Láthatóbbá váltak a heves viharok - galéria © MTI

A tavalyi évet az emberiség történelmének legmelegebb esztendejeként is emlegették, többek között a brit meteorológiai intézet munkatársai. A száraz, 33-37 fokos hőséget időről-időre intenzív viharok szakították meg, amelyekből idén sem volt hiány. Elég csak egy gyors keresést végezni, akár csak a hvg.hu oldalain és láthatóvá válik, hogy szinte nem múlik el hét komolyabb vihar - sőt, akár tornádó - nélkül. Ennek ellenére a szakemberek szerint még nem annyira vészes a helyzet.

„A zivatarok, viharok jelenléte nem tekinthető rendkívülinek ebben az időszakban” – magyarázta a hvg.hu megkeresésére Bozó László, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke. A június és a július a két legcsapadékosabb hónapunk. A különbség talán az, hogy az emberek talán jobban érzékelik ezeknek az eseményeknek a gyakoriságát, sűrűségét, s mivel a média is jobban jelen van az időjárási események bemutatásában, még gyakoribbnak tűnnek ezek a jelenségek. Számos weboldalon kristálytiszta műholdképeket láthatunk és a különböző videofelvételeknek köszönhetően az időjárás témája kézzelfoghatóbbá, képszerűbbé vált. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy a sokévi átlaghoz képest nincsen jelentősebb eltérés.”

Bozó szerint a hazánkban mérhető csapadékmennyiség nem lóg ki az észlelési spektrumból. Persze meglehet, hogy az értékek a skála felső tartományában vannak, de ezzel együtt sem tekinthetőek rendkívülinek.

„Nem lehet egyértelmű párhuzamot húzni az adatok alapján, nem jelenthetjük ki, hogy változik az ország éghajlata” – tette hozzá az elnök. „A szélviharok, tornádók esetében is ez a helyzet, a sokévi átlaghoz képest a számuk nem növekedett meg jelentősen, legfeljebb jobban értesülünk az ilyen esetekről.”

A szakember szerint az időjárási jelenségeket nem lehet „számon kérni” a kézzelfogható jelenségek alapján, ezek ugyanis évről évre elég nagy szórást, ingadozást mutathatnak.

„Ha az idei év meteorológiai adatait összegezzük, az bele fog illeni az átlagba” – tette hozzá Bozó László. „Lehet, hogy a felső határértékhez tartanak majd az adatok, de semmiképpen sem lesz kiemelkedő, s néhány évtized múlva nem nézhetünk majd úgy vissza, hogy 2008 rendkívüli év volt ilyen szempontból.

A meteorológus szerint a napi időjárásban, illetve egy rövidebb-hosszabb időszak átlagából egyelőre nem lehet kimutatni jelentős változásokat. Ennél hatékonyabb lehet a biológiai sokféleség – biodiverzitás – változásainak követése. „A bioszféra környezetre érzékeny szereplői, egyes növény-, és rovarfajok hamar feltűnhetnek, ha az életkörülményeik módosulnak, ha olyan feltételek jönnek létre, amelyek korábban nem tették lehetővé, hogy megtelepedjenek valahol” – fejtette ki Bozó. „Az időjárás esetében nehezebb az apró változásokat egyből észrevenni, a távoli szélsőértékek miatt. Olyan közvetett indikátorok, mint a talaj nedvességtartalma, a talajvíz szintje szintén utalhatnak bizonyos tendenciákra. Megbízható adatokat csak az összesített információk alapján lehet adni, de ehhez legalább tíz év méréseire van szükség, sokszor még ez is kevés.”

Hazai mini-tornádó. Érzéki csalódás?

Az esetleges biológiai sokszínűséget érintő változásokkal kapcsolatban is szakemberhez fordultunk, azonban egyelőre úgy tűnik, hogy nincsen még kézzelfogható adat, ami alátámasztaná a környezetünk átalakulására utaló jeleket.

„Nincsenek egyelőre még erre vonatkozó kutatási adatok Magyarországon” – magyarázta a hvg.hu kérdésére Zagyva Andrea ökológus, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium munkatársa. „Tendenciákat minimum 5-10 év adatainak összesítéséből lehet megállapítani, addig csak becslésekre, modellekre hagyatkozhatunk. A klímaváltozással foglalkozó modellek szerint az éghajlatváltozás első jele lesz, hogy a szélsőséges időjárási elemek gyakorivá válnak, az egyes térségekre jellemző csapadék-eloszlás megváltozik, az évszakokra jellemző időjárási viszonyok átalakulnak, kevésbé lesz markáns az évszakok közti átmenet. Ez eredményezi nagyobb léptékben (30-50 év távlatában) az éghajlatváltozást. Emellett várható az éghajlati zónák eltolódása, a modellek szerint Magyarországon például a mediterrán országokra jellemző éghajlat alakulhat ki. A változásokból kifolyólag szélsőségessé válhat a csapadék megoszlása a hónapok, évszakok között, de ez a különbség nemcsak időben, hanem térben is jelentkezni fog. Ez a folyók és állóvizek vízhozamában, vízminőségében is érzékelhető lesz, s ezek a tényezők mind jelentősen befolyásolni fogják hazánk élővilágát.”

A klímaváltozással foglalkozó kutatók szerint az éghajlat megváltozásával, az éghajlati övek eltolódásával együtt várhatóan a növény-, és állatfajok elterjedése is megváltozik: az éghajlati övek átrendeződésével a növényzeti övek is átrendeződnek, bizonyos állatfajok vándorlása pedig megindul a számukra kedvező klímát, és növénytakarót biztosító területek felé. Magyarország földrajzi fekvésénél fogva jelenleg is több éghajlati hatásnak (kontinentális, óceáni, mediterrán) kitett ország, ennek köszönhetően gazdag és mozaikos a növény-, és állatvilága. A becslések szerint a változások egyik lehetséges iránya lesz, hogy megjelennek a mediterrán országokban ismert állat-, és növényfajok, a kontinentális klímához kötődő növény-, és állatfajok pedig szűkebb területre, illetve északabbra fognak húzódni. Ezek a becslések, modellek azonban hosszabb periódusra (50-100 évre) vonatkoznak, és további bio-geográfiai kérdéseket vetnek fel, amelyekre megnyugtatóan csak a tényleges kutatási adatokon alapuló összegzések bírtokában lehet választ adni.

„Az Európai Bizottság az Európai Éghajlat-változási Program (ECCP) keretén belül konkrét intézkedési tervet dolgozott ki és hajt végre a tagországok részvételével” - tette hozzá Zagyva Andrea. „A program kiterjed az ipari, közlekedési, mezőgazdasági, energiafelhasználási, energiaellátással és kibocsátással kapcsolatos kérdésekre is. Emellett minden tagországnak van saját, nemzeti stratégiája.

A klímaváltozás globális hatásaként említik még az antarktiszi jéghegyek fokozott olvadását, a tengerek, óceánok szintjének emelkedését, valamint a csapadék szélsőséges megoszlásának egyik következményét: az elsivatagosodást. Egyelőre még csak helyenként lehet látni erre utaló jeleket, kézzelfogható adatokra azonban legalább egy évtizedet várni kell, helytálló következtetéseket pedig csak ezek ismeretében lehet levonni. Annyi azonban a modellek alapján bizonyos, hogy a klímaváltozás, vagy ahogy gyakrabban emlegetik a globális felmelegedés jelentős változásokat fog eredményezni az egész világon, ezek mértékében, és következményeiben lehetnek területenként eltérések. Ezért fontos, hogy foglalkozzunk részletesen is a témával, legyen igényünk arra, hogy tájékozottak legyünk ebben a kérdésben, és egyénileg is tegyük meg, ami rajtunk múlik.”

Bár a fentiek alapján hazánkban – tudományos szempontból nézve – még nem beszélhetünk éghajlatváltozásról, a téli és a nyári melegrekordok, a vízszintcsökkenések, az egyre kevesebb hó és a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék a világ fejlett országaiban élők számára is mindennapi tapasztalattá kezdenek válni. A szokatlan hőmérsékletek, áradások, széllökések sok ember halálát okozták világszerte az elmúlt néhány évben. Elég csak a ma is sokszor emlegetett 2003-as hőhullámra gondolni, amikor csak Franciaországban húszezren vesztették életüket. A „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” parancsa egyre fontosabbá válik, hiszen az egész Földet érintő problémák többségét nemzetközi összefogás és aktív részvétel nélkül lehetetlen megoldani.

Összegezve, bár Magyarországon magánemberként 2-3 éve tapasztalhatunk kiszámíthatatlan időjárási jelenségeket és heves viharokat, a szakemberek szerint ez egyelőre még nem tekinthető az átlagtól eltérőnek. A jövő már nem tűnik ennyire rózsásnak, a jelek szerint mindenképpen számítanunk kell időjárásunk és környezetünk – talán nem túlzás, ha azt mondjuk: gyökeres – változására, azonban, hogy ezek a változások pontosan milyenek lesznek, ez még a – közeli – jövő zenéje.