„Rossz ember vagyok, ha nem akarok gyereket?”
Mióta a születésszabályozás lehetővé vált, egyre nagyobb azoknak a nőknek a száma, akik nem vállalnak gyereket.
Mióta a születésszabályozás lehetővé vált, egyre nagyobb azoknak a nőknek a száma, akik nem vállalnak gyereket. Az egyik legfrissebb amerikai felmérés szerint a mai Amerikában minden ötödik nő él gyermek nélküli életet, szemben az 1970-es adatokkal, amikor csak minden tizediknek jutott ez az életforma. Ez óriási változást jelent, még akkor is, ha a statisztikából azt nem lehet megtudni, hogy hány nő az, akinek biológiailag nem lehet gyereke, és hány nő választotta tudatosan a gyermekmentes életformát (akik választásból nem akarnak gyereket, szeretik magukat így nevezni). Ezek a százalékos adatok ráadásul minden társadalmi csoportban növekednek – etnikai és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül – amely annyira érdekes tendencia, hogy a Daily Beast című népszerű hírfeldolgozó portál egyik cikke szerint muszáj, hogy legyen rá valami magyarázat.
Danielle Friedman a cikk írója keresgélt is egy kicsit és megtalálta az egyetlen következetes biológiai elméletet, miszerint „azoknál a nőknél, akik nem vágynak az anyaság állapotára, magas tesztoszteron (férfihormon) mutatható ki, vagy bizonyítható, hogy az anyaméhben az átlag feletti tesztoszteron mennyiségének voltak kitéve”. Ugyanakkor az írónő – a feminista szakirodalomból citált – kevésbé biológiai és inkább társadalmi feltevései inkább azt a nézetet támasztják alá, hogy az elsődleges szempont az anyaság visszautasítására az, hogy a mai nők szeretik az életüket szimplán, komplikációk nélkül, úgy, ahogy van.
Szeretik az alakjukat, az azonnal elkölthető keresetüket, a sértetlen bútoraikat, a tápszerfolt-mentes ruhatárukat (hol van itt a tesztoszteron?) és a lusta vasárnapokat. Szeretik továbbá a hobbijaikat, a karrierjüket, a sok pihentető nyaralást, amit gyermektelenként megengedhetnek maguknak. Nem aggódnak amiatt sem, hogy ki fogja őket öregkorukban istápolni, hiszen a pelenkák és a tetemes iskolai tandíjak árát megspórolva bizonyára lesz elég pénzük egy ápolónő felfogadására.
A gyermekmentesség szoros összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a nők egyre több teret nyernek az akadémikus és a professzionális életben, egyre többnek van ígéretes karrierje, vonzó lehetőségekkel, amely mellett a gyermeknevelés korlátolt szabadsága (és a vele járó anyagi nehézség) bizony nem valami kecsegetető alternatíva.
Mindez igaz lehet, van itt azonban egy-két más ok is, amely még felmerülhet a gyermekmentesség terjedésében és amelyet Friedman – szintén a nőkről beszélve – kihagyott a cikkéből. Ezek ugyan párkapcsolati tendenciák, de szerintünk érdemes említést tenni róluk e vitában, annak okán, hogy a gyermeket elutasító nők többsége nem egyedülálló, a párkapcsolatot vagy a házasságot egyáltalán nem utasítja vissza.
Daniel Gilbert, a Harvard Egyetem professzora egy 2006-ban írt könyvében (Stumbling on Happiness) több tucat adat összehasonlításával azt állította, hogy a házastársak boldogsága és egyetértése drasztikus ütemben csökken az első gyermek megszületésével és ez a rémes állapot csak akkor javul, amikor a legfiatalabb utód is elhagyja a fészket. A professzor szerint a szülők többsége saját bevallása szerint is boldogabb, ha vásárolhat, alhat, minthogy a gyerekeivel kelljen fogyatkoznia. Ez így van Arthur C. Brooks szerint is, aki a Gross National Happiness című könyvéhez folytatott kutatások közben ugyanerre a konklúzióra jutott. Brooks szerint 7 százalékk-al kevesebb az esélye egy gyermekes párnak a harmonikus boldogságra, mint egy gyermektelennek, bár azt nem tudjuk, hogy a társadalomtudós hogyan jutott ehhez a képtelen értékhez.
„A gyermekes embereknek sokkal sebezhetőbb a lelki békéjük, sokkal több negatív élmény éli őket, mint a gyermektelen személyeket” - állítja a floridai egyetem szociológusa, Robin Simon, egy 2005-ös tanulmányában, amelyben 13 ezer amerikai családot vizsgálva jelentette ki, hogy a gyermekkel rendelkező családok semmivel sem boldogabbak a gyermekteleneknél.
Mindezen tanulmányok arra következtetnek, hogy az utódokkal kapcsolatos berögződött definíciók (miszerint ők életünk értelme, a boldogságunk forrása) többé már nem teljesen igazak, a családi állapot kérdése pedig drasztikusan megváltozott - persze nem csak a nők Friedman által említett emancipációja miatt, hanem a társadalmi fejlődés, változás okán is. A szülői szeretet régen sem volt más, de a gyermeknemzés más célt is szolgált, mint ma. Az utódok dolga az volt, hogy segítsenek a földeken, a ház körüli munkában, házasság lévén gyarapítsák a családi vagyont, továbbvigyék az üzletet. Ma többnyire érzelmi okokból vállalunk gyermeket, ami ugyan nem lebecsülendő, de úgy tűnik, a kellő késztetés nem mindig van jelen.
Így végül biológiai, történelmi és kulturális magyarázatok után már csak egyetlen egy dolgot maradt magyarázatként, hogy miért él egyre több gyermekmentes nő a fejlett országokban. Ez pedig a választás szabadsága: a tény, hogy a mai nők néhánya szabad akaratából csak így egyszerűen nem akar gyereket. Kezdhettük volna a cikket ezzel is...
Krisztina O'Brien
