A függetlenségi harcnak nagy sarc az ára: az Orbán-kormány nem csupán nemzetközi nyomásra kényszerült megszorításokra, hanem saját ügyeskedései miatt is. A mostani pályán a magyar gazdaság még 2014-ben sem éri el a válság előtti szintet.
„Magyarország 2010 nyarán rosszabb helyzetben volt, mint Görögország” – ismételgeti még ma is Orbán Viktor kormányfő. Legutóbb Münchenben, a Bajor Gazdasági Szövetség székházában beszélt erről, és érvként azt hozta fel, hogy kormánya 7 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt, 80 százalék fölötti államadósságot és 55 százalékos aktivitási rátát örökölt. Az állítás szépséghibája, hogy nem fedi a valóságot.
A kormány a GDP 3 százalékánál kisebb tavalyi hiányt lát, az elemzők és Brüsszel viszont 6 százalékhoz közelítő strukturális deficitet. Az államháztartási elszámolások kaotikusak - írja az e heti HVG. Alább a cikk aktualizált, bővített verziója olvasható.
Súlyos százmilliárdokban mérhető az a számla, amit a kormány „szabadságharcos” gazdaságpolitikája miatt kell megfizetni. A protekcionista döntések akadályozzák a felzárkózást, provokálják az uniós intézményeket, és irritálják az üzleti köröket.
Egy éve még 550 milliárd forintra tervezték, mára több mint 1500 milliárd lett belőle – legalábbis papíron. De még ekkora költségvetési kiigazítás ígérete sem volt elég, hogy Magyarország biztosan megússza a kohéziós támogatások egy részének felfüggesztését.
Satuba fogta az Európai Bizottság és több befolyásos külföldi politikus Orbán Viktor kormányfőt, megelőlegezve, hogy a legutóbb elfogadott törvények sértik az uniós jogot. Szankciók bevetésére csak a frontvonalak bemerevedése esetén kerülhet sor.
Az Orbán-kormány a jelek szerint újrajátssza a Gyurcsány-kabinet agóniáját. A szereplők változtak, a művészi eszközök ugyanazok.
Amíg a nemzetközi környezet nem stabilizálódik, és amíg a magyar bankok nem aktivizálják magukat, addig nem lesz erőteljes gazdasági növekedés – állítja Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.
Nagy vezetési hibát csak erőteljes mozdulattal lehet korrigálni - derül ki a jövő évi költségvetési tervezetből. Csakhogy a rángatás nem tesz jót a gazdaságnak, és az sem megnyugtató, hogy a kormány az „országvédelmi törekvések” közepette egyre-másra gyártja az ellenségeket.
A járatlan utat el ne hagyd! – így jellemezhető a második Orbán-kormány második költségvetésének tervezete, amely a gazdasági miniszter szerint sem a növekedésre fókuszál.
Az előző kormány politikai megbélyegzésére és saját maga fényezésére kívánja felhasználni az előterjesztő Nemzetgazdasági Minisztérium a 2010. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt.
Rettenetesen hiányozni fog az államháztartás idei és jövő évi mérlegéből az a néhány százmilliárd forint, amely a tervezettnél lassúbb gazdasági növekedés miatt nem folyik be.
Hatalomra kerülése után a gyors növekedés ábrándját hajszolta, újabban az államadósság-csökkentés világrekordere óhajt lenni az Orbán-kormány, az ehhez szükséges jövedelem- és vagyonelvonások károsultjait pedig megbélyegzi, fenyegeti, esetenként kriminalizálja.
Erőteljes megszorításokat tartalmaz az Orbán-kormány konvergenciaprogramja, amelynek fő irányát a pénzpiac méltányolja, holott tele van ellentmondásokkal.
A sikeres dollárkötvény-kibocsátás azt jelzi, hogy a piac bízik a kormány adósságcsökkentő terveiben. A költségvetés körül azonban a kutatók aggodalomra okot adó jeleket is látnak.
Még két hónap sem telt el, máris módosítani kellett az idei évre szóló költségvetési törvényt. A korrekció nem brutálisan nagy, a kiadások két százalékát sem éri el, valós indokát pedig mintha lebegtetné a kormány.
Matolcsy György tegnapi írására Farkas Zoltán azzal válaszol: ha egy kormány a már meglévő megtakarításokból csökkenti az államadósságot, az nem az ő érdeme, hiszen a megtakarításokat sem ő halmozta fel. Sokkal inkább az ő bűne.
Miután Matolcsy György, a magyar gazdaságpolitika konfliktuskereső irányítója összetűzött az uniós intézményekkel és a Valutaalappal, nem jósolható meg, hogy igazolódik-e víziója, felgyorsul-e a gazdaság. (A HVG január 8-i számában megjelent cikk reprodukciója)
Hazai fórumok helyett az amerikai The Wall Street Journal című napilapnak és a Dow Jones hírügynökségnek adott interjúban ismertette a közeljövőre tervezett döntéseket a kormányfő, feltehetően két okból: részben a piaci aggodalmak csillapítására, részben a Brüsszelnek benyújtandó nemzeti reformprogram szondázására. Megpróbáltuk értelmezni a miniszterelnök szavait.
Kezdem azt hinni, hogy a miniszterelnököt félrevezetik. Különben aligha fogadkozna Orbán Viktor, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagdíjakat és a pénztári vagyont nem fordítják folyó költségvetési kiadásokra. Pedig dehogynem.
