Morvai Krisztina

"Lépj vissza a jelöltségtől, ezt ebben a szakaszban minden presztízsveszteség nélkül meg lehet tenni. Egy rettenetes hangulatú, megalázó választási kampányt kellene végigcsinálnod. Én ugyanis, még ha kifejezetten úrinő lennék is, kénytelen lennék megosztani a hátteret a bizottságban velem harcoló nőtársaimmal (...) ezeket a csajokat, akik a gyarmatosítás elleni harcban edződtek és szabadidejükben Gázában edzőtáboroznak - nos, ezeket nem ilyen fából faragták. A magyar külügy ígérhet fűt-fát, képtelenek megakadályozni, hogy a titkos választáson csekély számú X kerüljön a neved mellé - az viszont már tényleg presztízsveszteség, mert felkerül a netre, és az egész világ olvassa."

A fenti levelet Morvai Krisztina írta kijelölt utódjának, Pető Andreának, korábbi harcostársának tavaly augusztusban, miután megtudta, hogy a Külügyminisztérium nem hosszabbítja meg mandátumát a nők hátrányos megkülönböztetése ellen küzdő New York-i ENSZ-szervezetben, a CEDAW-bizottságban. Fenyegetését be is váltotta.

Pető Andrea

Az ELTE büntetőjogásza 2006. június 9-ei keltezéssel levelet köröztetett az ENSZ-tagországok misszióvezetői között. Ebben azt állította, hogy Pető - a Közép-európai Egyetem (CEU) társadalmi nemek tudománya tanszék docense -, akit a következő négy évre a magyar kormány az ő helyére szánt, "jól ismert cionista aktivista, alapító tagja és vezetője egy befolyásos magyar zsidó nőszervezetnek (Esztertáska)". Morvai szerint a magyar kormány döntését befolyásolta, hogy előzőleg Izrael panasszal élt vele szemben, és a kormány ilyen módon próbálta "kiköszörülni a csorbát".

"Bizottságunkat rendkívül aggasztja a tény, hogy az izraeli küldöttség durván beavatkozott a független szakértők munkájába, [sértette] integritásukat, és konkrétan: beavatkozott az én munkámba, [sértette] az én integritásomat is. Értesültem róla, az izraeli küldöttség a kormányomat is megkereste, hogy panaszt tegyen rám. Kormányom sajátos bocsánatkérése Izraeltől komoly megrázkódtatást okozott nekem. A CEDAW-bizottság új tagjainak megválasztása majd megmutatja, vajon lehet-e az ENSZ emberi jogi szervezeteinek integritását ilyen súlyosan veszélyeztetni, tolerálják-e ezt a küldöttek" - zárta levelét Morvai Krisztina.

Nem tolerálták. Két héttel később a küldöttek szavaztak az új jelöltekről, s Pető Andrea nem kapta meg a szükséges szavazatszámot. Morvait viszont - sikeres lobbizásától függetlenül - az év végén hazahívják. A szervezetben így a következő négy évben nem lesz magyar küldött.

Vitathatatlan, hogy Morvai a nőkkel szembeni brutalitás és megkülönböztetés elleni fellépésével, Terror a családban című kötetével komoly érdemeket szerzett. Része volt például egy házasságon belüli erőszak áldozatául esett magyar nő ügyének kivizsgálásában a CEDAW-nál (HVG, 2004. április 10.). Megnyilatkozott az abortuszkérdésben is - vehemensen ellenezve azt -, a CEDAW-nál pedig beleásta magát egy másik témába: az Izraelben, illetve a megszállt területen élő arab nők helyzetét és a velük szemben alkalmazott diszkriminációt kutatta. Amikor a bizottság tavaly júliusban az izraeli országjelentést megvitatta, Morvai az izraeli kormány képviselőitől az illegális beduin falvakban élő nők helyzetéről és az izraeli arab nőknek "a közélet minden területén tapasztalható alulreprezentáltságáról" követelt felvilágosítást. "Miért tekintik a palesztin nőket másodrendű állampolgároknak? Miért rombolják le házaikat? Miképpen teszi lehetővé az izraeli kormány, hogy az arab vagy beduin nőket aktívan bevonják helyi szinten a stratégiai tervezés munkájába?" - faggatta a vitán megjelent héttagú izraeli küldöttséget, amelyet Savit Matias helyettes főügyésznő vezetett.

Bár Morvai konstruktív dialógusról tesz említést levelében, az izraeli ENSZ-nagykövet helyettese, Daniel Carmon ezt másként látta. A HVG-nek nyilatkozva elmondta: "a magyar szakértő megengedhetetlen stílusban vádolta a főügyészhelyettest, és politikai síkra terelte a nők helyzetével foglalkozó vitát". Ezek után az izraeliek levelet írtak a bizottság Fülöp-szigeteki elnökének, Rosario Manalónak, kifogásolva a vita légkörét, és név szerint is külön bepanaszolva a magyar delegátust. A bizottság elnöke e panaszokat visszautasította.

"Valótlan, hogy mi a magyar kormánynál panaszoltuk volna be Morvai Krisztinát, jól tudjuk, a szakérők a kormánytól függetlenül tevékenykednek" - cáfolta az izraeli nagykövethelyettes Morvai állítását. A magyar Külügyminisztériumban ugyanakkor ezt aligha tudatosították, legalábbis Polgár Viktor szóvivő az MTI-nek adott nyilatkozatában azzal indokolta Morvai visszahívását, hogy "nem működött együtt a kormánnyal, sok esetben éppen azzal szemben foglalt állást".

A New Yorkban tartózkodó Morvai Krisztinát telefonon értük utol. Megkérdeztük, miként értékeli, hogy nem lesz magyar delegátus a CEDAW-bizottságban? Mint elmondta, négy évvel ezelőtt kemény megméretés nyomán választották őt be a testületbe, ahol azóta is komoly munkát végez. De nem hosszabbították meg újabb négy évre, helyette a "történész kolleganőt", Pető Andreát jelölte "jó barátja, Göncz Kinga", ő viszont nem kapta meg a szükséges szavazatokat a CEDAW delegátusaitól.

Miután jeleztük, ismerjük az ENSZ-missziók vezetőinek eljuttatott levelét, amelyben megvádolta kormányát, hogy "izraeli nyomásnak engedve" döntött Pető mellett, kifejtette: "elmúltak már azok az idők, amikor nem lehetett szabadon kritizálni a kormányt; 15 éve ezért még börtön járt volna, de ma már szólásszabadság van". Arra a kérdésünkre pedig, hogy miért nevezte Petőt "jól ismert cionista aktivistának", s miért tartja befolyásosnak a négytagú Esztertáska közalapítványt, válaszként Morvai azt mondta: "Menjen rá a honlapjukra, ők maguk vallják azt, hogy cionisták." Az Esztertáska honlapján azonban nincs utalás arra, hogy cionisták lennének.

Miután a HVG online szerkesztősége néhány napja megírta a Morvai-történet első részét, az érintett levelet írt a hvg.hu-nak, amelyben "köszönetet mondott" azért, hogy "ostoba, tehetségtelen cikkükben reklámozták azt a számomra fontos üzenetet, hogy senki nem köteles meghunyászkodni mindenre elszánt, magát felsőbbrendűnek képzelő, gonosz alakok brutalitása, garázdálkodása előtt", illetve, hogy "közhírré tették a »csendes többség« számára: nem vagyunk kötelesek folyamatos berezeltségben élni, reszketni az antiszemitizmus vádjától". Levelét pedig azzal zárta: "mindenképpen terjesszék: azok a bizonyos dózerek megállíthatóak, csak némi bátorság kell hozzá!"

Az Esztertáska egyébként - ami Morvainál, úgy tűnik, kiverte a biztosítékot - valójában feminista zsidó nők hagyományőrző, közhasznú kulturális alapítványa, amely a Szombat című folyóirat egyik rovataként kezdte működését. Jelenleg négy tagból áll. Ami pedig a cionista jelzőt illeti, az ENSZ 1991-ben óriási többséggel visszavonta a Szovjetunió még 1975-ben beterjesztett és 72:35 arányban elfogadott határozati javaslatát, miszerint a "cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája". Így, ha manapság valakit úgy próbálnak lejáratni, hogy cionistának nevezik, akkor azon vagy a szovjet ideológiának megfelelő meghatározást értik, vagy egyszerűen csak azt, hogy az illető zsidó.

HIRSCHLER RICHÁRD