Így dolgozik egy modern kori kerítőnő
Valentin-nap környékén a legmegrögzöttebb szinglik is magányosnak érezhetik magukat - azokról nem is beszélve, akik az év többi napján se ragaszkodnak túlzottan az egyedülléthez. Miért érzik sokan, hogy képtelenek társra találni? Hogy alakultak át az elmúlt húsz évben a párkeresési módszerek? Egy igazi, modern kori kerítőnővel kerestük a választ.
Nem párocskákat, hanem párokat kell összehoznia - ezt tartja feladatának Nagy Erika, aki 19 éve foglalkozik párkapcsolatok összehozásával. Évekkel ezelőtt a társkereső irodák minden igényre szakosodtak: hol házasságot kerestek, hol „egyszerű” párkapcsolatot, szabadidőpartnert, de akadtak, ahol csak alkalmi szexpartnerek közvetítésével foglalkoztak.
Nem minden társkereső, ami annak látszik
Mióta a cégek többsége webes társkeresővé alakult át, egyre inkább elmosódtak a különbségek, mindenre ráhúzták, hogy „társkereső”, így kellemetlen félreértések derülhetnek ki az első randikon, ha nem vagyunk elég körültekintőek.
„Egy szabály van, hogy nincs szabály” - mondja Nagy Erika. Nem dolgozik adatlapokkal, úgy írja le a munkáját, mintha egy nagyon széles baráti köre lenne, akiket jól ismer, és ennek alapján hozza össze a leendő párokat. „Paraméterek együttállása még nem ok a közösségre. Épp ezért vagyok kerítőnő, nem társkereső.”
Ha valaki sokáig van egyedül, felmerülhet benne, hogy vele lehet a baj. „Nagy tévedés, hogy nem tudnak az emberek ismerkedni, a megfelelővel nem tudnak megismerkedni. A megfelelő társat pedig arról (is) megismerni, hogy közös a jövőképük” - állítja. Nagyon kevés, hogy a jelenben működik egy kapcsolat, a cél, hogy tartson is valahová, függetlenül kortól vagy életszakasztól.
Az ismerkedés legnagyobb problematikája egyben a legnagyobb áldás is: sokkal könnyebben ismerkedünk, vehetjük fel online a kontaktot bárkivel, csetelhetünk, de pont ugyanezért jóval nehezebb megőrizni és ápolni a már kialakult kapcsolatokat. „Nem mindegy, hogy 50 emberrel tartunk kapcsolatot, vagy ötszázzal. Az sem elhanyagolandó, hogy nyolc órát dolgozunk-e, majd hazamegyünk, vagy késő estig bent vagyunk a munkahelyünkön, utána pedig már mindenhez fáradtak vagyunk. Elképzelhető, hogy nincs időnk a magánjellegű kapcsolataink ápolására.”
Újságból a netre
Hosszú évekkel ezelőtt rendszeresen és sokat hirdettek a magányosok újságokban, de ez mostanra kikopott, legalábbis a „komoly” szándékú, a napilapok megfelelő rovatában egyre inkább a szexhirdetések veszik át a szerepet. Körülbelül tíz éve költöztek át a nyomtatott lapokból a netre az egyedülállóak hirdetései.
A kerítőnő tapasztalatai szerint a férfiaknak nagyobb része ismerkedik a neten, mint a nők, de legfőképp a fiatalabb korosztály. "Sok középkorú el se tudja képzelni, hogy az éterben randizzon". Annak ellenére, hogy néhány kattintással, kényelmesen, otthonról is lehetne intézni a párkeresést, az egyedülállók szívesen fordulnak egy társközvetítőhöz. Ennek egyik legfőbb oka, hogy szemtől-szembe nagyobb a bizalom, mintha vakon randizgatna az interneten. Az arctalanul „megismert” személyek élőben gyakran teljesen más oldalukat mutatják ugyanis.
Neten hazudni is könnyebb, nem ritka, hogy a regisztrálók feltöltenek egy régi képet, vagy épp olyan hangulatban hozzák létre a profiljukat, amitől teljesen másnak tűnnek, mint amilyenek a hétköznapokban. A személyességgel ezeket is ki lehet szűrni, teljesebb és igazabb képet lehet kapni az egyénről.
Fiatalok, sikeresek, magányosak
„Amikor huszonévesként elkezdtem dolgozni, a megbízóim egytől-egyig ötvenes, özvegy hölgyek, illetve hatvanas urak voltak. Még az elvált is ritka volt” - mondja a kerítőnő. Húsz év múlva az ügyfélkör egyre inkább fiatalodik. „Manapság a hölgyek 27-28 éves kortól jönnek hozzám, a férfiak a 33. életévük környékén kezdik érezni a vágyat egy komoly, tartós kapcsolatra” - meséli Nagy.
„Azok kérik a segítségemet, akiknél a szakma, karrier rendben van, de szeretnék a magánéletüket is teljessé tenni.” Senki nem viseli magán a címkét, hogy szabad-e, vagy éppen milyen szempontok alapján akar ismerkedni. A kerítőnő is tisztában van vele, nem ő az első állomás a társkeresési fázisban: a legtöbben már sokszor csalódtak, szeretnék magukat megkímélni az újabb kudarcoktól. Ezért fordulnak egy harmadik félhez, aki mintegy kockázatcsökkentő az ismerkedésben.
„Kicsit olyan ez, mint amikor lakást veszünk: telefonálgathatunk, keresgélhetünk, de sok időt elvesz a kutatás. Vagy betérünk egy ingatlanközvetítő irodába, elmondjuk az igényeinket ától zéig. Az ingatlanközvetítőnek is érdeke, hogy megtalálja a számunkra megfelelő lakást, dolgozik értünk, de csak akkor hív, ha érdemi ajánlata van. Amikor belépünk az általa kiszemelt lakásba, érezzük, tudnánk-e benne élni. Attól függetlenül, hogy esetleg néhány ponton eltér attól, amit eredetileg szerettünk volna. Alkalmazkodni kell” - ecseteli az ismerkedési szakértő, aki a randevúk során már nem fogja az ügyfelei kezét. „Hasonló a hasonlónak örül; amikor találkoznak, akkor a beszélgetés alatt rögtön rájönnek, mi a közös bennük, ehhez rám már nincs szükség.”
Hogy hány párt hozott össze eddig a kerítőnő? Szám szerint nem tudja, de úgy véli, körülbelül kétharmados sikerrátával dolgozik. Fontosnak vélte leszögezni, hogy a siker nem azonos a született gyermekek számával, vagy a házassággal, mert nem minden párnak ezek a céljai. „Ez nem álomgyár, nincs tuti recept, aminek ha megfelelsz, beléphetsz a klubba és minden megoldódik egy csettintésre. Senki helyett nem fogom megtalálni élete párját, de abban tudok segíteni, hogy felkészítsem és segítsem az úton a szerelemhez. Bevezetem az ügyfelet egy olyan közegbe, ahol számára érdekes és értékes embereket ismerhet meg.”
