Több mint negyven éve, 1966-ban Richard Fleischer pofozta sarokba a tudományos életet: Fantastic Voyage című filmje vegyítette a hidegháborús viszályt, az időszak szexszimbólumát, Raquel Welchet, valamint egy viszonylag új ötletet: az emberi véráramba beküldött miniatűr tengeralattjárót (ötfős legénységgel!). Meglehetősen távol áll még ez a mai értelemben vett intelligens orvosi piruláktól és belénk injekciózott felszerelésektől, az üzenet azonban tökéletesen érthető: az emberi szervezet ugyanolyan bejárható úthálózat, mint a Google Maps városai. Csak pirosabb.


A szervezetünkbe ültetett vagy bennünk utazó orvosi berendezések ideje még nem jött el ugyan, de a jelek arra utalnak, hogy a gyógyszeripar és az orvosi technológiai szektor új felfogást dédelget. Eszerint az ember legalább annyira két lábon járó elem, mint amennyire két lábon járó Excel-tábla is: véráramunk, illetve a bennünk lévő regenerálódó (vagy legalábbis könnyen újratölthető) vegyületek táplálhatnak bennünket figyelő vagy gyógyító készülékeket. Ha erre valamilyen okból nem nyílik lehetőség, még mindig sokkal könnyebbé tehetik életünket azok a több százezer emberből kinyert statisztikai adatok, amikből kiderül: az egyes gyógyszerek hogyan változtatják meg belső kémiánkat vagy akár szívverésünket.

Ian Neild jövőkutató: öt éven belül nyomhathatunk magunknak új szerveket, tíz éven belül jön az intelligens smink

A gyógyszeripar áttörésének idejét igen kulturáltan torpedózzák körbe a releváns weboldalak és az önjelölt jövőkutatók egyaránt: a British Telecom által reflektorfénybe tolt Ian Neild ötéves ciklusokba csúsztatja találgatásait: szerinte 2010-re már folyamatosan lehet figyelni vérünk felépítését, 2012-ig pedig megjelenhet az úgynevezett aktív bőr (képzeljük el bőrünket amolyan monitorként), illetve az intelligens gyógyszeresdoboz, ami figyeli gyógszerszedési szokásainkat és szól, ha esetleg elfelejtenénk bevenni napi vitaminadagunkat.

Hasonló ötleteket vet fel a Singularity Hub oldal is, amely a jövő nem-invazív (azaz orvosi operációt nem igénylő) testfigyelő rendszereiből tallóz: szerintük elképzelhető az is, hogy a kémiánkat, anyagcserénket, agyműködésünket a nap 24 órájában követő rendszerek szívrohamunk előtt több órával riasztják háziorvosunkat, aki azonnal felhív minket és segít a roham elkerülésében - kellemesebb esetekben pedig testünk pontos, számszerűsíthető ismeretében jobb hatásmechanizmusú és egyúttal kisebb dózisú gyógyszerkezelések várhatnak ránk.

Ez természetesen csak akkor működhet a gyakorlatban, ha kellően kiterjedt adatbázissal rendelkezünk az emberi testről, ha tudjuk, milyen változások zajlanak bennünk, hogy miként reagálunk a stresszre, egyes betegségekre, illetve a piacon lévő vagy éppen kísérleti gyógyszerekre vagy gyógymódokra. A probléma ebben csupán az, írja a Singularity Hub, hogy jelenleg még bonyolult megvalósítani a gépek folyamatos és közvetlen kapcsolatát vérünkkel vagy más testfolyadékainkkal. A vérfolyamban szintén nem helyezhetőek még el érzékelők, ugyanis vagy a nedvesség, az enzimek vagy éppen szervezetünk immunválasza iktathatja ki őket, az implantátumok pedig akár még fertőzést is okozhatnak. Amire jelen pillanatban lehetőségünk van, az az időszakos vérvétel, de ez nemcsak körülményes, hanem zavaró is, valamint nem lehet vele vérünk állapotát sem közvetlenül, sem folyamatosan követni.

Mindez nemcsak jövőkutatók és találgatásokba merülő weboldalak kedvenc témája. Az ESF (European Science Foundation) tudományos alapítvány januári riportja, amelyben vezető tudósok az elkövetkező évekre vonatkozó ötleteiket részletezik, a rendszerbiológiára is kitér. A Ludwig von Bertalanffy osztrák biológus által fémjelzett tudományág többek között jelentős hálózati vetülettel is bír: a rendszerek önszerveződnek és önalkotnak, valamint ugyanezen szisztémák nyitottak és kölcsönhatásban állnak környezetükkel, más rendszerekkel is. Mindez az ESF kutatói szerint nagyon jól használható komplex biológiai és fizikai jelenség vizsgálatára, egyszerű matematikai modellekkel kombinálva ezeket igen jól lehet kutatni a rákot, a cukorbetegséget, a gyulladásos betegségeket vagy akár a központi idegrendszer problémáit és ezek gyógymódjait is - mindez csak azon múlik, hogy van-e elég felhasználható adatunk ezekről. Az ESF riportja azt állítja: a rendszerbiológia használatával nem csupán személyreszabott orvosságokhoz juthatunk el, hanem kombinált terápiákhoz, kevesebb állatkísérlethez, valamint az orvosságok gyorsabb kifejlesztéséhez is.

Raisin: fehér és nagyon, nagyon apró

Ha körbenézünk az ilyen orvosi készülékek piacán, be kell látnunk: a British Telecom futurológusa vagy nagyon jól tud jósolni, vagy pedig jó forrásból szerzi információit. Az iparág egyik legnagyobb neve, a Proteus Biomedical már bejelentette Raisin névre hallgató orvosi platformját: rendszerük figyeli, hogy a páciens bevette-e gyógyszereit, mikor vette be őket, valamint szervezete miként regál rájuk. Mindehhez IEMeket, apró emészthető eseményjelzőket használnak: amikor lenyelünk egy ilyet, a készülék nagyon alacsony energiaszintű digitális jeleket kezd el sugározni egy jelvevőnek. A jelvevő idő- és dátumkódot köt az adatokhoz, ezeket rögzíti is a gyógyszer típusával, dózisával, sőt gyártójával együtt, s mindehhez olyan mérhető fiziológiai adatokat is köt, mint a szívverés vagy a légzés - az adatokat pedig wireless kapcsolaton képes továbbítani az orvosnak azonnali láttamozásra - sajnos, a rendszer még mindig klinikai teszt alatt van.

Sensium Life Pebble: okos, csak rossz helyen van

Hasonló adatgyűjtő készülék a Toumaz által gyártott Sensium Life Pebble, ami figyeli az EKG-görbét, testünk hőmérsékletét, vércukorszintünket és fizikai aktivitásunkat - gyorsulásmérők és nyomásérzékelők is vannak rajta -, tárolja a kinyert adatokat, az ezekből összeállított információk pedig segíthetnek edzéstervünkben és életmódváltoztatásunkban egyaránt. A piac elérhető készülékei, amelyeket szervezetünkön kívül lehet elhelyezni, szívverést, elégetett kalóriákat is figyelnek - ilyen például a Sensewear vagy a Cardionet is.

Jóval beljebb merészkedik a Philips: 2008 novemberi bejelentésük szerint mikroprocesszor, elem, vezeték nélküli rádió, pumpa és gyógyszertartó is elfért "intelligens pirulájukban". Az iPill savasságmérő, illetve hőérzékelő szenzor segítségével tudja megmondani, hol van éppen a szervezetben, a megfelelő helyre érve pedig kinyitja a gyógyszertartót és kiengedi a benne rejlő gyógyszert - ezért cserébe azt a helyet áldozták fel a pirula készítői, amelybe egy miniatűr kamerát lehetne helyezni. Más megoldást találtak minderre német és angol kutatók, akik mágneses mezővel irányítható, lenyelhető kamerát jelentettek be: a nyelőcső és gyomor állapotát figyelő kamerarobotot kézben tartható, csokiszelet méretű mágneses készülékkel lehet irányítani - kívülről.