szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A román Egyesítés, vagyis Erdély Romániához csatolása és Nagy-Románia megalakulása 1918 és 1920 között megbénította az erdélyi magyarság közéletét. Az éledezés 1921 körül kezdődött, azután a nemzeti (kisebbségi) autonómia és az államok konföderációja lett az a két legfontosabb törekvés, amit a romániai magyarság el akart érni.

Száraz György munkája Erdély múltjáról, jelenidőben címmel jelent meg a nyolcvanas években. Könyvében megpróbált kiegyensúlyozott képet kialakítani a román-magyar viszonyról. Művében számos idézet szerepel arról, hogyan fogadták Trianont és a román Egyesítést a kortársak: magyarok, németek és románok. Most e könyvből, illetve Botlik József Erdély tíz tételben című munkájából és az 1989-ben Budapesten megjelent Erdély rövid története című kötetből vett idézetekkel igyekszünk bemutatni, hogy reagált a magyar, a román és a szász politikai elit a határok módosulására, Nagy-Románia létrejöttére. 

Paál Árpád, a kolozsvári Napkelet főszerkesztője például így írt lapjában 1921-ben: „A magyar népkisebbségeknek mindenütt olyan önálló nemzettestekké kell válniok, melyek szervesen beilleszkednek az utódállamok közéletébe. Szervesen és hátsó gondolatok nélkül. Nem állambontásra, hanem államépítésre, hogy a magyar népkisebbségi nemzetek éppen ez alkotó részvételjogcímén követelhessék régi államukkal a gazdasági és kulturális összefüggést. Hogy lehessen így mélysége erkölcsi alapja a magyar állam és a többi utódállamok közötti szövetségnek, a szövetségből fejlődő uniónak s az unióból fejlődő néptestvéri békeállapotnak.”

Konföderáció?

Paál hozzátette, gyakorlatilag a ma európai uniós helyzetet megelőlegezve, de akkor persze még nem erre, hanem egyfajta duna-völgyi konföderációt tartott kívánatosnak a szerző: „A törzsmagyarságot is, az összes környező államokat is a történelem sodra hajtja az egyedül lehetséges kibontakozás irányába, a népek testvériségének államszövetségi intézményesítése felé.” Botlik József a harmincas évek baloldali törekvéseiben hasonló vonulatot fedezett fel. Porzsolt Lászlót idézi, aki 1932-ben, a Korunk című folyóiratban megjelent cikkében a megoldást abban látta, ha „szabad nemzetek szocialista államainak önkéntes konföderációja” valósulna meg.

1921. január 23-án Kolozsváron jelenik meg Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István híres röpirata, a Kiáltó szó Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához. Ez így fogalmaz: „Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. Számba kell venni erőinket, szervenünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni... Kiáltok! Neked: Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros ezeresztendős magyarsága: Ébredj kétesztendős álmodból, szemedet nyisd ki, nézz széjjel és állj az új életben tusakodni akarók közé. A rohanó idő füledbe harsogja: elég a passzivitásból. (…) Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.”

Szászok, németek

1919. szeptember 6-án Temesváron a romániai németek képviselői gyűltek össze. Annak fényében, hogy mára gyakorlatilag eltűnt a német kisebbség délkeleti szomszédunkból, kissé megrendítő 1919-es céljuk, amit megfogalmaztak: „Alkotmány alkotandó, amely örök időkre biztosítja a romániai németség jogát arra, hogy politikailag mint egységes nemzet szervezze magát, s ennek alapján követhesse nemzeti, kulturális és gazdasági törekvéseit.” Az Erdély rövid története című könyvben mindazonáltal olvasható, hogy az erdélyi szászok már 1919. január 8-án a Szász Nemzeti Tanács medgyesi gyűlésén kijelentették, hogy „Erdély szász népe is nemzeti jövője garantálását remélve, állást foglal Erdély és Románia egyesülése mellett”. A román politikus, Iuliu Maniu ekkor biztosította őket „a szorgalmas szász nép nemzeti jogainak védelméről és tiszteletben tartásáról”.  

És mit csináltak a románok?

Az Erdélyt Romániával egyesítő nagygyűlésen, 1918. december elsején elfogadták a románok képviselői a Gyulafehérvári Határozatokat. Ezek III./1.-es pontja így szól: „Teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot.” E határozatot azonban később nem foglalták törvénybe.

Az erdélyi románok sem voltak kezdetben egységesek Erdély kormányzásával kapcsolatban. Száraz György szerint különösen az észak-erdélyi görög-katolikus románok voltak bizalmatlanok a regáti (moldvai és havasalföldi) politikusokkal szemben. Éppen ezért Alexandru Vaida-Voievod (ő miniszterelnök is volt Romániában) többször is szembeszállt a centralizációval, és így fogalmazta meg célját a Luptatorul című lapban 1922. január 22-én: nemzeti „egység decentralizáció alapján, azaz regionalizmus és nem despotikus, erőszakolt centralizáció”.

Az Erdély rövid története című kötetből kiderül azonban, hogy nem Vaida-Voievod álláspontja győzedelmeskedett. A Köpeczi Béla főszerkesztésében megjelent kiadvány így fogalmaz a Trianon utáni helyzetről: „A román nyelv uralkodóvá tételét minden eszközzel szorgalmazták. A hely- és utcaneveket a magyar többségű helyeken sem lehetett magyarul kiírni, sőt időnként a magyar nyelvű publikációkban sem, a kétnyelvű cégtáblákat megadóztatták, végül megszüntették. A bíróságokon 1921-től románul tárgyalták az ügyeket,  románul nem tudó ügyfelek tolmács útján beszélhettek. Minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. A nyilvános helyeken megjelentek a feliratok: Csak románul szabad beszélni.” 

Erdélyi politikusok

Paál Árpád Brassóban született 1880-ban. Jogász, Udvarhely vármegyében főjegyző, helyettes alispán és a megyei Székely Nemzeti Tanács (1918) vezetője, amiért a román hatóságok hadbíróság elé állították. Mivel önálló Székely Köztársaságot, egyben ellenállási mozgalmat próbált szervezni, 1919 januárjában a román hatóságok ismét letartóztatták, majd hadbíróság elé állították, és halálra ítélték. Trianon után szabadult, 1920-ban. Erdély Romániához csatolása után előbb a Magyar Szövetség aktivistája, 1920-tól újságíró. A Keleti Újság, az Újság és a Napkelet folyóirat főszerkesztője lett. 1932-től 1944-ig Nagyváradon az Erdélyi Lapoknál dolgozott. 1923-ban az Országos Magyar Párt (OMP) egyik megalapítója, majd e párt képviselője 1926-31-ig a román parlamentben. 1940-42 között magyar országgyűlési képviselő az Erdélyi Párt színeiben. Az 1944-es nagyváradi bombázáskor halt meg.

Kós Károly 1883-ban született Temesváron, 1977-ben hunyt el Kolozsváron. Építészként a Székelyföld építészetét tanulmányozta. 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Az Erdélyi Helikont 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság című kolozsvári lap belső munkatársa volt. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán tanított, egy ideig dékán is volt.

Felsőorbai Alexandru Vaida-Voievod (szerepel időnként Vajda és Voevod néven is) Alparéten született 1872-ben, és Nagyszebenben halt meg 1950-ben. Erdélyi román politikus, aki pályafutása kezdetén a Magyar Királyság országgyűlésének volt képviselője. Az első világháborús vereséget követően síkra szállt Erdély Romániához való csatolása érdekében. Az uniót követően több alkalommal is Románia miniszterelnöke volt. Külügy- és belügyminiszterként is tevékenykedett Romániában. 1935-ben megalapította a Frontul Romanesc nevű nacionalista szervezetet. 1945. március 24-én letartóztatták. 1946-ban Nagyszebenben háziőrizetbe került, ahol élete hátralevő részét töltötte.

Forrás: Wikipedia (magyar és román oldalak), Pallas



HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!