Regionális kulcsszerepet álmodik a vezetése alá került Műcsarnoknak Petrányi Zsolt (39 éves). A júliusban a tanácsadói testület javaslata dacára, miniszteri huszárvágással kinevezett főigazgató egyik ötlete a cégekkel, magángyűjtőkkel való együttműködés.

Petrányi Zsolt

Nem kellett neki megmutatni, hol van az iroda, a raktár és a büfé a Műcsarnokban, hiszen 1995 és 2001 között is ott dolgozott, először kurátorként, majd a kiállítási osztály vezetőjeként, mielőtt a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézethez távozott - igazgatónak. Első diplomáját a Budapesti Tanítóképző Főiskolán szerezte, aztán egyet az ELTE művészettörténészi szakán is, s vélhetően hasznát veheti most a kilencvenes években Japánban elnyert művészetmenedzseri ösztöndíjaknak. "A művészet kommunikáció" címmel beadott főigazgatói pályázata osztatlannak nem mondható sikere után nagyszabású tervekkel érkezett a Műcsarnokba, ahol természetesen kevesli az apadó állami apanázst elképzelései megvalósítására.

HVG: Dunaújvárosban, amikor leköszönt a Kortárs Művészeti Intézet igazgatói posztjáról, Ica-kru nevű zenekara frontembereként rapkoncerttel búcsúzott. Rappeléssel akarja folytatni a Műcsarnok patinás falai között is?

P. Zs.: A szubkultúra részeként a legváltozatosabb megnyilvánulásoknak is helyük van itt. A Műcsarnokba bekerülhet a rapzene is, de nem én fogok itt rappelni. Az Ica-kru formációt másfél éve hoztuk létre dunaújvárosi kollégáimmal, hogy kiállításmegnyitókon a hagyományos szövegelés helyett így szórakoztassuk a nagyérdeműt. Számomra szerepváltás volt ez, lehetőség, hogy kurátori tevékenységem mellett olyan pozícióban is megjelenjek, ami másképpen is demonstrálja a művészettel való kapcsolatomat. Lehet, hogy rappelek még, csak nem itt: az Ica-kruval még vállaltunk néhány megnyitót.

HVG: A főigazgatói pályázatokat nyolctagú bizottság értékelte: öten elődjét, Fabényi Júliát hozták ki győztesnek, ketten Bencsik Barnabást támogatták, miközben önre egyetlen személy, Radnóti Sándor esztéta szavazott. Nem rossz érzés ilyen előzmények után beülni a főigazgatói székbe?

P. Zs.: A zsűri tanácsadó testületként működött, nem volt döntési jogköre. A miniszternek lehetősége volt arra, hogy a szélesebb szakma véleményét is figyelembe vegye. A pályázatokban stratégiák álltak egymással szemben. A fő kérdés az volt, hogy a Fabényi Júlia által kezdeményezett, nézőszámnövelő kiállítások terepe legyen-e a Műcsarnok, avagy inkább a kortárs művészet erőteljesebb reprezentációjáé. Radnótival csak egy hete ismerkedtem meg, akkori döntése kizárólag a programom ismeretén alapult.

© Túry Gergely
HVG: Ismerte viszont a minisztert. A Dunaújvárosi Hírlap cikkéből kiderül: tavasszal ön kalauzolta a városban Bozóki Andrást, egyebek között a Kiscsillag sörözőbe. "Bozóki látogatása - nyilatkozta később - nekem nagy lehetőséget jelentett."

P. Zs.: A Kiscsillag az egyetlen vendéglátó-ipari egység Dunaújvárosban, aminek egész éjjel van konyhája. Előtte én mutattam meg a miniszter úrnak a Kortárs Művészeti Intézetet.

HVG: Nincs még túl a negyedik ikszen. Ha bemegy egy minisztériumi főosztályvezetőhöz, vagy a hazai társintézmények igazgatóival tárgyal, nem ütközik generációs falakba?

P. Zs.: Nem. Csak Magyarországon számítok ilyen pozícióban fiatalnak. És itt is csak az állami kulturális intézmények vezetői között. Sem a hazai üzleti szférában, sem külföldön a kulturális intézményekben nem tekintenek tejfölösszájúnak valakit 39 évesen.

HVG: Valamiféle ifjonti hév mégis mozoghat önben, hiszen hatalmas változásokat ígér a Műcsarnok életében.

P. Zs.: Ez nem korfüggő. Fokozott szerepet szánok a művészet kommunikációjának, változtatni akarok a művészetről szóló beszéd nyelvezetén. Nem tekintem a kortárs művészetet elit tevékenységnek, éppen az a feladatom, hogy a lehető legszélesebb körhöz eljuttassam.

HVG: Egy hónapja állt munkába. Mit csinált eddig?

P. Zs.: Egy könyvelővel elkezdtem a pénzügyi átvételt, és ha a napokban az derül ki, hogy átfogó átvilágítás is szükséges, arra is sort kerítek. Szervezeti átalakításokra is készülök, hogy mennyire radikálisakra, még kérdés. Most a Műcsarnok stábja két részből áll, a működtetésért felelős, illetve a szakmai csapatból. A hangsúlyt az előbbiről az utóbbira kell áthelyezni. És nem utolsósorban: megkezdtem az év végi programok megváltoztatását.

Az interjú második része (Oldaltörés)

© Túry Gergely
HVG: A szokásos magyar história? Változik a vezető, változnak a programok?

P. Zs.: Hivatalba lépésemkor az egyik kellemetlen meglepetés éppen az volt, hogy - szemben a korábbi állításokkal - a jövőbeli programoknak csak csekély hányadát kötötték le szerződésekkel. Ráadásul a kötelező tartalékképzés miatt a 380 millió forintos idei költségvetésből hirtelen 50 milliót kell visszatartanom. Ez csak úgy lehetséges, hogy programot váltok: két nagyszabású, nemzetközi kiállítás volt betervezve az év végére. Ezek költségei egyenként 30 millió forintnál kezdődnének, amin a marketing és a kísérőrendezvények még 3-6 milliót is dobhatnának. És mivel normál esetben egy kisebb kiállítás megszervezése is sok hónapos munka, most rögtönöznünk kell: megrendezzük a Magánügy című kiállítást, jórészt magyar művészekkel: az a legolcsóbb, ha helyi alkotók kész munkáit hozzuk ide.

HVG.: Tehát legalábbis egy időre búcsút inthetünk a nagyszabású kiállításoknak?

P. Zs.: Jó lenne például olyan kortárs művészeti pápákat idehozni, mint mondjuk az amerikai Matthew Barney vagy Jeff Koons. Akik a magyar művészetre is hatnak. De ez nem pusztán pénz kérdése. Ha egyszerűen írok a sztárművésznek egy levelet, azt mondom, én vagyok a Műcsarnok, én vagyok Budapest, gyere el hozzám, senki nem fog eljönni. A kérdés az: mit tehetek azért, hogy a nagynevű művészek és kurátorok érdeklődjenek Magyarország iránt.

HVG: És erre a kérdésre mit szokott válaszolni magának?

P. Zs.: Az egyik legfontosabb dolog a személyes kapcsolatok kialakítása. A magyar művészeket ugyancsak be kell mutatnunk külföldön, illetve külföldi szakembereket kell idehoznunk, s meg kell győznünk őket arról, hogy a magyar művészetnek helye van a nemzetközi porondon.

HVG: Pályázata szerint a Műcsarnok lehetne a kelet-közép-európai régió művészeti központja. Mire alapozta ezt?

P. Zs.: Ha annak idején felhívtam egy szlovák kollégát Dunaújvárosból, és azt mondtam neki, hát, baj van, nincs pénzünk, de szeretnénk egy nemzetközi kiállítást csinálni, tud-e segíteni, autóba ült, idehozta a műveit. Mi így szocializálódtunk, másképp gondolkodunk, mint a nyugatiak. Éppen ezt a különösséget kell bemutatnunk Európa többi részének és a világnak. Egymást segítve, egymásra hivatkozva erősíthetjük a saját pozíciónkat is. Budapest földrajzi helyzete a legmegfelelőbb ahhoz, hogy központi szerepet játsszon mindebben: megvan az infrastruktúra, valamint egy egyedülállóan nagy kiállítási teret kínáló épület, a Műcsarnok.

HVG: "Miközben a szlovák, lengyel, szlovén művészek menedzselésüknek köszönhetően nemzetközileg ismertek lettek, a hazai képzőművészet elszigetelődött, a Műcsarnok meg sem próbált lépést tartani a képzőművészet nemzetközi trendjeivel" - állt az egyik konkurens, Bencsik Barnabás pályázatában. Vagyis a szomszédok mégis elhúzni látszanak. Mit csinálnak ők jobban?

P. Zs.: Összefogottabban működnek, szervezettebben kommunikálnak - belül is. Bár a helyzeti előnyük relatív: ha lengyelekkel beszélek, mindig azt mondják: "De jó nektek! Nálatok legalább vannak privát intézmények is!"

HVG: Ha jól értelmezzük a pályázatát, ön még a Műcsarnokból is privátabb intézményt csinálna: a támogatói körbe szeretné bevonni a magánbefektetőket, a gyűjtőket is.

P. Zs.: A privát szféra és a Műcsarnok közötti kapcsolat elmélyítése létérdek. Konszenzus alakult ki arról, hogy ha a magánszférát az állam bevonja a kultúra támogatásába, valamit adnia is kell ezért. A támogatóknak is meg kell találniuk, amire szükségük van.

HVG: És mi volna az?

P. Zs.: Terembérlet, exkluzív tárlatvezetés a nyitvatartási időn túl - úgy, ahogy ez a 400 év francia festészete kiállítás esetében is történt -, utazások szervezése, programok kínálata az intézményen keresztül az említett körnek. Ami a Műcsarnokot beemeli a céges köztudatba.

HVG: Két műértőt, az osztrák Hans Knollt és a magyar Horváth Bélát kérte meg, hogy pályázata megírásában tanácsaikkal segítsék. Kik ők, és mi jót tudtak mondani?

P. Zs.: Hans Knoll kezdeményező szerepet játszott a régió művészetének nyugati közvetítésében: 15 éve nyitott Magyarországon galériát, de több kelet-európai országban és Bécsben is van kiállítóhelye. Tavasszal megkerestem, és ő maga mondta a legélesebb és legátgondoltabb kritikát erről a régióról, egyebek közt az intézményrendszer elavultságáról. Horváth Béla az Aviva Biztosító vezérigazgatója, műgyűjtő. Akkor kerültem vele kapcsolatba, amikor a 2003-as velencei biennále magyar kiállításának kurátora voltam. Nagyon lassan érkeztek az állami pénzek, és ha ő akkor nem előlegezte volna meg a többmilliós költségeket, nem nyílhatott volna meg a magyar kiállítás. Tanácsaira számítok még, ő gazdasági szakember, én pedig azt szeretném, ha a Műcsarnok egy jó cégként működne.

HVG: Nem félő, hogy így a művészet is a mutyizás terepévé válik? Hogy a magánbefektetők csak akkor segítenek, ha önök - az adófizetők pénzén, az állami infrastruktúra használatával - legalább ugyanannyit segítenek nekik? Mondjuk születésnapi bankettjük megrendezésében vagy az általuk gyűjtött művek ázsiójának fölverésében?

P. Zs.: Nem tartom elégségesnek, ahogy az állam részt vesz a kultúra finanszírozásában. Ugyanakkor Skandináviában - a minap ottani kollégákkal találkoztam - ciki a privát szférát bevonni a művészeti intézményekbe, mert az valamiféle beleszólást jelent a működésbe. Az Európai Unió persze ebből a szempontból is lehetőség. Rengeteg a pályázat, és pályázni is fogok, ezerrel.

KOZMA ZSOLT

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Vigyázzon: beindultak a kártyacsalók, egy év alatt megduplázódott a visszaélések száma

Vigyázzon: beindultak a kártyacsalók, egy év alatt megduplázódott a visszaélések száma

Melyik miben jobb? - Tesztelték a magyar autó-, robogó-, bringamegosztókat

Melyik miben jobb? - Tesztelték a magyar autó-, robogó-, bringamegosztókat

Videó: a kanyarodó kamion az oldalára borulva zuhant a személyautók közé

Videó: a kanyarodó kamion az oldalára borulva zuhant a személyautók közé

Kiderült, 2020 után kiknek jár majd az 5 százalékos lakásáfa

Kiderült, 2020 után kiknek jár majd az 5 százalékos lakásáfa

Fotók jöttek a szörnyű abonyi baleset helyszínéről

Fotók jöttek a szörnyű abonyi baleset helyszínéről

100 millió eurót ad Bill Gates Európának

100 millió eurót ad Bill Gates Európának