„A gyengébb vívók csak úgy eljöttek az esélytelenek nyugalmával, hogy megpróbálják, ha nem is sikerül, nem dől össze a világ. Mi meg, akik kvótáért menünk, nagy teherrel álltunk oda.”

Ennyire egyszerű volt a képlet a pozsonyi kvalifikációs párbajtőrversenyen Szász Emese szempontjából. A magyar vívónő már hozzászokhatott a magányos harchoz, bár a csapattal is sokáig  küzdöttek a londoni kvótáért.

Az nem jött össze – március végén eldőlt, hogy Szász Emesének már csak magával kell foglalkoznia. Addig egyszerre próbált odafigyelni, hogy a női párbajtőr-csapat – amelynek Pekingben nem rendeztek versenyt – indulási joga mellett az egyénit is megszerezze.

„Az utolsó hét már nagyon lassan telt” – mondja a sajátos helyzetről, amikor már eltűnt mögüle mindenki, és saját magáért indult harcba. Pozsonyban vegyes mezőny jött össze,  a szerencse is rámosolygott kicsit.

„A nevezések lezártakor derült ki, hogy huszonhárman vagyunk, ezért a szabályok értelmében kettévágták a mezőnyt, nem kellett teljes kört vívni. Így tudtuk Flessellel, hogy nem vagyunk egymás kvótájára veszélyesek, hanem elég a saját águnkat megnyerni. Ha csoportok lettek volna, ki tudja, nem remeg-e a keze valamelyikünknek.”

Szász Emese

MTI/EPA/Peter Hudec

Laura Flessel-Colovic, a nagy ellenfél, aki már Atlantában olimpiai bajnok volt, ugyanolyan boldogsággal fogadta az újabb kvótát, mint Szász Emese a sajátját. Kettejüknek sikerült – bejutottak a pozsonyi döntőbe, amit már nem is vívtak le. London volt a cél, nem az itteni győzelem.

„Flessel nagyon boldog volt, nem is tudott mást mondani, csak ezt hajtogatta nevetve, amikor megöleltük egymást. Hiába van már egyéni aranya, minden egyes alkalommal nyerni akar, 41 évesen is megfeszült, hogy kijusson valószínűleg utolsó olimpiájára.”

A francia klasszisnak korábbi érdemei alapján „kijárt” a londoni repülőjegy, ha nem is adták ingyen. Szász Emese pedig talán közelmúltbeli viszontagságaival lágyította meg az égieket. Ami rossz megtörténhet egy sportolóval, vele megtörtént.

„A riói VK előtt egy hónappal bokaszalag szakadásom volt, Sydney előtt szalmonellafertőzést kaptam, decemberben pedig meg kellett műteni a könyökömet, mert levált belül egy csontdarab. Nagyon sok minden volt, amivel meg kellett küzdenem.”

AP

Olimpiai rutinja már van – Pekingben megfizette a tanulópénzt. Tizenkettedik lett egyéniben, mert a speciális olimpiai légkört még nem tudta kezelni.

„Az olimpia terhét nehéz igazán feldolgozni. Hogy ugyanazokkal kell vívni, akikkel máskor, évek óta folyamatosan, de azon az egy napon ez mégsem ugyanaz. Az nyer, aki ezt a legjobban ki tudja zárni” – mondja erről, hozzátéve: reméli, most már ő is ki tudja.

Az elvárások azonban nem csak belülről, kívülről is ránehezednek az emberre, ezt is volt alkalma megtapasztalni a nagyon halvány vívóeredményeket hozó 2008-as játékokon.

„Mire ránk került a sor, nem volt még érmünk, hatalmas volt az elvárás és a teher, jött a vezetőség, a média, hogy most már ugye lesz. Nő az emberben a feszültség, vagy legyőzöm, vagy nem.”

De mire számíthat most, amikor már nem az a gond, hogy rosszul vívnak a magyarok az olimpián – hanem, hogy nincsenek is ott? A négy egyéni kijutó – rajta kívül Mohamed Aida, Imre Géza és Szilágyi Áron – kis túlzással az egész sportág terheit viszi a bőröndjében Londonba.

Hernádi Levente Haralamposz

„Most már, úgy érzem, komolyabb vagyok, mint négy éve, könnyebben fel tudom dolgozni ezeket a terheket. Nagyon régóta Csernus Imre a pszichiáterrel készülök, ő segít a nehéz pillanatokban. Csak akkor kemény, ha valamiért úgy érzi, hogy szükséges… Van már annyi eredmény mögöttem, hogy higgyek abban, attól, hogy ez egy olimpia, még nyerhetek érmet.”

A többi – mondhatjuk kívülállóként –„csak” szakma, abban pedig Szász Emese jó. Ő is azt mondja, a vívótudást nézve jónak tartja magát egy éremre. Hogy egyedül lesz, nem probléma, Pekingben is sokáig egyedül volt, mert Mincza Ildikó később érkezett meg. Most nem érkezik majd senki – de azért ott van mögötte mindenki.

Ott lehet az edzője is, Kulcsár Győző, miután a vívószövetség úgy döntött, három edző kiutazhat Londonba. Az ő jelenléte minden értelemben kulcsfontosságú Szász számára.

Kulcsár Győző és Szász Emese

Hernádi Levente Haralamposz

„Minden nap megpróbálja kihozni belőlem a maximumot, azzal is, hogy szinte a túlélésért küzdök minden egyes nap, amikor vele iskolázom.”

A párbajtőr négyszeres olimpiai bajnoka azon kevés edzők egyike, akik szövetségi kapitányként, a  válogatottba érkező versenyzőkkel is egyenként iskoláztak. De a tanácsai legalább ilyen fontosak lehetnek Londonban.

„Az edző sokat tud hozzátenni ott a pást végén is, olyan apróságokat is észrevesz, amik kívülről fel sem tűnnének, de megváltoztathatják a vívásomat.”

Júniusig még a csapat is együtt lesz, az egyéni harc egy hónappal London előtt kezdődik.

„Júniusban Európa-bajnokság, azon a csapat is részt vesz, addig együtt leszünk, de utána is segíteni fognak, volt, aki felajánlotta, hogy kijön velem csak bemelegíteni.”

Még nem London van fókuszban, az Eb mellett Világ Kupák is lesznek mindenfelé a világban, mennie kell, mert kellenek a pontok a világranglistához, hogy Londonban ne rögtön a jó ívókkal kezdjen.

Az olimpián aztán majd eldől, milyen lábbal kel fel a női párbajtőr napján, azt mondják, egyéniben ez akár dönthet is. Még ráér izgulni – annál inkább, mert élvezi, hogy múlt hét vége óta nem kell izgulnia.

„Azt érzem, hogy megszűnt a gyomorgörcs, ami az utolsó héten rám tört. Vidám napjaim vannak.”