Egyre több szereplője van a karabahi háborúnak, az egész térség lángba borulhat

„Azerbajdzsánnak egyetlen feltétele van: akkor lesz vége a harcoknak, ha felszabadítottuk a megszállt területeket. Karabah Azerbajdzsánhoz tartozik. Vissza kell szereznünk, és vissza is fogjuk” – mondta a hét végén Ilham Aliyev azeri államfő. Az örmény többségű, 150 ezer ember lakta, Azerbajdzsán területére beékelt, 4400 négyzetkilométeres hegyvidéki Karabah ugyanis – amely negyedszázaddal ezelőtt magát függetlenné nyilvánította – hallani sem akar a visszatérésről Azerbajdzsánhoz, és az Örményországot összekötő széles folyosót megszállva tartó Jereván sem hajlandó engedményeket tenni.

A teljes arzenállal, egyebek mellett harckocsikkal, repülőgépekkel és nehéztüzérséggel vívott harcok fokozatosan terjednek át újabb területekre. Az első szakaszban Karabah határán lőtték egymást a szemben álló felek, ám az utóbbi napokban a frontoktól távol lévő karabahi fővárost, Sztepanakertet is folyamatosan támadják az azeriek. Az örmények pedig már az ellenséges hadsereg hátországában lévő célpontokat is lövik.

A harcokban már több százan vesztették életüket, és számos jel utal arra, hogy az örmény cáfolatok ellenére az azeri hadsereg néhány körzetben előrenyomult és tucatnyi települést visszafoglalt. Pontosabban romhalmazt: az első karabahi háború idején, 1991–1994 között a győztes örmény erők tízezerszámra üldözték el a közlekedési folyosóban élő azerieket, a településeket pedig földig rombolták, hogy megakadályozzák a lakosság visszatérését. Örményország és Karabah között az út mentén egyetlen ép ház sincs, a vidék a mostani összecsapások előtt is gyakorlatilag teljesen lakatlan volt.