Jobb adni, mint kapni

Nemcsak az éves forgalmuk nagy részét a karácsony előtti hetekben lebonyolító kereskedők vagy az emberek jószándékára apelláló jótékonysági szervezetek sulykolják ilyentájt, hogy jobb adni, mint kapni, hanem kétezer éve már a Biblia is leszögezte ezt az egyetemes igazságot. Pál apostol az Apostolok cselekedetei 20. fejezetében hivatkozik Jézusra, aki szerint „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Kérdés, hogy vajon csupán egy jámbor (vagy pénztárcanyitogató) tanácsról van szó, netán tudományosan is igazolni lehet e mondás igazságát?

shutterstock

Fejben dől el

A jó hír, hogy ez az állítás teljes mértékben bizonyítható, igaz, ehhez részben az emberi agy mélyére kellett nézni a tudósoknak. A különféle kutatásokból egyértelműen kiviláglott, hogy jótékonykodás vagy adakozás alkalmával nemcsak az ajándékozó önbecsülése és önértékelése nő meg, hanem fontos biokémiai folyamatok is végbemennek. Ezek egyike a köznyelvben boldogsághormonként emlegetett ingerületátvivő vegyület, a dopamin megnövekedett termelődése. (Ez a neurotranszmitter játszik szerepet az agyi jutalmazómechanizmusban, finom ételek és a szex is kiváltja a termelődését, valamint a függőségek kialakulásában is nagy szerepe van.)

A kutatók nem rénszarvasos pulóverek vagy tejhabosítók ajándékozása közben figyelték az embereket, hanem pénznyeremények és adakozás során. Kiderült, hogy több dopamin termelődik jótékony célú pénzadományozás hatására, mintha ugyanakkora összeget nyertünk volna a lottón. Ha nem saját magunkra költjük a pénzt, az agyban olyan területek is aktiválódnak, amelyek az empátiával, az örömteli társas interakciókkal és a boldogsággal függenek össze. Ez akkor különösen látványos, amikor valaki váratlanul nagyobb összegű pénzhez jutott, majd annak egy részét rövid időn belül továbbajándékozta.