Múzeum lesz a „Kakukkfészekből”
Lebontják azt a kórházi épületet, ahol a Ken Kesey világhírű regényéből készült Száll a kakukk fészkére című filmet forgatták; az öt Oscar-díjjal jutalmazott legendás film elmegyógyintézetének egy részét azonban múzeumként megőrzik az utókor számára, s ide kerül az a márvány hidroterápiás tömb is, amellyel a film végén Bromden főnök betöri a fürdő rácsos ablakát.
Milos Forman 1975-ös filmjének záró képsorai, amelyekben a "néma" indián az ablakot betörve menekül el a kegyetlen elmegyógyintézetből, a filmtörténet egyik legemlékezetesebb jelenetévé vált.
Mint azt Patricia Feeny, az Oregoni Állami Kórház szóvivője elmondta, a film producerei annak idején az intézménynek ajándékozták a hatalmas, fürdőszobai felszerelésre emlékeztető, csapokkal felszerelt kelléket is, amelyet a kórház főigazgatójának irodája előtt ki is állítottak.
A Salemben található Oregoni Állami Kórház 125 éves "J" épületét a héten kezdték el bontani, hogy a helyén egy 620 ágyas modern kórházi komplexumot létesítsenek. Az épület egy részét azonban megőrzik, és pszichiátriai múzeumot alakítanak ki benne, ahol a látogatók a film több más kellékét is láthatják majd, köztük például azt a kádat, amelyben a Danny De Vito által alakított karaktert kényszerítik jeges fürdőre, valamint a hatalmas felmosófát, amelyet Bromden tologat hangtalanul végig a filmben.
Ken Kesey 1962-ben megjelent regénye valójában fikció, az író tapasztalatait egy San Franciscó-i veteránkórház pszichiátriai osztályán dolgozva szerezte, ahol önkéntesen alávetette magát különböző drogkísérleteknek is. Ennek ellenére hosszú időn át a „Kakukkfészket” az oregoni intézmény embertelen körülményeivel azonosították.
Roy Orr, a salemi kórház főigazgatója szerint a szakmabeliek a mai napig megosztottak abban a kérdésben, hogy vajon a Száll a kakukk fészkére használt-e a pszichiátriai betegek ügyének vagy csupán az állami elmegyógyintézetekben dívó brutális módszerek szenzációhajhász bemutatása volt. Ugyanakkor helyesli, hogy a múzeumban emléket állítanak a filmnek is. „Úgy tekintek rá, mint a múltunk egy részére. És most itt az idő továbblépni” – mondta.
Az öt Oscar-díjjal kitüntetett film fő konfliktusa a „deviáns” Randle P. McMurphy (Jack Nicholson) és a szexuálisan frusztrált, hatalmi mániában szenvedő Miss Ratched, a "Főnéni" között, az anarchista szabadságvágy és a rend között, az emberi akarat, valamint az átvitt és szó szerinti értelemben vett „agymosás” között zajlik.
Végül a homloklebeny-műtéttel ártalmatlanná tett főhős helyett az őserejű Bromden főnök az, aki kivívja az áhított szabadságot. A creek indián Will Sampson és a McMurphyt alakító Jack Nicholson felejthetetlen alakítása mellett ugyancsak emlékezetes egy-egy ápolt szerepében Danny De Vito és Christopher Lloyd is.
A történetet színpadon is bemutatták a világ számos országában, Magyarországon először a Vígszínház tűzte műsorára Koncz Gáborral, Béres Ilonával és Bujtor Istvánnal a főszerepekben.