becslése szerint a magyar luxusáruházak vevőinek mindössze 30 százaléka érkezik belföldről. Két éve ráadásul olyan változás indult be a magyar turizmusban, amely hosszú távon komoly veszélyt jelenthet a magyar luxusiparra: ázsiai újgazdagok helyett egyre inkább spórolós turisták érkeznek az EU más országaiból és az Egyesült Államokból.

A luxusnak nem igazán van hagyománya Magyarországon. Egyfelől azért, mert a nyílt önmutogatás itt lenézettebb, mint a szomszédos kelet-európai országokban. Másrészt azért, mert a tehetős magyarokat a nyugati nyitás után jobban vonzották Milánó, Párizs és München nagy butikjai. „A kevés számú nagyon gazdag magyar eddig jobbára külföldön vásárolt be, és ezt alighanem eztán is így fogja csinálni“ – mondja Petcu. A nagy luxusmárkák ezért jó ideig letettek arról, hogy Magyarországon fiókot nyissanak. Budapest csak az EU-csatlakozással vált luxuspiacként is érdekesebbé.

Il bacio di stile

„Nekünk Béccsel és Milánóval kell konkurálnunk” – tette hozzá akkoriban Andrusch József, a Dolce&Gabbana magyarországi képviselője, aki azzal azonban nem ért egyet, hogy Budapest olcsó székhely volna. Az árak Európa-szerte egyforma magasak. Optimistábban látja a helyzetet, mint a luxusszakértő Petcu: „Tavaly valamelyest megint javult a forgalom“ – mondja Andrusch. Más nemzetközi márkákhoz hasonlóan az olasz cég budapesti sikere is az utazó üzletemberek és turisták vásárlókedvén múlik elsősorban. A forgalmat itt a Szöulból, Pekingből, New Yorkból és Dubaiból érkező kuncsaftok generálják.

Hogy A stílus csókja nem csupán ihletet, de lökést is ad a magyar luxuspiacnak, és változást hoz-e a foghíjas shoppingsztrádán, ahonnan Roberto Cavalli és Armani saját üzletével is inkábbb kivonult? Rákérdeztem erre is az illetékeseknél.

"Talán ők valamit rosszul csináltak" – jött a magabiztos válasz.