Nem immunis a magyar kormány a most éppen beválni látszó svéd járványreceptre
Míg Európában több helyen aggasztó ütemben nő a koronavírus-fertőzöttek száma, Svédországban annyi az újonnan regisztrált vírushordozó, mint a járvány kezdetén. A sokak által bírált „svéd modell” vizsgálata azért is időszerű, mert Magyarország – még ha nem is vallotta be – annak elemeit használja.
„Stratégiánk következetes és fenntartható, valószínűleg Svédországban most jóval kisebb a járvány elszabadulásának a veszélye, mint más államokban.
Nálunk más országokhoz képest a lakosság nagyobb részénél alakult már ki immunitás. Úgy vélem, nagy hasznát látjuk még ennek”
– értékelte a napokban a svédországi koronavírus-járvány helyzetét Jonas Ludvigsson, a stockholmi Karolinska Intézet járványügyi professzora. Óvatos optimizmusát alátámasztja a járvány svédországi trendje: a skandináv országban – legalábbis egyelőre – semmi jele az Európa többi részén kialakulóban lévő, az elsőnél súlyosabbnak tűnő második hullámnak.
Az új fertőzöttek száma lényegében stagnál, a június végi csúcs óta átlagosan kétszáz körül alakul a naponta regisztrált vírushordozók száma. Javul a halálozási arány is, július közepe óta szinte egyetlen olyan nap sem volt, amikor tíznél több emberéletet követelt a kór, s legalább tíz olyan nap akadt, amikor egy ember sem halt meg a betegségben.
A svéd modell atyja, Anders Tegnell főepidemiológus – aki még tavasszal úgy nyilatkozott, hogy őszre derül ki, mennyire lesz sikeres az általa javasolt védekezési mód – a kezdetektől fogva azt hangsúlyozta, csak hosszan fenntartható intézkedésekkel lehet eredményesen harcolni a járvány ellen. Ennek érdekében Svédországban jóval kevesebb korlátozást léptettek életbe, mint Európa más országaiban vagy az USA-ban. Nem zárták be például az általános iskolákat – csak azok az intézmények függesztették fel az oktatást, ahol sok gyermek vagy tanár kapta el a kórt –, és nyitva maradhattak az éttermek és bárok is. Igaz, a bárpultokhoz nem lehetett leülni, az asztalokat pedig biztonságos távolságra tolták el egymástól. A rendezvényeket sem tiltották be teljesen – ötven főben maximálták a résztvevők számát –, és tovább működtek az üzemek is, miközben azt szorgalmazták, hogy aki tud, dolgozzon távmunkában.