Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
5 éves a HVG Extra Pszichológia! Ebből az alkalomból egy hétig a legelső, 2011-es számunkból szemlézünk, melyben többek között utánajártunk, mitől leszünk valójában boldogok, hogyan választunk és döntünk, hogyan változtak meg a női és férfiszerepek a családban és a munkában napjainkban – továbbá mit tehetünk azért, hogy helyrebillenjen az egyensúly.
A családi harmónia nem magától jön létre, meg kell érte dolgozni. Néha könnyebb, néha nehezebb, és attól, hogy egyszer összejött, nem biztos, hogy a jövőben is össze fog jönni. De még ha a gyerekek nem a szülők klónjai, és ha a közös halmaz kicsi is, értő odafigyeléssel megtalálható és megőrizhető a harmónia.
Melyek azok a motivációk, amelyek mentén döntünk egy párkapcsolatban, sőt egy párkapcsolatról? Van nőies és férfias agy? Az evolúció – közelebbről az evolúciós pszichológia – sok mindenre választ ad.
A szülésre felkészülés az eseményen túl a szülői szerepre hangolódás is: nemcsak a kiságynak kell helyet találni a lakásban, hanem egész életünk átrendeződésével számolnunk kell. Anyák napi cikkünkben áttekintjük, hogyan is zajlik az érési folyamat, amelynek eredményeként az anyában létrejön a baba iránti érzelmi elköteleződés.
Baráti társaságban, családban, munkahelyen nagy kedvvel kategorizáljuk az embereket. Természetesen másképp címkézi az ember önmagát, másképp a barátait, rokonait és az ismeretleneket. Miért van szükségünk a biztonságra, hogy az emberek típusokba sorolhatók?
Valamiért mindig vissza-visszatérünk a különféle csoportosításokhoz, címkékhez, még ha tudjuk is, hogy egyszeri és megismételhetetlen egyéniségünket és életünk teljességét – benne egyedi szexualitásunkat – képtelenség mesterséges kategóriák mentén leírni.
Mi a különbség, ha azt mondom a gyerekemnek, hogy „nyughatatlan vagy”, vagy ha egy szakértői bizottság azt írja róla a szakvéleményében, hogy „hiperaktív”? Számos pró és kontra érv sorakoztatható fel a gyerekkorban adható diagnózisokhoz, címkékhez kötődően. Egy biztos: önmagukban semmit sem jelentenek.
Miért nem tudunk a természetfeletti nélkül, csak materiálisan élni? Miért nem veszik át szociológusok a papok szerepét? A tudományos-technikai forradalom miért nem tünteti el a vallásokat?
Az évek során változnak a párválasztási kritériumaink: sokan exeik nagy részével „szóba se állnának” későbbi szemléletmódjuk, megváltozott értékrendjük alapján. Amikor még kiforratlan a személyiség, akkor a választás is olyan. Az útkeresés során tanuljuk meg, kik vagyunk, ki illik hozzánk.
Születésünkkor egy papírlap vagyunk, melyen előre beírva hol mondatkezdő betűk, hol üres sorok, hol félig befejezett mondatok láthatók. Vajon mennyire kitöltött sor, hogy optimista vagy pesszimista ember lesz-e belőlünk? Jó hír, hogy ha erősen akarjuk és teszünk érte, pesszimizmusunk megszelídíthető.
Személyiségünk egy életen át változik: fejlődik, javul, torzul, vagy éppen hanyatlik. Ennek alapja agyunk hihetetlenül bonyolult és csodás működésében rejlik. Egyes működéseket őseinktől örököltünk, de a legtöbbet a külső hatások által aktivált gének alakítják ki minden egyes embernél, egész élete során.
Vajon a gyerek földi létének értelmét az adja, hogy kibontakoztassa magát? S a feladatunk csak az lehet, hogy segítsünk neki kibontakozni a maga legbensőbb törvényei szerint? El kell döntenünk – szülőnek, iskolának.
Ma már nem csak az agresszív apa jelenléte vagy a gyermekkori bántalmazás tényezőiről gondoljuk úgy, hogy táptalaja lehet a szélsőséges ideológiák iránti vonzódásnak. A „terrorista alkat” számos, tulajdonképpen pozitív vágya elégül ki például azoknál, akik az Iszlám Államhoz csatlakoznak, és beolvadnak a csoport identitásába.
A divatos mindfulness, azaz a tudatos jelenlét, éberség egyszerre spirituális és pszichológiai fogalom. A pillanat megélésének évezredes technikáit felhasználó új életszemléletet és módszert nemcsak pszichés problémák esetében javasolják, de hasznos lehet azok számára is, akik érezni szeretnék az élet valódi ízeit.