szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A NASA Solar Dynamics Observatory nevű műszere február 7-én rögzített egy napkitörést, ami nem sokkal később a Földet is elérte.

Egy közepes intenzitású napkitörés miatt február 7-én egy rövid időre megszűnt a rövidhullámú rádióösszeköttetés a Csendes-óceán felett – számolt be róla az Interesting Engineering. A kitörés az AR3213 jelű napfoltból indult ki, ami jelenleg a Föld felé néz.

A napfoltok olyan intenzív mágneses mezők, amelyek átmenetileg leállítják a konvekciós folyamatokat a Napon. (A konvekció a plazma részecskéinek hidrodinamikai áramlása során végbemenő energiatovábbítást jelenti.) A folyamat leállása miatt a nagy mágneses intenzitású terület nem fogadja be a kavargó töltött gázokat a Nap belsejéből, így az adott terület hőmérséklete csökkeni kezd. Emiatt a szondák és teleszkópok képein az adott terület sötétebbnek tűnik – olyan, mintha foltos lenne a Nap.

A napfoltok száma a csillag 11 éves ciklusával változik: hol több, hol pedig kevesebbet látni rajta. Mivel az égitest most van a ciklusa csúcsán, így sok ilyen található rajta. A mostani napkitörés az M-osztályba sorolható be. A leggyengébbek az A, B és C-osztályhoz tartoznak, míg a legerősebbet X jelöli.

A fent említett napfolt a NASA mérései szerint 100 ezer km széles, a Föld nagyjából nyolcszor férne bele. Az amerikai szervezet Solar Dynamics Observatory nevű eszköze rögzítette az eseményt, a felvételen jól látszik, hogy milyen egy M-osztályú napkitörés.

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal számításai szerint a következő időszakban 55 százalékra nőtt az M-osztályú kitörések esélye. Az X-osztályúra 15 százalék az esély.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!