"A mindfulness segít, hogy az önismeretünket, sőt a vezetői képességeinket fejlesszük" - állítja Márky Ádám végzős orvostanhallgató, a mindfulness magyarországi népszerűsítője, aki cikkében összefoglalja, miért érdemes elsajátítanunk a tudatos jelenlét állapotát.
Az idegtudomány szerint a szabad akarat, ahogyan arra a mindennapokban gondolunk, nem létezik. Cselekvéseinket az agyunk irányítja, döntéseinket gyakran nem tudatosuló folyamatok határozzák meg.
5 éves a HVG Extra Pszichológia! Ebből az alkalomból egy hétig a legelső, 2011-es számunkból szemlézünk, melyben többek között utánajártunk, mitől leszünk valójában boldogok, hogyan választunk és döntünk, hogyan változtak meg a női és férfiszerepek a családban és a munkában napjainkban – továbbá mit tehetünk azért, hogy helyrebillenjen az egyensúly.
A családi harmónia nem magától jön létre, meg kell érte dolgozni. Néha könnyebb, néha nehezebb, és attól, hogy egyszer összejött, nem biztos, hogy a jövőben is össze fog jönni. De még ha a gyerekek nem a szülők klónjai, és ha a közös halmaz kicsi is, értő odafigyeléssel megtalálható és megőrizhető a harmónia.
Melyek azok a motivációk, amelyek mentén döntünk egy párkapcsolatban, sőt egy párkapcsolatról? Van nőies és férfias agy? Az evolúció – közelebbről az evolúciós pszichológia – sok mindenre választ ad.
A szülésre felkészülés az eseményen túl a szülői szerepre hangolódás is: nemcsak a kiságynak kell helyet találni a lakásban, hanem egész életünk átrendeződésével számolnunk kell. Anyák napi cikkünkben áttekintjük, hogyan is zajlik az érési folyamat, amelynek eredményeként az anyában létrejön a baba iránti érzelmi elköteleződés.
Még gyerekcipőben jár, de egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogyan tudunk védekezni a digitális hazugságok ellen.
A politikai korrektség kedvez a brainstormingoknak – állítja egy amerikai kutatás.
Baráti társaságban, családban, munkahelyen nagy kedvvel kategorizáljuk az embereket. Természetesen másképp címkézi az ember önmagát, másképp a barátait, rokonait és az ismeretleneket. Miért van szükségünk a biztonságra, hogy az emberek típusokba sorolhatók?
Valamiért mindig vissza-visszatérünk a különféle csoportosításokhoz, címkékhez, még ha tudjuk is, hogy egyszeri és megismételhetetlen egyéniségünket és életünk teljességét – benne egyedi szexualitásunkat – képtelenség mesterséges kategóriák mentén leírni.
Mi a különbség, ha azt mondom a gyerekemnek, hogy „nyughatatlan vagy”, vagy ha egy szakértői bizottság azt írja róla a szakvéleményében, hogy „hiperaktív”? Számos pró és kontra érv sorakoztatható fel a gyerekkorban adható diagnózisokhoz, címkékhez kötődően. Egy biztos: önmagukban semmit sem jelentenek.
Miért nem tudunk a természetfeletti nélkül, csak materiálisan élni? Miért nem veszik át szociológusok a papok szerepét? A tudományos-technikai forradalom miért nem tünteti el a vallásokat?
Személyiségünk egy életen át változik: fejlődik, javul, torzul, vagy éppen hanyatlik. Ennek alapja agyunk hihetetlenül bonyolult és csodás működésében rejlik. Egyes működéseket őseinktől örököltünk, de a legtöbbet a külső hatások által aktivált gének alakítják ki minden egyes embernél, egész élete során.
Az évek alatt felhalmozott tapasztalatainkat láthatatlan „évgyűrűknek” is nevezik. Három gyakorlat közelebb visz minket a feltérképezésükhöz.
Az évek során változnak a párválasztási kritériumaink: sokan exeik nagy részével „szóba se állnának” későbbi szemléletmódjuk, megváltozott értékrendjük alapján. Amikor még kiforratlan a személyiség, akkor a választás is olyan. Az útkeresés során tanuljuk meg, kik vagyunk, ki illik hozzánk.
Születésünkkor egy papírlap vagyunk, melyen előre beírva hol mondatkezdő betűk, hol üres sorok, hol félig befejezett mondatok láthatók. Vajon mennyire kitöltött sor, hogy optimista vagy pesszimista ember lesz-e belőlünk? Jó hír, hogy ha erősen akarjuk és teszünk érte, pesszimizmusunk megszelídíthető.
Vajon a gyerek földi létének értelmét az adja, hogy kibontakoztassa magát? S a feladatunk csak az lehet, hogy segítsünk neki kibontakozni a maga legbensőbb törvényei szerint? El kell döntenünk – szülőnek, iskolának.