Így készül a nagy Ő
Sokak számára az élet egyik célja az igazi megtalálása lehet. Vajon honnan ered és mi a gond azzal, ha lányregényszereplőként monitorozzuk a másik nemet?
Sokak számára az élet egyik célja az igazi megtalálása lehet. Vajon honnan ered és mi a gond azzal, ha lányregényszereplőként monitorozzuk a másik nemet?
Az agyban máshol raktározódnak el a stresszes emlékek, mint a szép vagy a jelentéktelen epizódok.
Hogyan alakulnak ki és hogyan tudatosíthatjuk, hogy mik az értékeink? Ha már tudjuk, akkor már dolgozhatunk azon, hogy a lehető legtöbb cselekedetünk összhangba kerüljön ezzel az értékrenddel. Így közelíthetjük magunkban a belső és külső tükör képét egymáshoz, amelyek minél inkább összhangban vannak, annál jobban megéljük a harmóniát.
Kamaszlányként, a nyolcvanas évek közepén azonnal átsiettem a lakás másik végébe, ha meghallottam, hogy édesanyám Máté Péter sorait dúdolja: „Most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár…” Aztán teltek-múltak az évek (azok, amikor az ember még adottnak látja a kapcsolatait), és ha Máté Pétert teljes mélységében nem is, de anyámat lassan elkezdtem megérteni.
Mindenki életében legalább egyszer helyet követel magának a töprengés a létezés értelméről. Az ilyen nagy kaliberű kérdés azonban nemcsak önmagunk meghatározásában játszik fontos szerepet, de érinti a velünk együtt élőket, a hozzánk legközelebb álló társunkat, párunkat.
Az egyik szokásos kritikus pont a sógornő érkezése. Pozitívum, hogy a trónörökös és az öccse nem idegenkedik a terápiától.
Szeretnénk jó színben feltűnni, ez hajt minket.
Nem egyszerű feladat kiigazodni az érzelmek útvesztőjében, pedig mára bizonyítást nyert, hogy a boldogságunk és jóllétünk miatt érdemes foglalkozni velük, és megpróbálni megérteni őket. A szakpszichológus, egyetemi docens beavat minket az érzelmi intelligencia rejtelmeibe, ami szerencsére egész életünkön át fejleszthető.
Az érzelmi intelligencia sokkal fontosabb szerepet tölt be az életünkben, mint gondolnánk. Ráadásul tanulható, fejleszthető, és haladásunkat hamar siker koronázza.
Marie Curie és Steve Jobs első pillantásra nem is állhatna messzebb egymástól, pedig egy bizonyos tekintetben azonos úton jártak, hiszen a világot megváltoztató masszív karrieristák voltak mindketten. Túllépve a sztereotípiákon, adódik a kérdés: mi mozgatja a karrierjükre kiemelten fókuszáló embereket, akik lehetnek akár a legjobb barátaink vagy a családtagjaink is?
A téma örökzöld: miért nem fogják soha teljesen megérteni egymást a férfiak és a nők? Miért termelődik konfliktus újra és újra a két nem tagjai között? Mi a párkapcsolatok leggyakoribb rákfenéje? A válasz viszonylag egyszerű: az eltérő érzelmek és érzelmi kommunikáció.
Élet és étel: csak a betűk sorrendje a különbség a két szó között, és sokan játszottak már az „élet étterme” kifejezéssel is. Nyílt ilyen nevű étkezde, szerepel Popper Péter egyik könyveként (Mi az élet étterme?), és a Frédi és Béni rajzfilmsorozat fordítóit is megihlette, hiszen az egyik résznek pont ezt a címet választották. De valóban ennyire közel áll egymáshoz az élet értelme és az étkezés?
Tapasztalatból tudják ezt a manipulátorok áldozatai.
A tagadástól az elhatározásig, pláne a leszokásig nehéz az út, de abszolút megvalósítható.
A kisgyermekek elképesztő fantáziáról, kreatív gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot, elkápráztatva sokszor a felnőtteket, akiknek többsége már elvesztette a világ jelenségeit mágikusan elmesélő képességét.
Az ünnepi időszak evolúciós és neurobiológiai szempontból is jóval több, mint hogy egybegyűlünk, lakmározunk és új évet köszöntünk. Fizikai és lelki értelemben is egymásra hangolódunk a társainkkal, a csoportunkkal.
Kapcsolataink mélységét a figyelmesség, az elfogadás, a megértés, illetve a szeretet mértéke határozza meg. Karácsony alkalmából megnéztük, mit mondanak a legnagyobbak arról, hogyan lenne jó szeretni.
Ha szeretnénk közelebb kerülni a családi múlthoz, érdemes megcsinálni, átgondolni az alábbi feladatot.
A traumáktól való megszabadulásról, a szüleinkkel való kapcsolat fontosságáról is mesél Hidas Judit Nem vagy többé az apám című új regénye. A szerző szerint az alá-fölérendeltség, a merev szerepelvárások a családban és a munkahelyen egyre magányosabbá teszik az embereket. Mégis van remény, hogy ezen változtatni tudjunk.