Kőkemény munka és testvéri lelki fröccsök – így lett olimpiai bajnok Márton Viviana
A 18 éves taekwondós a sportág első magyar olimpiai érmét nyerte Párizsban.
Tökéletes döntő volt. A legnagyobb álmom volt ide eljutni, lépésről lépésre haladtam, és minden bejött”
– sommázta Márton Viviána annak a napnak a történetét, amelyen olimpiai bajnok lett. A nők 67 kilogrammos súlycsoportjában induló taekwondós pazar versenyzés, négy sikerrel megvívott küzdelem után állhatott fel a dobogó legfelső fokára.
Első meccsén a riói és a tokiói olimpia bronzérmesét, az elefántcsontparti Ruth Gbagbit győzte le három menetben, majd a nyolc között következett az amerikai Kristina Teachout, akit szintén a döntő menetben vert meg. Az elődöntőben az idén Európa-bajnokságot, két éve pedig az eggyel kisebb súlycsportban vb-t nyert belga Sarah Chaari volt az ellenfele, akit két menetben intézett el, így következhetett a finálé. Az ottani ellenfele a szerb Alekszandra Perisic volt aki két éve félnehézsúlyban ezüstérmes volt a világbajnokságon. Ez a meccs sem jutott el a harmadik menetig, Márton kettő után lezárta.
Márton Viviana olimpiai bajnok taekwondóban
Mindössze 18 évesen, élete első olimpiáján.
„Az első mérkőzésen nagyon kellett koncentrálnom és a harmadiknál fáradtam el a legjobban, ott nem volt szabad hibáznom. A döntő volt a legkönnyebb, de akkor is oda kellett állni és nyugodtan végigcsinálni” – magyarázta a korábban a vívóversenyeknek otthont adó Grand Palais vegyes zónájában az újdönsült olimpiai bajnok, akit láthatóan felpörgetett a tény, hogy a világ legjelentősebb sporteseményén bizonyíthat. Már az első meccsére rendkívül magabiztosan érkezett meg, időnként ki-kiintegetett a közönségnek tapsra, szurkolásra biztatva őket. Ez sem zökkentette azonban ki a koncentrációból, végig nagyon fegyelmezetten és taktikusan küzdött, pedig még csak tizennyolc éves, tavaly óta versenyez a felnőttek között.
Kezdetek
Márton Viviána – és ikertestvére, Luána – 2006-ban született a Spanyolországhoz tartozó Tenerifén. A szüleik eleinte csak nyaralni jártak a szigetre, aztán annyira megszerették, hogy odaköltöztek. A család egészen 2018-ig lakott ott, amikor a lányok fejlődése érdekében, és hogy a legjobb körülmények között készülhessenek, Madridban telepedtek le.
Az édesapjuk, Márton Zsolt korábban arról beszélt a Telexnek, hogy Luána a labdarúgáshoz is tehetséges volt, tizenkét évesen már felnőttek között játszott, végül azonban mindketten a taekwondónál kötöttek ki. 2016-ban egy bemutatóedzésen figyelt fel rájuk Jesus Ramal, az egyik leghíresebb spanyol edző és meghívta őket a világ egyik legjobb taekwondós klubjához, a Hankuk Internacionalhoz.
Az édesapa erről az időszakról azt mondta: „Az az álmuk, hogy olimpiai bajnokok legyenek. Még nem voltak tíz évesek, már akkor kijelentették ezt. Úgy döntöttünk, hogy 2017-ben felszámoljuk az addigi tenerifei életünket, és ezért az álomért 2018-ban Madridba költözünk (…). A lelkiismeretem örökre gyötört volna, ha nem hozzuk meg ezt az áldozatot a lányokért. Nem számoltam ki, nem is akarok számokkal dobálózni, hogy mennyi pénzbe került a versenyeztetésük, az edzésük, a speciális étkezésük, de irgalmatlanul sokba.”
A két lány sorra nyerte a versenyeket, 2021-ben mindketten először lettek junior Európa-bajnokok. Tavaly, 17 évesen léptek át a felnőtt mezőnybe, és Luana – a sportág addigi legnagyobb magyar eredményét elérve – megnyerte a világbajnokságot, míg térdsérüléséből visszatérő testvére a kilencedik lett. Sportági sajátosság, hogy a vb-cím nem ér indulási jogot az olimpián, a világranglistán pedig a késői belépés miatt nem jött össze kellő számú pontjuk, ezért az idén márciusi szófiai selejtezőtornán kellett kiharcolniuk a részvétel lehetőségét. Bár a vb-győzelem után ezt inkább Luanától várták, Vivianának sikerült. A másik lányt a riói olimpián bronzérmes Kimia Alizadeh ütötte el az indulástól; az iráni azért került az európai selejtezőágra, mert Németországban menekültstátuszt kapott.
Márton Zsolt bevallotta, „megvan a csábítás, hogy spanyol színekben versenyezzenek”, a család ugyanakkor tudomásul vette, hogy míg a spanyolok az odafelé vezető úton is tudnának bőséges támogatást adni, Magyarországon csak a legnagyobb eredmény, egy olimpia után fizetnek. Éppen ezért sosem gondoltak arra, hogy országot váltsanak. Sőt az év elején Luana és Viviana leszerződött az UTE-hoz – de továbbra is Madridban készül a Hankuknál. A klubváltás után az édesapa arról nyilatkozott az InfoRádiónak: nem volt könnyű a döntés, szakmabeliek győzködték az ikreket, hogy képviseljék Spanyolországot, az UTE azonban nagyon profin állt hozzájuk, a klubvezetés pedig megígérte, hogy minden támogatást megad nekik.
Bár a lányok versenyeken nem küzdenek egymás ellen, edzeni együtt szoktak. Luana Párizsba is elkísérte testvérét, ott volt vele az olimpiai faluban is. A finálé után ő is a színfalak mögött várta, hogy – olimpiai bajnokként először – megölelhesse.
Ő arról beszélt a hvg.hu-nak: biztos volt abban, hogy győzni fog Viviana. „Éreztem, hogy meglesz. Már egy hónapja ismert volt a sorsolás, és tudtam, hogy Vivi meg fogja tudni verni őket, bár soha nem mérkőzött ellenük.”
Ennek az az oka, hogy Vivianának súlycsoportot kellett váltania, hogy indulhasson az olimpián. Általában a 62 kilogrammosok között szerepel – hogy a családi megállapodás szerint sose kelljen az 57 kilogrammosok mezőnyében versenyző Luanával egymás ellen meccselnie –, az olimpián azonban nincs ilyen súlycsoport. A legközelebb ehhez a -67 kilogramm áll, a rendszerint ott induló ellenfelekkel azonban korábban még sosem küzdött.
Kis pénz, nagy eredmények – három magyar taekwondós hódítaná meg Párizst
Salim Omar Gergely, Márton Viviana és Józsa Levente is kvótát szerzett a párizsi játékokra egy olyan sportágban, amelynek eddig mindössze két olimpikonja volt.
„Sokat videóztunk és edzésen minden ellenfél ellen gyakoroltuk a különféle szituációkat: ha ő ezt csinálja, akkor arra Vivinek hogyan kell reagálnia. Most nagyon jól küzdött, nagyon keveset hibázott. Egész nap mondtam neki, hogy kontrollálja a testét, a fejét, nyugodjon meg. Egy éve még nem küzdött így, de még fél éve sem. Márciusban változott meg, és nézd, olimpiai bajnok lett!”
Luana szerint a testvére megérett.
Korábban kicsit őrült volt, nem volt összeszedett. Márpedig a felnőttek között minden hiba megbosszulja magát. Erősebb lett, magabiztosabb és nyugodtabb. Már a világbajnokságon észrevettem rajta, hogy máshogy küzd, felnőttesen. Azóta végig igyekeztem neki segíteni, hogy ez így is maradjon”
– magyarázta.
S hogy miben tud segíteni? „Mindig mögötte állok és folyamatosan beszélek hozzá, még akkor is, ha azt kéri, maradjak már csöndben. De nekem beszélnem kell, mert annyira ismerem, hogy minden hibáját látom. Amikor melegítettünk, akkor is mondtam neki, hogy mit tegyen a következő ellenfelével. Ha valakiről tudjuk, hogy sok fejest rúg, akkor rúgjon alá, tegye fel a kezét… magyarázom a taktikát. Próbálom lelkileg is segíteni, mondogatom neki, hogy legyen erős, ha pedig elfárad, tűrjön, ki kell bírnia. Korábban ez is baja volt, de már nem az: elfáradt, de folytatta.”
Azzal, hogy Viviana edzőpartnereként Luana is ott lehetett az olimpiai faluban, hasznos tapasztalatokat szerzett a jövőre. „Ha kijutok Los Angelesbe, már fogom tudni, hogy milyen érzés, fel leszek rá készülve. Nagyon élveztem, nagyon sokat tanultam az átéltekből és Vivitől is. Ahogy kiment és pörgette a közönséget, az nekem meglepő volt. Otthon mindketten ilyenek vagyunk, de hogy mindenki előtt megcsinálja ezt, arra nem számítottam” – árulta el.
Csapatsiker
„Őrült és fantasztikus nap volt. Hihetetlen, hogy Viviana mennyire jó volt végig. Abban a pillanatban, ahogy megérkezett a küzdőtérre az első meccse előtt, látszott rajta, hogy élvezi, én pedig tudtam, hogy készen áll, bármi is történjen” – értékelt lapunknak Suvi Mikkonen, Viviana és Luana finn edzője. Beszélgetésünket az éremosztás szakította félbe; Viviana széles mosollyal lépett fel a dobogóra, aztán – szokás szerint – bele is harapott az érembe.
„Nagyon fiatal még, csak tizennyolc éves, ez pedig egy hatalmas esemény, nem tudtam, hogyan fog reagálni. De amint kilépett és széttárta a karjait a közönség felé, éreztem, hogy imádja és bármire képes lesz” – folytatta a megható pillanatok után a tréner.
Mindig érezni lehetett rajta, hogy nagy dolgokat ér majd el, csak korábban nem jött el számára a lehetőség. De most jól álltak a csillagok, ma minden varázslatos volt.”
Suvi Mikkonen hangsúlyozta, hogy a győzelem nem csupán Viviana és az ő sikere, hanem a mögöttük álló stábé is. „Az edzők, a férjem, Jesus Ramal, aki a klubunk vezetőedzője, a fiziósunk, a táplálkozásszakértőnk, a mentáltrénerünk… mindenki a tudása legjavát nyújtva teszi a dolgát, ez tette lehetővé, hogy ma ilyen nagyszerű eredményt érjünk el” – jegyezte meg.
Rántott hús és krumplipüré
A győzelemhez a testvér szavai is hozzájárulhattak; Viviana elmondása szerint Luana tényleg minden küzdelem előtt elmondta neki, hogy figyeljen oda, legyen erős, gyors, koncentráljon az elejétől a végéig, ne hibázzon.
És hogy én vagyok a legjobb.”
A döntőbeli győzelme után Vivianából kiszakadtak az érzelmek: ugrált, táncolt a küzdőtéren, majd az edzőjével magyar zászlót vittek körbe. Azután előkerült egy fehér-kék-sárga lobogó is, a közepén oroszlános címerrel – a Kanári-szigetek zászlaja, a helyé, ahol világra jöttek. Természetes volt – mondta –, hogy ezt is megmutatja a közönségnek.
Amikor arról kérdezték, hogy mit kér majd enni a verseny után, azt mondta, krumplipüré rántott hússal biztosan készül majd,
de most egy hamburger is jó lesz”.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
