szerző:
Vándor Éva
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

George Floyd halála és a rasszizmus elleni tüntetések kihozták a polgárjogi harcost a Forma–1 hatszoros világbajnokából. Lewis Hamilton a saját kollégáival is szeretné megértetni, milyen az, ha a világ minden egyes nap eszébe juttatja az ember bőrszínét.

George Floyd halála
Rég nem látott tiltakozási hullámot okozott egy rasszista rendőri túlkapás az USA-ban. A rendőri intézkedés közben meghalt afroamerikai George Floyd haláltusájáról készült videó futótűzként terjedt a neten, zavargásokat váltva ki Minneapolisban és több más városban. Floyd szimbólumává vált a Black Lives Matter jogvédő mozgalomnak, újra napirendre emelve az intézményes rasszizmus problémáját.
Friss cikkek a témában

2008 elején a Forma–1-es csapatok szokás szerint levonultak Barcelonába a szezon előtti tesztelésre. Ez lesz később az az év, amikor Lewis Hamilton megszerzi majd az első világbajnoki címét (az eddigi hatból), de a helyi spanyol szurkolók szemében ő mindenekelőtt az a versenyző volt, aki kitúrta a kedvencüket, Fernando Alonsót a McLarenből. És ő volt a fekete versenyző – a Forma–1 akkor már csaknem 60 éves történetében az első. És azóta is az utolsó. A spanyol szurkolók pedig a megtalálták a véleménynyilvánítás más sportágakban is széles körben alkalmazott formáját: a rasszizmust. A fejüket feketére festve, afro parókában vonultak a lelátókra Hamilton családja feliratú pólókban, majd amikor Hamilton feltűnt, kifütyülték, és fekete szarnak nevezték.

A Nemzetközi Autószövetség (FIA) figyelmeztette a spanyolokat, kampányolni kezdett a rasszizmus ellen, nyilatkozatokat adott ki. Hamilton azonban még ugyanabban az évben újabb rasszista támadás célpontja lett, ezúttal egy weboldal formájában, ahol a felhasználók azzal szórakozhattak, hogy hol lyukasztanák ki Hamilton kerekét az interlagosi versenypályán – a kommentek pedig csak úgy izzottak a rasszizmustól, ezért hamarosan le is szedték az oldalt.

A Forma–1 akkori ura, Bernie Ecclestone azt mondta, nem kell ezt túllihegni, az egész csak egy vicc, az emberek ne lássanak bele többet, mint ami. Azt sem érti, hogy miért kell ezen megsértődni. Nincs itt semmi rasszizmus.

View this post on Instagram

This past week has been so dark. I have failed to keep hold of my emotions. I have felt so much anger, sadness and disbelief in what my eyes have seen. I am completely overcome with rage at the sight of such blatant disregard for the lives of our people. The injustice that we are seeing our brothers and sisters face all over the world time and time again is disgusting, and MUST stop. So many people seem surprised, but to us unfortunately, it is not surprising. Those of us who are black, brown or in between, see it everyday and should not have to feel as though we were born guilty, don’t belong, or fear for our lives based on the colour of our skin. Will Smith said it best, racism is not getting worse, it’s being filmed. Only now that the world is so well equipped with cameras has this issue been able to come to light in such a big way. It is only when there are riots and screams for justice that the powers that be cave in and do something, but by then it is far too late and not enough has been done. It took hundreds of thousands of peoples complaints and buildings to burn before officials reacted and decided to arrest Derek Chauvin for murder, and that is sad. Unfortunately, America is not the only place where racism lives and we continue to fail as humans when we cannot stand up for what is right. Please do not sit in silence, no matter the colour of your skin. Black Lives Matter. #blackouttuesday ✊����

A post shared by Lewis Hamilton (@lewishamilton) on

Hamilton elképesztő sportági dominanciája ma már talán feledteti, hogy a sokáig hófehér Forma–1-ben mekkora feltűnést és meghökkenést keltett a felbukkanása. (A teniszben valami hasonló faji üvegplafon-áttörést hajtott végre Serena és Venus Williams, a golfban pedig Tiger Woods – mindegyik sportágban hosszú ideig elképzelhetetlen volt, hogy bárki sikert érjen el, akinek nem fehér a bőre.)

Hamilton maga is sokáig inkább azt az álláspontot képviselte, hogy nem csinál ügyet belőle. Inkább nyomja a gázpedált. De aztán mind jobban foglalkoztatni kezdték a rá aggatott jelzők – az első fekete F1-es versenyző, az első fekete F1-es világbajnok, az első fekete hatszoros F1-es világbajnok –, és az elmúlt években egyre inkább megpróbálta szembesíteni a saját közegét ezeknek a jelzőknek a súlyával.

A 2019-es csoportkép. Fehérek között egy Hamilton
©

George Floyd halála után a polgárjogi és antirasszista aktivizmusa új szintre kapcsolt, és bár a csapatok még mindig kényszerszüneten vannak, már most sikerült közéletileg felráznia a közéleti témáktól magát gondosan távol tartó Forma–1-et.

Floyd tragédiája után már egy ideje beindultak a tüntetések és a hírességek is aktivizálták magukat több sportágban is, amikor az F1-ben még néma csend volt. Hamilton dühös és megkerülhetetlen Instagram-posztban figyelmeztette a társait – és a 16,8 millió követőjét – ennek a csendnek a tarthatatlanságára.

„Látom azokat, akik csendben maradnak, néhányan a legnagyobb sztárok vagytok, mégis hallgattok az igazságtalanságról. Semmi reakció senkitől a szakmámban, amely persze egy fehérek uralta sport” – írta Hamilton, aki nemcsak a bőrszíne, hanem a kiállása miatt is egyedül érezte magát a kollégái között. „Azt gondoltam, hogy mostanra megértitek, mindez miért történik és mondtok róla valamit, de nem vagytok képesek mellénk állni.

Csak, hogy tudjátok, tudom, kik vagytok és látlak benneteket.

A Mercedes – Hamilton csapata – azonnal kiállt a világbajnok mellett. Később pedig a kollégái is posztolni kezdtek Black Lives Matter hashtaggel, néhányan még a saját kivételes helyzetükre is reflektálva. A Ferrari versenyzője, Charles Leclerc például őszintén leírta, mennyire kényelmetlennek érezte azt, hogy megossza a gondolatait Floyd tragédiájáról és a kialakult helyzetről, de aztán rá kellett jönnie, mekkorát tévedett: „A rasszizmus ellen tettekkel kell fellépni, nem hallgatással” – írta, majd aktív részvételre biztatta a rajongóit.

Charles Leclerc és Lewis Hamilton
©

Tény, hogy Lewis Hamilton kollégáinak soha nem kellett faji kérdésekkel foglalkozniuk. Ahhoz képest, hogy a Forma–1 az egyik legnemzetközibb sportág, amely ráadásul a fél világot is bejárja egy-egy szezon alatt, olyan fehér, mint a hó – nemcsak versenyzői, csapatirányítói szinten, hanem a cirkusz minden területén. Ebben a közegben egyfajta "anomália", hogy a sportág jelenleg – és hamarosan történelmi távlatokban is – legsikeresebb versenyzője fekete. (Félvér pontosabban, hiszen Hamilton édesanyja fehér, édesapja fekete, de ő maga feketének vallja és tartja magát.) És azzal, hogy ez miért anomália, évek óta nem akar érdemben foglalkozni a sportág. Hamilton, most rákényszeríti az Forma–1-et, hogy ezt tegye.

A csapatán belül már megtette, nem véletlen, hogy a Mercedes azonnal kiállt az antirasszista megnyilatkozásai mellett. „Gondoltál-e aktívan arra, hogy fehér vagy?” – szegezte neki egyszer a kérdést a csapat vezetőjének, Toto Wolffnak, aki nemmel válaszolt.

Nekem minden egyes nap gondolnom kell a bőrszínemre, mert emlékeztetnek rá

– magyarázta Hamilton.

Lewis Hamilton és Toto Wolff
©

A brit világbajnok többször megpróbálta megkérdőjelezni a sportág hozzáállását a faji kérdésekhez, és bírálta is a Forma–1-et azért, mert nem ad teret a sokszínűségnek.

Tavaly Toto Wolff kezdett el beszélni arról, hogy a Hamiltonnak maradandó sebeket okoztak a rasszista támadások, amelyek gyerekkorában érték, és hogy az előítéletek, amelyekkel gokartos korában szembesült, a mai napig a pszichéje központi elemét képezik.

Wolff volt az, aki a tavalyi Mexikói Nagydíj sajtótájékoztatóján azt kérte a jelenlévőktől, hogy nézzenek csak körbe a teremben, amely aligha volt sokszínűnek mondható. „A rasszizmus nem olyasmi, amit mindig azonnal észre lehet venni. A kifinomult megnyilvánulásai fájnak igazán. Lewis ezt elmagyarázta. Korábban soha nem láttam így ezeket a dolgokat” – idézte fel a minden bizonnyal elég bensőséges beszélgetésüket.

©

Lewis Hamilton az elmúlt években sok mindennel a címlapokra került. A sajtó heves érdeklődést mutatott a magánélete, az öltözködése, a vagyona, az Instagram-oldala iránt. Érdekes módon az életének és a személyiségének az egyik legmeghatározóbb eleme – a bőrszíne, és az ezzel járó élettapasztalatok – valahogy hiányoztak a róla vagy vele folytatott beszélgetésekből.

A kis Hamilton mindig is fehér gyerekek között találta magát, ami olyan helyzeteket teremtett, amikor a bőrszíne miatt védekeznie kellett. Annak tehát, hogy gyerekkorában karatézni tanult, a sportértéken túl is volt motivációja. A napokban posztolt is egy képet az Instagramra, azzal a megjegyzéssel, hogy nemcsak magát akarta megvédeni, hanem azokat is, akik nem tudtak küzdeni magukért.

Ezt a missziót most különösen magáénak tekinti. A közösségi oldala az elmúlt hetekben antirasszista üzenetekkel, személyes reflexiókkal és dühös kiállásokkal van tele George Floyd halála és az intézményesített rasszizmus ellen.

Nem nézem el az erőszakot vagy a bűncselekményeket, de sok időtök volt arra, hogy ezt magatok megtegyétek, és nem tettétek

– írta a szobordöntögetéseket támogató bejegyzésében.

Hamilton egyébként kész arra, hogy a virtuális térből a valóságba is kivigye a tiltakozását: források szerint a jövő hónapban induló szezon első állomásán – Colin Kaepernick nyomdokaiba lépve – kész térdeléssel biztosítani a szolidaritását a Black Lives Matter mozgalommal.

A Forma–1 már csak azért is kényelmetlenül fogja érezni magát Hamilton szembesítése miatt, mert mindig is egyfajta buborékként működött, és a nagy versenyben nem tudott és nem akart tudomást venni arról, hogy mi zajlik a világban. Ha ebből adódtak is problémák, inkább átléptek rajtuk, és még véletlenül sem beszélték ki. Az, hogy Kína, Bahrain vagy Azerbajdzsán finoman szólva is nem épp az emberi jogok élharcosa, nem akadályozta meg a Forma–1-et abban, hogy a naptárba bevegye ezeket a helyszíneket, a bírálatok ellenére is.

És ha már faji kérdések: a nyolcvanas évek közepére a legtöbb sportág már hátat fordított az apartheid miatt Dél-Afrikának, de az F1 mezőnye még mindig versenyzett Kyalamiban, csak 1985 után lett elég kínos ahhoz, hogy a következő évben már ne térjenek vissza (csak az apartheid vége után, 1992-ben), miközben a FIFA vagy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság már a hatvanas-hetvenes években szakított az országgal.

Lewis Hamilton tehát ebbe a sportágba érkezett meg 13 évvel ezelőtt, a feketesége minden terhével, amelyet cipelt kitartóan, de most, George Floyd halála és a Black Lives Matter tüntetések után ez a teher egyszer csak sok lett. Hamilton ma a Forma–1 megkerülhetetlen, meghatározó és nélkülözhetetlen alakja, nemcsak a faji terheinek van súlya, hanem a szavainak is. Most, hogy még csak nem is fogja vissza a frusztrációját és az indulatait, esély mutatkozhat arra, hogy a sportág elszámoljon a múltjával és megvizsgálja a jövőjét. A társai a maguk módján már mellette állnak ebben.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!
Banksy patkányokat hagyott a londoni metróban

Banksy patkányokat hagyott a londoni metróban

Radar360: Nálunk tesztelnek, a briteknél pontoznak

Radar360: Nálunk tesztelnek, a briteknél pontoznak

Még a fideszeseknek is tetszik a válságkezelő alapjövedelem

Még a fideszeseknek is tetszik a válságkezelő alapjövedelem