Észak-Korea koronavírus elleni harca bármilyen hatékonynak tűnik is a hivatalos közlések alapján, az eredményességét mégis sokan megkérdőjelezték, konkrétan hónapok óta keringenek feltételezések, hogy a járvány a kommunista államot sem kímélte, de mivel a társadalom és a sajtó is a diktatúra kontrollja alatt van, nehéz bizonyítékot szerezni erre.
Mary Trump kegyetlen és ijesztő memoárban fejti fel azokat a családi mintákat, amelyek megteremtették a nagybátyját, Donald Trumpot. Az Egyesült Államok épp újraválasztásért kampányoló elnökének az unokahúga hazafias küldetésnek tekinti, hogy megbuktassa „Donaldot”, és ehhez attól sem riad vissza, hogy a rejtegetni való titkokat kiteregesse. Elolvastuk a könyvet, amelynek a megjelenését a Fehér Ház mindenáron meg akarta akadályozni.
Napló a hátunk mögött hagyott karantén időszakról, betekintés, hogyan csinálják a világ legboldogabb országában, megrázó gyászfeldolgozás-irodalom, vérfagyasztó krimi, alternatív Trianon-kötet, egy barátság bonyolult pillanatai, egy nem hivatalos, de annál érdekesebb irodalmi szöveggyűjtemény, lassításra felszólító versek. Többek között az a jó a nyárban, hogy van időnk végre könyveket olvasni. A legfrissebb kötetek közül válogattunk, amiket jó szívvel ajánlunk a szabadság idejére.
A valóság alaposan átrendezte a Forma–1-et, amely 70 éves fennállásának a legfurcsább szezonját kezdi meg ezen a hétvégén Ausztriában. Több mint száz nappal az utolsó utáni pillanatban lefújt szezonnyitó után Lewis Hamilton végre megkezdheti a menetelést a hetedik világbajnoki cím – és egy igazságosabb, egyenlőbb világ – felé. De ez a Forma–1 már nem olyan, mint régen volt.
Az amerikai tornászok elképesztő erővel mutatták be a gyakorlatokat és gyűjtötték az érmeket a világversenyeken, miközben a rendszer, amely az őket évtizedeken át zaklató sportorvosnak védelmet nyújtott, tehetetlenné tette őket a visszaélésekkel szemben. Egy új dokumentumfilm most megpróbálja visszaadni nekik azt az erőt és tartást, amit Larry Nassar és a sportágat irányító hatalmasok elvettek tőlük.
Túl sokat foglalkozik Bill Gates a koronavírussal ahhoz, hogy ne legyen gyanús – vélik az összeesküvés-elméletek hívei. Miközben kevés olyan híresség volt, aki az elmúlt években jobban kongatta volna a vészharangot egy várható világjárvány miatt, mint a jótékonyságot és a világ – szerinte üdvözítő – megmentését egy ideje már főállásban űző milliárdos.
George Floyd halála és a rasszizmus elleni tüntetések kihozták a polgárjogi harcost a Forma–1 hatszoros világbajnokából. Lewis Hamilton a saját kollégáival is szeretné megértetni, milyen az, ha a világ minden egyes nap eszébe juttatja az ember bőrszínét.
Marcus Rashford a Manchester United egyik legnagyobb fiatal tehetsége, de könnyen lehet, hogy egyszer majd nem a góljai miatt fogunk emlékezni rá, hanem azért, mert felrázta a brit politikai elitet.
Franciaország az utolsó pillanatig várt a határnyitással, de most már biztos: akinek a Riviéra kell, megkapja idén is. Egyelőre nehéz megmondani, mennyit változott Nizza az elmúlt hónapok során. Nehéz időszakon vannak túl.
A 13 évvel ezelőtt eltűnt Madeleine McCann fotóit olyan sokszor és sok helyen láthatták az emberek, hogy az akkor hároméves brit kislányt szinte családtagnak érezhették. Hogy nőhetett ilyen nagyra ez a történet, amikor évente több ezer gyerek tűnik el, és róluk semmit sem tudunk?
Azok után, hogy egy fehér minneapolisi rendőr hosszú perceken át térdelt George Floyd nyakán, aki aztán bele is halt ebbe, Colin Kaepernick négy évvel ezelőtti tiltakozása nemcsak indokoltnak, hanem prófétainak is tűnik. A gesztus ma is ugyanolyan komplex, mint amikor az amerikaifutballista elkezdte a személyes harcát a rasszizmus és a rendőri erőszak ellen, de egyre többén kezdik megérteni, hogy mit is akart üzenni.
A jó stand-up akkor igazán jó, ha nemcsak a nevetőizmokat, hanem a lelket is megdolgozza. Hannah Gadsby ezen a téren elment a határokig, és senki nem tud úgy beszólni Louis C. K.-nek, mint ő.
Ez a kérdés perzseli fel épp az Egyesült Államokat – a történelem során már sokadszorra. A Black Lives Matter hosszú ideje hívószava az amerikai közéletnek. De miért olyan nehéz megérteni? Vélemény.
Az Egyesült Államokban megint kiderült, hogy kínos és veszélyes tud lenni, ha fehérként kritizálja az ember – látszólag nem faji alapon – a nem fehér embertársait. Kis kultúrharc-körkép kommentháborúval, bónusz kutyasétáltatással.
A szexuális visszaélések áldozatai az elmúlt néhány évben elkezdhettek reménykedni abban, hogy a traumáik nem maradnak következmények nélkül. Aztán jött a pártpolitika, hogy átgázoljon rajtuk. Az idei amerikai elnökválasztás ott szól bele a Me Too mozgalomba, ahol csak kárt tud okozni.
A phenjani rezsim alatt élők ritkán jutnak szóhoz, egy újságírónak azonban most sikerült a történeteiken keresztül összerakni valamilyen életszerű képet a hétköznapjaikról. A Kérdezz meg egy észak-koreait! című könyvből kirajzolódik az is, hogy miként képes túlélni egy diktatúra, és az is, hogy képesek túlélni az emberek egy diktatúrában. És megismerkedhetünk a zsarnokság egyik paradoxonával is: a boldogsággal.
Járvány idején a harcias vezetői hozzáállásból nem feltétlenül következik hatékonyság is. Új-Zéland miniszterelnöke, Jacinda Ardern kedvességre és hatékonyságra építette a koronavírus elleni stratégiáját, és minden jel szerint a szigetországnak nemcsak ellaposítani sikerült a járványgörbét, de meg is szabadult a vírustól. Kérdés, hogy a korlátozások lazításával ez így marad-e.
A Diane védelmében című sorozatnál kevés aktuálisabb tükröt találunk, amely a tévések eszközeivel tűpontosan képes megmutatni az amerikai valóság abszurditását.
Teljes erővel dübörög az Obama-nosztalgia a Netflix új dokumentumfilmjében. De egyértelmű az is, hogy minden inspiráló üzenetnek a rasszizmus mocsarából kell kiverekednie magát.
Még megfelelő fizikai védőfelszereléssel is nehezen sikerül ellátni az egészségügyi dolgozókat, pedig már most, a járvány közepén fontos lenne, hogy a mentális egészségük védelmével is foglalkozzanak.
