A megkérdezettek 24 százaléka ma is azt vallja, hogy Lenin eszméit eltorzították - 2000-ban még 35 százalék gondolta így -, és 20 százalék kitart amellett, hogy Lenin az igazságosság és a haladás útjára vitte az országot.  A lakosság 39 százaléka véli úgy, hogy újabb fél évszázad múlva Leninre már csak a történészek fognak emlékezni, de a kommunista és a liberális-demokrata párt hívei között kevesebben vallják ezt. Ma is 18 százalék gondolja azonban úgy, hogy 50 év múlva olyan vezérként emlékeznek majd Leninre, aki számára az első helyen a munkások érdekei álltak.

Egészen hasonló eredményekre jutott a tekintélyes Levada központ is. Felméréséből kiderül, hogy ma a 2000-ben végzett kutatáshoz képest kevesebben gondolják, hogy a történelem megőrzi Lenin nevét, de eszméinek nem lesznek követői (39, illetve 29 százalék).

A Gennagyij Zjuganov vezette mai kommunista párt, az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja csütörtökön Moszkvában és számos más városban ünnepi gyűlésekkel emlékezik meg az 1917-es bolsevik forradalom vezére születésének évfordulójáról. Lenin harcostársa és utóda, Sztálin történelmi szerepe ma is heves viták tárgyát képezi Oroszországban, és gyakorlatilag minden emlékműve eltűnt, de a Lenin-szobrok és az őt idéző emléktáblák ma is számos helyen láthatók, bár az elmúlt évben több Lenin-szobrot is megrongáltak az ország különböző pontjain.

Ki volt Lenin?

Száznegyven éve, 1870. április 22-én született Szimbirszkben (ma: Uljanovszk) Vlagyimir Iljics Uljanov, mozgalmi nevén Lenin orosz kommunista forradalmár, az 1917. októberi forradalom vezetője. A leninizmus hozta létre a Szovjetuniót, a 20. század első totalitárius államát, majd a II. világháború után évtizedekre meghatározta a szovjet érdekszféra többi országának sorsát is.

Lenin középosztálybeli családból származott, mind a négy testvére forradalmár lett, egyik bátyját 1887-ben kivégezték. Őt illegális szervezkedés miatt kicsapták a kazanyi egyetemről, magántanulóként tett ügyvédi vizsgát, majd Szamarában praktizált. Ekkorra már megismerkedett Marx műveivel és belevetette magát a forradalmi mozgalomba. 1895-ben lefogták, majd száműzték, Szibériában vette feleségül Nagyezsda Krupszkaját. A Léna folyóból képzett Lenin mozgalmi nevet 1901 óta használta írásaiban.

1900-ban emigrált.  Az 1917. februári forradalom, II. Miklós cár bukása után hazatért, Németországon egy lepecsételt vagonban utazott keresztül. A pártban elfogadtatta ún. áprilisi téziseit (a támogatás megvonása a kormánytól, a bolsevik többség megteremtése a szovjetekben, a hatalom megragadása, földosztás és békekötés). Szeptemberre a városi szovjetekben már kialakult a bolsevik többség, így október 25-én (a Gergely-naptár szerint november 7-én) a bolsevikok Lenin irányításával fegyveres felkelést indítottak, amely megdöntötte a kormányt. A bolsevik többségű szovjetek jóváhagyták a békéről és a földről szóló dekrétumokat, Lenin a Népbiztosok Tanácsának elnöke lett. Bár a választáson a bolsevikok csak 25 százalékot kaptak, kormányuk nem mondott le, az Alkotmányozó Nemzetgyűlést pedig szétzavarták.

Az antant nem ismerte el az új kormányt, ezért Lenin 1918 márciusában megalázó feltételekkel Breszt-Litovszkban békét kötött a németekkel. Oroszországban polgárháború tört ki, amelyben 1920-ra a forradalmi terrort bevezető szovjet kormány kerekedett felül. A Vörös Hadsereg legyőzte a monarchista fehéreket és visszaszorította a külföldi intervenciót, maga Lenin több merényletet is túlélt. Az ország azonban romokban hevert, a gazdaság tragikus helyzete miatt a hadikommunizmust a NEP, az új gazdasági politika váltotta fel. 1922-re Lenin felszámolta a pártokat, megtorolta a belső elhajlásokat és lázadásokat, kivezette Szovjet-Oroszországot a nemzetközi elszigeteltségből. Az év végén Oroszország, Ukrajna, Belorusszia és három kaukázusi állam létrehozta a Szovjetuniót. Lenin 1924. január 21-én hunyt el a Moszkva közeli Gorkiban, tetemét Moszkvában mauzóleumban helyezték el.