A mérkőzés első félidejében két egészen hasonló taktikájú válogatott jött ki a pályára. Egyik csapatnak sem állt az érdekében, hogy kinyíljon, ezért nem estek egymásnak a csapatok. Mindkét válogatott engedte, hogy az ellenfél védői hátul járassák a labdát, a félpályánál azonban már szorosan átvették a támadókat. Mindkét csapat hosszú felpasszokra és felívelésekre kényszerült, ezek azonban rendre pontatlanok voltak.
Az első komoly helyzetekig bő félórát kellett várni, ugyanis ekkor jutottak el Pirlo parádésan, egyérintőből csavart labdái Balotellihez, a center azonban mindkét ziccerét elhibázta. Először nem tudta a kapus fölött átemelni a labdát, majd tizenhatról lőtte Navasba a labdát.

A két helyzet után felébredt Costa Rica. Először Duarte csúsztatott ötméterrel a kapu fölé, majd Campbellt vágták fel a tizenhatoson belül, a bíró azonban nem fújta be a jogos tizenegyest. A costa ricai nyomásnak azonban meglett az eredménye a 44. percben a csapatkapitány Ruiz fejelt a hálóba.
A félidőben Olaszországnak váltania kellett. Motta helyére Cassano érkezett, és érezhetően támadóbb taktikával érkeztek az olaszok a pályára. Ennek ellenére egy Pirlo szabadrúgáson kívül a második játékrészben nem veszélyeztették a kaput. Costa Rica látványosan kontrákra rendezkedett be, Campbell többször is veszélyesen lépett ki a védők között, azonban többnyire lesről indult.

A második félidőben már Pirlo is biztonsági passzokkal beleszürkült a mezőnybe. Az olaszok a cserék ellenére rövid passzokkal nem tudták feltörni az olasz védelmet, ezért elképzeléstelen ívelgetésbe kezdtek. Ekkor már többször előfordult, hogy rövid ideig tartó sikeres labdatartásnál olézni kezdtek a costa ricai szurkolók. Anglia ezzel kiesett, Costa Rica viszont nagy meglepetésre a legjobb 16 között.