Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) adatai szerint március és május között az óceánok felszínének átlaghőmérséklete abszolút rekordot döntött a mérések 174 éves történetében, 0,83 Celsius-fokkal meghaladva a huszadik század átlagát.
Ez a tengeri hőhullám az Atlanti-óceánt sem kímélte, ahol idén júniusban különösen erős hőhullámokat tapasztaltak Izlandtól egészen Afrikáig. A Brit-szigeteknél az 5 fokot is meghaladta a hőmérsékleti anomália, amire kutatók szerint ebben a térségben még sohasem volt példa.
A tengeri hőhullám, amelynek során az Atlanti-óceán északi részén a vízfelszín hőmérséklete meghaladta a 23 fokot, nem lepte meg a tudósokat. A szakértők felhívták a figyelmet, hogy az efféle események egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak a globális felmelegedés következtében, miután az óceánok elnyelik az üvegházhatás által termelt hő kilencven százalékát.
Azonban a folyamat rendkívüli gyorsasága már jóval nagyobb megrökönyödéshez vezetett – mutatott rá Jean-Pierre Gattuso francia kutató.
Visszatért az El Niño, rekordforróságot és egyéb szélsőséges időjárási jelenségeket hozhat magával
A szárazföldön a perzselő hőhullámok idén tavasszal Ázsia nagy részén okoztak rekordhőmérsékleteket, míg Kanadában az eddigi legrosszabb erdőtűzszezonra lehet számítani. Ez a jelek szerint jövőre még rosszabb lehet, valószínű, hogy 2024 lesz a valaha volt legforróbb évünk.
A szélsőséges változást sokféleképpen próbálták magyarázni. Egyesek szerint csökkenhetett a szél által szállított szaharai por mennyisége a levegőben, vagy a hajók kénkibocsátása. Mindkét jelenség általában hűtő hatással van a légkörre. Az El Nino éghajlati jelenség hatása egyelőre elhanyagolható a térségben.
Daniela Schmidt, a Bristoli Egyetem munkatársa megjegyezte: az óceáni hőhullám számos tengeri faj – különösen a korallok és a gerinctelen állatok – tömeges pusztulásához vezet, azonban mindez észrevétlen marad, mivel az óceán felszíne alatt történik.
Gattuso rámutatott, hogy a Földközi-tengeren tomboló hőhullámok idején mintegy ötven fajnál – koralloknál, tengeri sünöknél, puhatestűeknél, kagylóknál – tapasztaltak tömeges pusztulást a felszíntől 45 méteres mélységig. Más fajok a sarkvidékek felé vándorolnak majd a hőség hatására. A kutatók szerint Norvégia és Izland vizei halban gazdagabbak lesznek a trópusi övezetek országainak kárára.
Sokkal nagyobb a baj, mint eddig hitték: már 2030-ra teljesen jégmentes az Északi-sarkvidék nyaranta
Szemben a legutóbbi jelentésekkel, miszerint az Északi-sarkvidék legkorábban az évszázad közepe táján válhat jégmentessé szeptemberben, akár már a 2030-as években bekövetkezhet mindez - erre az eredményre jutottak új tanulmány szerzői.
Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) legpesszimistább forgatókönyve alapján az évszázad végéig ötvenszeresére nő az óceáni hőhullámok gyakorisága, és akár tízszer intenzívebbek lehetnek.
