Nem a jószándékunkon vagy a vágyainkon múlik, hogy nem sikerül betartani az újévi fogadalmakat, hanem a helytelen hozzáállásunkon. Milyen tipikus hibák miatt buknak el sokan már januárban? Miért nem jó a „mindent vagy semmit” gondolkodásmód? Milyen mentális és gyakorlati trükkökkel vehetjük rá magunkat a tartós életmódváltásra?
Racionális férfiak és érzelmes nők – hangzik a sztereotípia, hogyan válhat így a férfiból lelki társ? Úgy, hogy kissé alaposabban megvizsgáljuk az előítéleteket.
Mi történik érzelmi szinten a gyermekünkben, ha túl bizalmas viszonyt alakítunk ki vele? Hogyan változik meg a kapcsolatunk, ha túl szoros, nem a korának megfelelő érzelmi kapcsolódás jön létre, és ártunk-e vagy használunk azzal, ha mindent „őszintén”, már-már túl őszintén megosztunk vele?
A gyógyszeres leszoktató terápiákban nagyon jó eredményeket elért orvos, addiktológus évtizedek óta segíti a média munkáját azzal, hogy naprakész információkat szolgáltat az ország szenvedélybetegségeiről. (Az interjú a 2014/2 HVG Pszichológia Extra magazinban jelent meg)
A kijózanodás egy szakasza szorongásoldó hatású, a másnaposság megszűnése pedig megkönnyebbülést hoz – ezzel is magyarázzák szakemberek, hogy olyan sokan részegednek le újra és újra. Mit kell tudni a macskajaj fizikai és pszichés tüneteiről? Kiknél erősödik fel ilyenkor különösen a szorongás? És miért nem könnyű az első néhány pohár után abbahagyni az ivást?
Kutatások szerint nemcsak a hálás felnőttek, de a hálás gyerekek is boldogabbak és optimistábbak. Segítsünk nekik e pozitív attitűd elsajátításában!
Agyi jutalmazó mechanizmusok biztosítják, hogy jobb legyen adni, mint kapni, de azért fontos, hogy lássuk, tényleg jó annak, akit megajándékozunk. De miért nem értik még ezt a gyerekek? Miért nem mindegy, hogy kivel vagyunk nagylelkűek? Mit adjunk, hogy a másik igazán örüljön? És mikor elég a tárgyi ajándék helyett egy egyszerű együttlét is?
Ki ne vágyna boldog párkapcsolatra? Sokszor elhanyagolt tényező, hogy e boldogság mennyire függ a társak érzelmi intelligenciájától.
A családi szokások, rituálék összekovácsolnak, biztonságot adnak, reménységet ébresztenek, és az állandóság érzését keltve azt jelzik, ha a belső világunkban rend van, szokásaink stabil kereteket adnak az életünknek, akkor kint sem történhet velünk nagy baj.
Érdemes minden életszakaszban, élethelyzetben újragondolni a családi és közösségi rítusainkat, hogy ne üresedjenek ki az ünnepeink – ajánlják pszichológusok. Hogyan újítsuk meg az étkezés-központú karácsonyi összejöveteleket? Milyen játékokat játsszunk, hogy mély beszélgetések alakuljanak ki? Mit kérdezzünk magunktól, ha veszekedésbe torkollik a szeretet ünnepe?
Olyan világban élünk, ahol szinte általános a társadalmi bizalmatlanság, a versengés, az irigység. Csoda, ha mi is bizalmatlanok vagyunk, pláne ha a párunk megtalálásáról van szó?
Életünk egyik legfontosabb kérdése, hogy mire figyelünk, hiszen aminek a figyelmünket szenteljük, abban élünk, az a valóságunk. Az pedig, szánunk-e elég figyelmet azokra, akiket szeretünk, vagy mindarra, amit fontosnak tartunk, leképezi, mennyire tudunk a hétköznapjainkban önazonosak lenni: valóban azok a prioritások vezetnek-e bennünket, amelyek szerint élni kívánunk.
Az ősidőkbe nyúlik vissza mély kapcsolódásunk a természethez, és a saját érdekünkben nagyon jól tesszük, ha a napjainkra igencsak kihűlt viszonyt újra felmelegítjük.
Hangok, fény, hőmérséklet, a Föld gravitációs ereje, családunk, barátaink, kollégáink. Orientációs pontok, amelyek nélkül elveszettek vagyunk. Vagy mégsem? Mi történik, ha egy órára kiszakadunk az ingerek megszokott konstellációjából? És ha 14 hónapra?
A neurodiverzitás idegrendszeri sokszínűséget jelent, és az utóbbi években az autistákkal foglalkozó szakemberek kulcsszavává vált világszerte. Már a névválasztásnál is jelezte elkötelezettségét e paradigma iránt a Neurodiverz Műhely, amelynek vezetője és egyik megálmodója a gyermekpszichiáter. Miben jelent változást a neurodiverzitás-paradigma a korábbi megközelítésekhez képest?
Életünk állandó része az idegesség és a stressz, valamint a fáradtság és az álmosság. Ennek hátterében az éberség és az összpontosító képesség csökkenése rejlik. A buddhista hagyomány szerint a koncentráció a megvilágosodáshoz is nélkülözhetetlen.
Amikor elmélázol azon, vajon mennyire vagy a szokások rabja, talán spontán azt válaszolod, hogy „Én aztán nem!”. Általában szeretjük magunkat tudatos, önreflexióval rendelkező, új dolgokra nyitott embernek hinni, aki nem ragad bele sematikus működésmódba, hanem időről-időre felülbírálja a dolgait, és ha kell, változtat. Aztán persze kiderülhet, hogy mégsem.
Az ADHD-m ellenére is szeretsz?” „Nem, én az ADHD-dal együtt szeretlek.” Pszichológusként és magánemberként is úgy vélem, ez a fajta feltétel nélküli elfogadás a kulcs egy kapcsolat működésében és az egyén fejlődésében.
A tudatos jelenlét fogalmát a nyugalomhoz, a lelassuláshoz és a csendhez kötjük. Ezzel szemben a szex sokkal aktívabb, hangosabb és izgalmasabb tevékenység. Pedig nagyon is fontos, hogy ne csak fizikai tevékenységként tekintsünk a szexualitásra, hanem olyan lelki és mentális állapotként is, amikor képesek vagyunk magunkra, a másikra és a jelenre koncentrálni, kizárva minden zavaró tényezőt.
Ádáz párkapcsolati viták, veszekedések közben sokszor fel sem merül a felek között, hogy indulataikat nem a másik kelti, hanem saját régi, gyerekkori beidegződéseik. Mi történik a párkapcsolatban, ha nem vagyunk tudatában ennek, és mi, ha tisztában vagyunk vele, és dolgozunk magunkon?