IMF, mint a jó sör: jön is, megy is
Sikersztorinak minősítették az IMF szakértői azt a 2008-as programot, amelyre az Orbán-kormány akkor és azóta is „rossz” megállapodásként tekint. Lehet ugyan újat kötni, "egy jót", de olyat nem, amely a múltat végképp eltörölné. A hvg.hu két részben tekinti át az elmúlt négy év fejleményeit.
Rossz megállapodást már kötöttünk az IMF-fel, most jóra törekszünk – hajtogatják fideszes politikusok, nem is eredménytelenül, amennyiben jogosan apellálnak az emberi feledékenységre. Mielőtt elméláznánk azon, mi a jó, mi a rossz, és miért, néhány dolgot le kell szögezni.
Egy: a megállapodáshoz elvezető programot a magyar kormánynak kell kidolgoznia. Ideje volna, mert az Orbán-kormány a júliusi tárgyalási összefoglalóra még nem reagált. Kettő: sem az IMF, sem az Európai Bizottság nem diktál, semmiképpen nem oly módon, ahogy azt a kormánypárti napilap és a kormányfő beállította. Viszont olyan intézkedéseket várnak el, amelyek fenntartható módon – tehát kozmetikázás nélkül – teszik rendbe a költségvetést. Három: mivel a magyar gazdaság úgynevezett potenciális növekedésével elégedetlenek, azt szorgalmazzák, hogy a fékező tényezőktől szabaduljon meg a kormány. Négy: a bizalmatlanság légkörében – például most – az IMF a megállapodást úgynevezett előzetes teendőkhöz (például költségvetési korrekcióhoz, megfelelő jogszabályok elfogadásához) kötheti, hogy meggyőződjön a hiteligénylő kérésének komolyságáról, az EU pedig elvárhatja a súlyos jogsértések megszüntetését.
Mi történt az elmúlt négy évben? A hvg.hu az átláthatóság kedvéért szakaszolva, időrendben tekinti át az elmúlt négy év fejleményeit.
A „rossz” megállapodás körülményei
A válság első szakasza
2008. október 9-10. A Lehman Brothers összeomlásával keltett pénzügyi vihar eléri Magyarországot: bedől a tőzsde, zuhan a forint árfolyama, megszűnnek a bankközi kapcsolatok, befagy a magyar állampapírpiac. Rapid ötpárti tanácskozás, amelyen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy 12 pontból álló javaslattal áll elő. Az államháztartási hiányt a GDP 3,4 százalékára kell mérsékelni (az eredeti előirányzat 4 százalék volt), a jövő évit pedig 3,2 százalék helyett 2,9 százalékra. A 2009-re tervezett adócsökkentéseket el kell halasztani, az Új tulajdonosi program leáll, mielőtt elindult volna, a bértárgyalásokon csak a bérek, jövedelmek reálértékének tartásáról lehet szó. A Fidesz a költségvetési törvényjavaslat és az adótörvények visszavonását követeli. „Elszabadult a pokol” – lármázza fel az IMF szakértői szerint Simor András jegybankelnök Washingtont. Október 11-én az Európai Bizottság és az Ecofin nyilatkozik, minden lehetséges eszközt bevetnek Magyarország megsegítésére.
Október 16. Az első hírek egy készülő IMF-megállapodásról, az Európai Központi Bank ötmilliárd eurós keretet nyit a bankközi műveletek helyreállítása érdekében. Másnap Charles H. Dallara, a Nemzetközi Pénzügyi Társaság befolyásos vezérigazgatója rögtönzött budapesti sajtótájékoztatóján kijelenti, hogy a válságért a Nyugat a felelős, a belesodródott feltörekvő országokat az IMF és az EU meg fogja védeni. Dallara méltatja a magyar költségvetési kiigazítást, és azt, hogy a térségben működő pénzintézetek tulajdonosai nyilatkozatban vállalták, fenntartják aktivitásukat. Ezt az IMF-megállapodás felmondásáig, 2010 nyaráig az úgynevezett Bécsi Kezdeményezés keretében be is tartották.
Október 19. Nemzeti csúcs, utána a kormány bejelenti, hogy visszavonja a költségvetést.
Október 27. Az első hírek a készülődő IMF-megállapodásról. 2009-ben a gazdaság 1 százalékkal visszaesik, a 13. havi nyugdíjat csak a 62 év fölöttiek kapják meg, ők is maximum 80 ezer forintot. Az állami szférában a fizetéseket befagyasztják, a 13. havit elveszik. Két nap múlva Gyurcsány bejelenti, hogy az IMF–EU-mentőcsomag összességében 20 milliárd eurós, ami 2009 végéig akkor is lehetővé tette volna az államháztartás finanszírozását, ha máshonnan egyetlen petákhoz sem lehet hozzájutni. A feltétel: a költségvetési hiány csökkentése, lehetőség szerint a kiadások mérséklésével, hogy minél kevesebb külső forrásra szoruljon rá Magyarország.
November 3. A költségvetést Veres János pénzügyminiszter módosító indítványával írják át (ez már a harmadik változat), az új hiánycél 2,6 százalék, ez képezi az IMF-nek küldött szándéklevél alapját. A programot az IMF november 6-án elfogadja. Az államadósság kockázati felára már a tárgyalások alatt mérséklődött, a forint erősödik.
A 2008-as „rossz” megállapodás tehát csupán az államadósság nominális növekedésének megállítását szolgálta, annak összetevőit senki nem diktálta. Legkevésbé az IMF, amely a pénzügyi válságot sajnálatos módon benézte, annak első szakaszát szinte átaludta. Gyurcsány bízott benne, hogy a hitelt nem is kell majd igénybe venni. Nem így lett.
A válság második szakasza
Az államháztartást átmenetileg az IMF–EU-hitel finanszírozta, amely egyúttal az adósságterheket is enyhítette a korábban kibocsátott, magas hozamú állampapírok egy részének visszavásárlása révén. Az IMF-hitelből a magyar tulajdonú bankok is részesedtek, nehogy versenyhátrányba kerüljenek külföldi többségi tulajdonú riválisaikkal szemben.
2009. február: Nyilvánvalóvá válik, hogy a pénzügyi válság súlyos recesszióba torkollik, utóbbi pedig a legnagyobb erővel a felzárkózó uniós tagállamokra csap le. A tőzsdék ismét zuhannak, a befektetők menekültek a kockázatosabb pénzügyi eszközöktől, így a forinttól is, a hároméves magyar államkötvény csak 13 százalékot meghaladó hozammal kel el – csakúgy, mint októberben. Ráadásul a nyugat-európai mentőmanőverekkel az államok irdatlan adósságterheket vesznek a nyakukba, ezzel a lakossági megtakarításokat elszippanthatják az üzleti szféra és a kockázatosabb befektetési célok – például a magyar állampapírok – elől. Az adósságfinanszírozási gondokba sodródott államok listája egyre hosszabb: az összeomlás határán vergődő Ukrajnán, a balti államokon, Románián, Bulgárián és Lengyelországon át az euróövezethez tartozó Portugáliáig, Spanyolországig, Görögországig és Írországig terjed.
Február 22. A makroközgazdászokból (például Békesi László, Chikán Attila, Oszkó Péter, Palócz Éva), munkaadói szervezetek, kamarák vezetőiből (Demján Sándortól Parragh Lászlóig), az MTA leköszönő és új elnökéből (Pálinkás József és Vizi E. Szilveszter) álló Reformszövetség radikális válságmenedzselő, egyúttal növekedésösztönző programot állít össze – szemben a gyurcsányi „alibicsomaggal” (copyright by Békesi). A költségvetési kiadások csökkentésének részeként felvetik a 13. havi nyugdíj megszüntetését, a korhatár 65 évre emelését, a korengedményes nyugdíjak felülvizsgálatát, a családtámogatások befagyasztását, azok célzottá tételét, a gyes rövidítését, a MÁV és a BKV költségkímélő megreformálását, a kibontakozást pedig a tb-járulékok radikális csökkentése szolgálná. A program magyar viszonyok között példátlan, konszenzusos támogatást élvez, Gyurcsány ellenben azt nyilatkozza róla: imponáló, de társadalmi hatását tekintve dermesztő.
Március 21. A válságmenedzselésben Gyurcsány már nem hátrál tovább, bejelenti, hogy lemond a miniszterelnökségről, mert „nem kíván többé akadály lenni a változás útjában”. Egy héttel később pártelnöki tisztségéről is leköszön. Egyhetes, kiszivárogtatásokkal nevetségessé tett huzavona után az új kormányfőjelölt Bajnai Gordon.
Április 19. Bajnai programot hirdet, amely alapvetően a Reformszövetség sorvezetőjét követi. Főbb kiadáscsökkentő tételek: a 13. havi nyugdíj megszüntetése, 2012-től a korhatár 65 évre emelése, a közszférában kétéves bérstop, a 13. havi juttatás eltörlése, a táppénz hatvan százalékra csökkentése, a családi pótlék összegének rögzítése két évre, a jogosultsági korhatár leszállítása 23-ról 20 évre, a gyes és a gyed háromról két évre rövidítése, a gáz- és távhőár kompenzációjának csökkentése, az áfa felső kulcsának 25 százalékra növelése, kedvezményes, 18 százalékos kulcs átmeneti bevezetése az alapvető élelmiszerekre, értékalapú ingatlanadó bevezetése. Gazdaságösztönző elemek: szja-kulcsok csökkentése, a sávhatár kitolása, a munkaadói járulék ötszázalékos csökkentése a minimálbér kétszereséig, 2010-től a teljes jövedelemre, a társaságok különadójának megszüntetése, egy új, 19 százalékos társasági jövedelemadó létrehozásával. Emellett a kormány számos munkahelymegtartó intézkedést hoz, például támogatja az átmeneti átállást a rövidebb munkahétre.
Kitérő: a Bajnai-féle megszorítások döntő többségéhez az Orbán-kormány is tartja magát, sőt az angol nyelvű prezentációkban e megszorításokat előszeretettel tünteti fel saját vívmányaiként. A 13. havi nyugdíjat és fizetést nem adta vissza, a nyugdíjkorhatárt nem szállította le (viszont elkobozta a kötelező magánpénztári megtakarításokat), a közszféra bérszintjének és a családi pótlékoknak a befagyasztását 2014-ig kitolta, a táppénzt tovább csökkentette. A gyes időtartamát visszaállította ugyan három évre, a rokkantnyugdíjakat viszont tovább szigorította, egy részüket rehabilitációs járadékká alakította. Az áfát és a jövedéki adót tovább emelte, egészségügyi termékadót vetett ki, általános értékalapú ingatlanadó helyett az ingatlanok megadóztatását átengedte az önkormányzatoknak, a pénzügyi szektort és négy ágazatot (energetika, távközlés, kiskereskedelem, gyógyszeripar) különadókkal sújtott. Gazdaságélénkítési céllal egykulcsos szja-t vezetett be, illetve 500 millió forintig 10 százalékra csökkentette a társasági adót.
Július 17. Magyarország visszatér a nemzetközi pénzpiacra. Egymilliárd euró értékű kötvényt bocsátott ki, ötéves lejáratra, 6,75 százalék kamatozással. Az IMF-hitelkeretet már nem veszi igénybe, durván 5 milliárd eurót átenged utódjának – aki erre nem tart igényt.
Szeptember 16. Az IMF igazgatósága elfogadja az újabb magyar szándéklevelet a program folytatásáról. Időközben az IMF szakértői a tervezettnél nagyobb gazdasági visszaesést látva rávették az uniós szakértőket némi engedményre, azaz fiskális lazításra: a gazdaság túlhűtésének elkerülésére a költségvetési deficit előirányzatát előbb 2,6 százalékról 2,9 százalékra, majd 3,9 százalékra lazították, a 2010-es hiánycélt pedig 3,8 százalékban állapították meg. Ennek jegyében Brüsszel még egy év haladékot adott arra, hogy Magyarország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól.
„A magyar gazdaság kevesebb mint egy év alatt stabilizálódott” – állapítja meg az IMF elemzése. Aki „rossz” megállapodásról beszél, ezzel is vitába száll, ami nem könnyíti meg az új megállapodás összehozását. Az IMF-program nem diktátum volt, hanem voltaképpen a Reformszövetség konszenzusos ajánlásain alapult, és teljes sikert aratott: Magyarország bő nyolc hónap alatt visszatért a pénzpiacra, a kormányváltás idejére a kockázati biztosítás ára a harmadára, 200 bázispontra csökkent, a forint csaknem a válságot megelőző szintre erősödött az euróval szemben, az államadósság a programnak megfelelően a GDP 80 százaléka körül állt meg, nominálisan nem is nőtt tovább. Bár az IMF-program még 2010-re is GDP-csökkenéssel kalkulált, beindult a gazdasági növekedés.
A következő részben megnézzük, hogy mire jutott eddig az Orbán-kormány az EU-val és az IMF-fel egy jó megállapodás reményében.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
