Attól a perctől kezdve, hogy két ember családot alapít, szinte kötelező változáson megy át. Ha ez a változás előremutató, akkor fejlődésnek hívjuk, ha elmarad, és a megrekedés lesz a jellemző, a pár vagy a család krízisbe kerül. Mind a krízisnek, mind a harmonikus együttélésnek vannak általános jellemzői, de ezek másképp jelennek meg a nők és a férfiak szempontjából.
Személyiségünk érése, egyéni társadalmi beágyazottságunk az életünk során hol összetalálkozik a családban betöltött feladatainkkal, hol pedig elágazik tőle, és új utakra indul. Lehetünk karrier szempontjából a mélyponton, mert elvesztettük az állásunkat, ugyanakkor boldog szülők egy frissen alakuló családban. És ez fordítva is igaz. Akárhol járunk is belső fejlődésünkben vagy családi életutunkban, a kettő óhatatlanul hat egymásra. Ezt még tetézhetjük a nemi szerepeinkből adódó különféle problémákkal, és máris nehezen felírható egyenletben vagyunk az ismeretlen elem. Képzeljünk el például egy ötvenes nőt, aki épp a változó kor tüneteivel kínlódik – amit egyben nőisége elvesztésének is tekint –, házassága a férje a kapuzárási pánikja miatt válságjeleket mutat, és nemrég unoka is született, tehát a nagyszülői szerepbe is be kell illeszkedni.
Tavaly már 9 milliárd forint veszteséget fialt a kormány által felhizlalt Magyar Vagonnak a nagy egyiptomi kocsimegrendelés, amit anno még az oroszokkal hoztak össze. A spanyol Talgo felvásárlási kísérlete költséges kaland volt.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
