Negyven óra alatt győzött a forradalom Kirgizisztánban, az égbe törő hegyei miatt Közép-Ázsia Svájcának is nevezett volt szovjet tagköztársaságban a központi választási bizottság már kedd délelőtt megsemmisítette a vasárnapi parlamenti választás eredményeit.

A döntés előzménye az volt, hogy a választáson a hivatalos adatok szerint a Szooronbaj Dzsejembekov államfőhöz közeli pártok szerezték a legtöbb voksot: a Birimdik (Egység), illetve a Mekenim Kirgizisztan (Hazám Kirgizisztán) 24,5 és 23,9 százalékot szerzett és ezzel abszolút többséghez jutott a törvényhozásban. A 13 ellenzéki szervezet közül csak egy lépte át a hétszázalékos parlamenti küszöböt.

A választók azonban nem hittek a hivatalos adatoknak – a választásokat megfigyelő szervezetek is arról számoltak be, hogy látványos szavazatvásárlási akciókkal értek el jó eredményt a győztes pártok – és már vasárnap este sok ezren gyűltek össze Biskek belvárosában.

A tüntetések hétfőn is folytatódtak és a demonstrálók elfoglalták a parlament épületét és az elnöki hivatalt. Kiszabadították a börtönből Almazbek Atambajev exállamfőt is, akit júniusban korrupciós vádak alapján ítéltek el 11 éves börtönre. A tüntetések zavargásokba torkollottak, az ellenzékiek több irodát szétvertek és felgyújtottak, az összecsapásokban egy ember meghalt és több mint ötszázan megsérültek. A hatalom képviselői pedig eltűntek: a valószínűleg Biskekben rejtőzködő Dzsejembekov közleményekben biztosította a polgárokat arról, hogy ellenőrzése alatt tartja a helyzetet, a belügyminiszter lemondott és távozott több tartományi vezető is.

Viharos közelmúlt

Kirgizisztánban meglehetősen gyakoriak a forradalmak és véres összecsapások. 2005-ben Aszkar Akajev államfőt zavarták el a hatalomból, öt évvel később pedig az első felkelést vezető Kurmanbek Bakijevnek kellett távoznia idő előtt az államfői székből. Tavaly pedig a változatosság kedvéért a hatalmát békés választáson elvesztő elnök, Almazbek Atambajev miatt tört ki tűzharc. A 2017-ben megválasztott Dzsejembekov utasítására korrupciós vizsgálatot indítottak Atambajev ellen, s amikor őrizetbe akarták venni a politikust, rezidenciáján fegyveresek védték meg őt. A harcokban egy katona meghalt és Atambajevet csak néhány nappal később sikerült őrizetbe venni.

Dzsejembekov egyébként korábban Atambajev szövetségese volt, s miniszterelnökként is szolgált. Ám Atambajev, aki vissza akart térni a politikába, folyamatosan bírálta őt és egyik nyilatkozatában bocsánatot kért a kirgizektől, hogy egy ilyen embert hagyott hatalomhoz jutni.

Talán azért gyakoribbak a forradalmak Kirgizisztánban, mint a többi közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságban – például Kazahsztánban, Üzbegisztánban, vagy Türkmenisztánban – mert itt mindig is nagyobb volt a politikai szabadság, mint a térség többi államában. A mostani kampány során is megszólalhattak az ellenzékiek, és a tévéműsorokban valódi bírálatok is elhangozhattak.

AFP/Sputnik/Tabyldy Kadyrbekov

Putyin innen sem hiányozhat

Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a válság kimenetele, valószínűnek tűnik, hogy a voksolást megismétlik, és a hatalom átvételét kedden bejelentő jelenlegi ellenzéki erők kerülnek majd többségbe. Ez pedig aligha tetszik majd Moszkvának, hiszen Szooronbaj Dzsejembekov és a hozzá köthető politika elit Oroszország szövetségese és a kampány során az ellenzék hangsúlyozta azt többször is, hogy lazítani kellene a két ország túl szorosnak minősített kapcsolatain.

Ezzel egy időben, az utóbbi hónapokban több kirgiz vezető viszont arról beszélt, hogy további együttműködési projekteket kellene kezdeni Moszkvával, felmerült például az, hogy Oroszország finanszírozná a Kínát, Üzbegisztánt és Kirgizisztánt összekötő új vasútvonal és autóút kirgiz szakaszának az építését. Bár a közlekedési folyosó nem érinti közvetlenül Oroszországot, a finanszírozással a Kreml jelentősen növelné befolyását a térségben.

Akadnak, akik még tovább mennének. A kormánypárti Birimdik elnöke, Marat Amankulov például néhány hete azt mondta, itt az ideje annak, hogy Kirgizisztán vegye fontolóra függetlenségének feladását, és tűzze napirendre a visszatérést Oroszország szárnyai alá. Szerinte az orosz vezetés alatt álló Eurázsiai Gazdasági Uniót alkotó országoknak – Oroszországnak, Örményországnak, Kazahsztánnak, Fehéroroszországnak és Kirgizisztánnak – hosszabb távon egy államban kellene egyesülniük. Ezzel részben megvalósulna Putyin álma, hiszen az orosz elnök a lehető legtöbbet helyre kívánja állítani az egykori szovjet birodalomból.

Az Afganisztánhoz közel fekvő Kirgizisztán – már csak földrajzi elhelyezkedése miatt is – fontos országnak számít, az USA és Oroszország a Szovjetunió 1991-es széthullása óta versenyez azért, hogy megszerezze a kirgiz katonai támaszpontok használati jogát. Az oroszok a kanti bázist bérlik – miután sikerült kierőszakolni a szerződés meghosszabbítását –, míg a manaszi támaszpontot az USA használta az Afganisztánban állomásozó egységek ellátására. Manaszt 2014-ben bezárták, illetve polgári repülőtérré alakították át, s az amerikaiak egy romániai támaszponttal váltották ki a kirgizisztáni bázist.

Szooronbaj Dzsejembekov

AFP / Dosaliev Sultan

Orbáni átok

A kirgizisztáni események egyik érdekessége, hogy Dzsejembekov az után került kutyaszorítóba, hogy pár nappal korábban Budapesten tárgyalt Orbán Viktorral. És ő már a sokadik a sorban azok közül, akik az után vesztették el a hatalmukat, hogy találkoztak a magyar miniszterelnökkel. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök 2011 januárjában fogadta Orbánt, pár nappal később megkezdődtek az egyiptomi vezető bukását eredményező tüntetések. 2012-ben Mihail Szaakasvili grúz államfő vesztette el a választást az után, hogy Orbán Tbilisziben támogatásáról biztosította őt, s hasonló módon járt pórul Viktor Janukovics ukrán elnök és Robert Fico szlovák miniszterelnök. Júniusban pedig a magyar miniszterelnök Minszkben járt Lukasenkánál, hogy azután augusztusban elkezdődjenek a fehérorosz erős ember hatalmát megrendítő, most is tartó tüntetések.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfő (b2), Szooronbaj Dzsejenbekov kirgiz köztársasági elnök (b) és Bagdad Amrejev, a Türk Tanács főtitkára (b3) Budapesten, az Ybl-villában, a Türk Tanács budapesti képviseletén 2020. szeptember 29-én

MTI / Benko Vivien Cher