Hisztérikus védjegyviták: abszurdnak tűnő ügyek is válhatnak véresen komollyá
Miközben a nemzetközi vállalatok milliárdokat költenek imázsukra, rendszeresen rossz néven veszik, ha a vetélytársaik is javítanák saját megítélésüket.
Miközben a nemzetközi vállalatok milliárdokat költenek imázsukra, rendszeresen rossz néven veszik, ha a vetélytársaik is javítanák saját megítélésüket.
A választási csalások ellen tiltakozókkal való durva leszámolást, vagy az orosz erők behívását próbálja meg előkészíteni Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök, aki továbbra sem hajlandó szóba állni az ellenzékkel. Lukasenka külföldi fenyegetést vizionál, az ellenzék pedig vesztett lendületéből. Most éppen bármi megtörténhet.
Élet-halál között fekszik egy omszki kórház toxikológiai osztályán Alekszej Navalnij, az orosz ellenzék megismertebb és legnépszerűbb vezetője. A politikust valószínűleg megmérgezték, ha ez így van, ő már a sokadik azon orosz ellenzékiek listáján, akiket így próbáltak meg kiiktatni a közéletből. A hatalom természetesen most is tagad.
A síita militáns mozgalom, a Hezbollah egyik tagját nevezte meg az illetékes nemzetközi bíróság a 2005 februárjában megölt libanoni miniszterelnök, Rafik Hariri gyilkosának. A bíróság döntése tovább súlyosbíthatja az augusztus 4-ei hatalmas bejrúti robbanás által már egyébként is kiélezett belpolitikai feszültséget.
Nem jött be a minszki békemenet Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnöknek. De bajban van Orbán Viktor is, hiszen az EU egységes fellépést sürget az ügyben, így nehezebb két világ között manővereznie. Miért képtelen a magyar kormány elhatárolódni Lukasenkától? Erről is kérdeztük Sz. Bíró Zoltánt, a régió szakértőjét.
A gyártóknak és a vásárlóknak adott kedvezmények nélkül az elektromos autók még mindig nem versenyképesek. A gyártók az árkülönbség csökkentésén dolgoznak, de nem biztos, hogy az eredménynek mindenki örülni fog.
Nagyot változott a közhangulat az utóbbi két napban az 1994 óta az Aljakszandr Lukasenka vezette Fehéroroszországban: az Európa utolsó diktátoraként is ismert államfő bár még mindig lepatkányozza az ellenzéket, már hajlandónak tűnik a reformokra, sőt azt is közölte, az új alkotmány elfogadása után új elnökválasztást tarthatnak. Más kérdés, hogy az ellenzék nem reformokat akar, hanem az autoriter politikus távozását.
Sokat ártott már nemzetének Gurbanguly Berdimuhamedow türkmén elnök, de a legnagyobb bűnt most követi el: ezrek életét veszélyezteti azzal, hogy rosszul értelmezett büszkeségből letagadja a koronavírus létezését országában, ám a magyar hatóságok nem hisznek neki, és nagyon nem ajánlják az odautazást.
Valószínűleg még egy szavazást sem csalt el annyira Alekszandr Lukasenko, mint a vasárnapi elnökválasztást. Bár a korábbi választások után is tüntetők lepték el a volt szovjet tagköztársaság tereit, most más a helyzet, az ellenzék valóban úgy érezheti, övé a valódi többség. Közben az ellenzék elnökjelöltje a hatalom fenyegetése elől Litvániába menekült. A Lukasenkót nemrég meglátogató Orbán Viktor még nem gratulált.
Soha nem látott hőség tombol az Északi-sarkvidéken, ahol a globális klímaváltozás sokkal erőteljesebben érezteti a hatását, mint a világ többi részén. A hagyományosan hideg vidékek felmelegedése a mi környezetünkben is súlyos következményekkel jár.
Százezreket deportáltak a három balti államból az 1940-es, majd az 1944–1945-ös szovjet megszállás után. Az 1989-es függetlenségi törekvéseknek kulcsszerepük volt a Szovjetunió szétesésében. A Kreml ma újra azt hangoztatja, hogy a baltiak önszántukból csatlakoztak a birodalmukhoz.
A koronavírus-járvány első hullámának elültével a vártnál gyorsabban kezdődött meg a belföldi turizmus talpra állása, ám a kedvező folyamatok inkább a vidéki városokat jellemzik. Budapesten addig nem lesz látványos a javulás, amíg vissza nem térnek a külföldi turisták.
Akármi is legyen a vasárnapi fehéroroszországi elnökválasztás végeredménye, az biztos, hogy az 1994 óta diktatórikus eszközökkel kormányzó Alekszandr Lukasenko nevével fémjelzett rezsim már sohasem lesz olyan, mint a „békeidőkben” volt. Az ellenzéknek most először van esélye az áttörésre és komoly csalások nélkül nem lehet szavatolni Lukasenko „győzelmét”.
Putyin Oroszországa nyíltan ellenséges Nagy-Britanniával és az egész Nyugattal, s politikájának egyik alapja, hogy nem hajlandó tartani magát a nemzetközi joghoz – ez a fő következtetése a Kreml politikáját elemző brit jelentésnek.
35 állam, köztük Magyarország írta alá 1975. augusztus elsején az Enyhülés korszakának egyik legfontosabb dokumentumát, a Helsinki Zárokmányt. A nyilatkozat, amely a szó szoros értelmében nem szerződés volt, hanem csupán egy kötelezettségvállalásokat felsoroló megállapodás, a vártnál sokkal komolyabb következményekkel járt.
Bár a hivatalos verzió szerint Vlagyimir Putyin 1985–1990-es drezdai KGB-kiküldetése nem volt túl mozgalmas, egyre több jel utal arra, hogy a kémközpontnak számító Berlintől távol lévő városban a leendő orosz államfő kétes alakokkal, többek között Nyugat-ellenes terroristákkal tartott kapcsolatot.
Negyed évszázaddal a szerbek által elkövetett srebrenicai tömeggyilkosság után sincs megbékélés. Az egykor bosnyák többségű kelet-boszniai város sorsa bizonyítja, hogy a népirtás célt ért. Bosznia-Hercegovinában egyre szaporodnak az etnikumok közötti villongások.
Az 1970-es évektől kezdve csecsemők ezrei tűntek el a szerbiai kórházakból, az anyáknak az orvosok azt mondták, gyermekük meghalt, ám egyre több jel utal arra, hogy a babákat a kórházi személyzet eladta pénzes örökbefogadóknak. Nem tudni, hogy a bűncselekménysorozat mikor ért véget – ha egyáltalán véget ért – viszont egyre több anya harcol azért, hogy legalább most kiderüljön, mi lett gyermekükkel. Nincs sok esélyük.
Évek óta nem dúltak a múlt hetihez hasonló hevességű harcok Azerbajdzsán és Örményország között. A fegyverek továbbra is dörögnek, s úgy tűnik, mindkét országban vannak olyanok, akiknek érdekükben állna egy újabb karabahi háború kirobbantása.
A kormányzó szociáldemokraták szerepeltek a legjobban az észak-makedóniai választáson, és az ellenzéki nacionalistákkal versenyeznek az albán pártok kegyeiért.