hvg.hu: Egy ország horkant fel hétfő este, amikor Lőrincz Viktor elvesztette a csatáját az olimpiai bronzért, mondván: elcsalták. Maga a birkózó azt mondta, kivették a zsebéből az érmet, amit ő érdemelt volna meg. Tényleg csalás volt?

Deák Bárdos Mihály: Az első pillanatban magam is dühös, csalódott voltam. Aztán átgondoltam az egész mérkőzést, és azért el kell ismerni: Viktor az elején tényleg hibázhatott, és jogosan kerülhetett két pont hátrányba. A helyzet ugyanis az, hogy az új szabályok szerint nem szabad visszanyúlni és ezzel akadályozni az ellenfél fogáskezdeményezését. Lőrincz mozdulatát pedig lehetett így értelmezni. A szőnyegbíró nem így látta, az asztaltól azonban észrevették, ezt meg lehetett adni. Ami számomra is érthetetlen az az, hogy az utolsó fél percben miért nyúlt bele a mérkőzésbe az üzbég szőnyegbíró, és intette meg ismét Lőrinczet.

hvg.hu: Kívülről nézve rettenetesen szubjektívnek tűnik mindez. Mintha totálisan más küzdelmet néznénk, mint a bírók.

D. B. M.: Igen, ez az egyik leggyakoribb állítás a birkózásról. Tegyük azonban hozzá, hogy ez akkor történik, amikor két azonos erejű, képességű versenyző küzd. Emlékezzünk csak Bácsi Péter magabiztos győzelmeire Rióban, amikor szóba sem került a bíró szerepe, annyira látványos akciókkal győzött. Amikor azonban már éremért megy egy küzdelem, amikor szoros a pontozás, már mindenki másképpen látja ezt.

hvg.hu: De mégis van szubjektivizmus.

D. B. M.: Van. Ez tény. Én csak azt mondom, ne essünk át a ló túloldalára, és fogjunk mindent a bírókra. Ettől még persze vannak olyan tények, mint az, hogy a nemzetközi szövetség főbírója jelenleg éppen egy német. (Lőrincz Viktor egy német birkózóval szemben veszített hétfőn – a szerk.)

hvg.hu: És ez eszébe tud jutni egy bírónak egy ilyen helyzetben…

D. B. M.: Eszébe. Erre mondják finoman közhelyszerűen, hogy nem vagyunk erősek sportdiplomáciában.

hvg.hu: Visszatérve általában a birkózásra: amióta a sport éppen csak megúszta, hogy kivegyék az olimpiai sportágak közül, már-már erőltetettnek tűnik a bírók igyekezete az izgalomgenerálásra. Így azután úgy tűnik, akkor is megintenek valakit, ha nem feltétlenül kell. Utána meg az ellenfelét is.

D. B. M.: Nem szoktam ott ülni a bírák tanácskozásain, de tudom, hogy rendszerint felszólítják őket, vagy legalább sugallják nekik: adják meg az előnyt a másik versenyzőnek is. Így állhat elő olyan helyzet, hogy akkor is megintenek egy birkózót, ha a szőnyegen nyújtott teljesítménye ezt nem indokolja.

hvg.hu: Ettől viszont maga a sport értelme vész el, hiszen nem a teljesítményt értékelik, hanem a formaságokat nézik.

D. B. M.: Ez túlzás, nyilván. Mondom, a küzdelmek többsége azért nem így dől el, hanem valós akciókkal. De tény, előfordul, hogy valaki jóformán végig szaladgál a szőnyegen az ellenfél elől, mégis megkapja az előnyt, más pedig folyamatosan hajt, mégis megintik.

hvg.hu: A szurkoló pedig azt mondja, ez csalás, ezt nem akarom látni.

D. B. M.: Mennyivel objektívebb például a torna pontozása? Nem hiszem, hogy ettől mondjuk a birkózás olimpiai szereplése veszélybe kerülne, de kétségtelen, törekedni kellene a bírói szerep túlértékelődésének meggátolására. Ez pedig akkor is igaz, ha Lőrincz Viktor esetében elmondhatjuk, hogy az elején valóban hibázhatott.