Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Miért nem szeretnek telefonálni a fiatalok? És miért lenne nekik sokkal jobb – akár a magányukat, a pszichés egészségüket befolyásolva –, ha rendszeresen felhívnának valakit? Pszichológusok magyarázzák el a telefonálás lélektani hátterét és hasznát.
Az élet velejárója a betegség, a halál, a válás, a veszteségek. Hiába szeretnénk, titkokkal nem tudjuk megvédeni a gyerekeinket. Nem is szükséges: egyrészt érzékelik a hamisítást, másrészt sokkal több mindent meg lehet velük beszélni, mint gondolnánk. Ám nem akárhogyan.
Valentin-nap alkalmából nemcsak a szerelmet, de az elköteleződést is ünnepelhetjük: a házasodási kedv az utóbbi években új lendületet vett Magyarországon, és még a koronavírus-járvány sem állhatta útját a szertartásoknak.
Nem kell sem alkotni, sem hármas szaltókat ugrani ahhoz, hogy teljes életet éljünk, a felelősség viszont mindenképpen a mienk – vallja Tompa Andrea író, aki arról is szól, hogyan jelenthet a haza a nagy fogalmon kívül valami egészen aprót is.
Csak akarat kérdése! – mondjuk sok mindenre, amivel meg akarunk küzdeni, legyen az a lustaságunk vagy a falánkságunk. Nem ez az egyetlenegy tévhit, amivel az önuralomhoz vezető utunk ki van kövezve.
Sokak számára az élet egyik célja az igazi megtalálása lehet. Vajon honnan ered és mi a gond azzal, ha lányregényszereplőként monitorozzuk a másik nemet?
Hogyan alakulnak ki és hogyan tudatosíthatjuk, hogy mik az értékeink? Ha már tudjuk, akkor már dolgozhatunk azon, hogy a lehető legtöbb cselekedetünk összhangba kerüljön ezzel az értékrenddel. Így közelíthetjük magunkban a belső és külső tükör képét egymáshoz, amelyek minél inkább összhangban vannak, annál jobban megéljük a harmóniát.
Kamaszlányként, a nyolcvanas évek közepén azonnal átsiettem a lakás másik végébe, ha meghallottam, hogy édesanyám Máté Péter sorait dúdolja: „Most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár…” Aztán teltek-múltak az évek (azok, amikor az ember még adottnak látja a kapcsolatait), és ha Máté Pétert teljes mélységében nem is, de anyámat lassan elkezdtem megérteni.
Mindenki életében legalább egyszer helyet követel magának a töprengés a létezés értelméről. Az ilyen nagy kaliberű kérdés azonban nemcsak önmagunk meghatározásában játszik fontos szerepet, de érinti a velünk együtt élőket, a hozzánk legközelebb álló társunkat, párunkat.