„Olyan nincs, hogy lemondani valakiről” - Interjú Funk Sándor

Tisztázná a függőség fogalmát?  

Ha nincs, akkor feltétlenül be kell szerezni, ha beszereztük és fogyasztottuk, akkor meg semmi sem hiányzik.  

Miért szánta rá magát, hogy leszoktatással foglalkozzon?  

Már neurológus és pszichiáter szakorvos voltam, amikor alkoholistákkal kezdtem foglalkozni, mert azt gondoltam, lehet, hogy igazuk van, és ők csak áldozatok. Egyszer csak egy addiktológiai osztály élén találtam magamat – a rendszerváltás idején –, és akkor kezdődött a magyar heroinkorszak. Rengeteg beteg jött, akiket sehol sem szerettek. Mindig volt egy-két olyan munkatársam, aki szó nélkül tette, amit kellett, és kitartottunk. Szóval, nem futottam el, de talán nem a bátorság, hanem a lassú felfogás miatt.  

A kilencvenes években állandóan terítéken volt a drogszabályozás, mi történik körülötte ma?  

Az alkoholstratégiát mostanában egyeztetik, drogstratégia van ugyan, de semmi különösebb áttörés nem történt, mert nem úgy készült, hogy figyelembe vették volna az aktuális problémákat. Meg újabban valóban nem divatos téma a drog. Persze nem gondolom, hogy kimenne a divatból az addiktológia, mert iszonyú sok a beteg. Mindig is az volt az érzésem, hogy ebben az országban nagy szükség van a szakmámra.