A Sugar dizájncukrászatban valamit nagyon jól tudnak, ha ilyen szinten képesek hatalmukba keríteni az emberi agy jutalmazási központját. Ez persze nem első tapasztalás, ellenben a sokadik, és még a legszőrösebb szívemet elővéve sem tudtam eddig fogást találni a termékeiken: valamennyi jól kigondolt, tetszetős, és a maximalizmus igénye lebeg mindegyik mögött. Mintha nem is Magyarországon lennénk, hanem egy körülbelül 60 négyzetméteren elfekvő törpeállamban, aminek feltett célja, hogy mindenkit könyörtelenül emigrálásra kényszerít, de legalábbis magához szoktat.

Ebben csak megerősített a minap tesztelt Futurama nevű epervadulás.

Már a leírása is egy jó adag szemétség:

Ropogós macaronnal díszített fehércsokoládégömb tejcsokis eperkrémmel töltve, frissítő epershake-kel és jéghideg eper fagylalttal.

Ennél már csak az büntet jobban, amilyen ízvilággal rendelkezik, de ha ezt most megpróbálnám leírni, akkor a valószínűségszámítások szerint a pokol legmélyebb gödreiben végezném. Legyen elég annyi: ha megvan az a bizonyos, egy eper elfogyasztása után a torokban megülő, anyatermészetet idéző háttéríz, akkor azt emeljük négyzetre, képzeljük hozzá a kapcsolódó árnyalatokat, amik szirénekként hívogatják a nyelvet, és szorozzuk be az egészet még tízzel. Persze leginkább üljünk be egyszer, és próbáljuk ki. A további szó a képeké.