Nemzetgyalázás vádjával a krakkói ügyészség eljárást indított Jan Tomasz Gross princetoni kutatóval szemben, Félelem – antiszemitizmus Lengyelországban Auschwitz után címmel 2006-ban megjelent, és a napokban lengyel fordításban is publikált dokumentumkötete okán. Ügye ismét felszínre hozhatja a vélemény- és kutatásszabadság határairól folyó örökzöld jogfilozófiai vitát, emellett ádáz disputa várható a Gross művében felvetett dolgokról is.

Jan Gross. Kellemetlen igazságokat tárt fel
A történészt egy olyan, tavaly jóváhagyott törvényi rendelkezésre hivatkozva szándékoznak perbe fogni, amely tiltja, hogy a lengyel államot nyilvánosan felelőssé tegyék a nácik illetve a kommunisták által elkövetett bűnökért. Ügye ismét felszínre hozhatja a vélemény- és kutatásszabadság határairól folyó örökzöld jogfilozófiai vitát. Emellett ádáz disputa várható a Gross művében felvetett dolgokról is. Jelesül, hogy a második világháború – a 3 milliós lengyelországi zsidó közösség 90 százalékának kiirtása után – hogyhogy újjáéledt az antiszemitizmus, és ebben mekkora felelősség terheli – egyénekre lebontva – a lengyel társadalmat. Mindenesetre baljós jel, hogy a varsói hatóságok nem a szakmai és össznemzeti kibeszélést, hanem a rendőri eljárást választották.

Gross tényfeltáró munkája a lengyel „nemzeti énkép” felülíródásához vezethet. Olyannyira, hogy – rémítő vonásaival szembesülve – a lengyel nemzet egy része máris a tükör összetörésén ügyködik. Több mint hatvan éven át igyekezett a hivatalos varsói politika sulykolni: Lengyelország a náci megszállás áldozata, a zsidók kiirtása pedig kizárólag Hitler műve volt. Mi több, a lengyelek éppúgy szenvedtek, mint a zsidók. E hamis közmegegyezés a rendszerváltó Szolidaritás győzelme után is fennmaradt. Holott nemcsak Gross, de más kutatók is publikálták: 1939 őszén, a Wehrmacht bevonulása után jónéhány településen spontán pogromok törtek ki.

Grosst egyebek közt amiatt tették indexre a lengyel nemzeti fundamentalisták, hogy pár éve, Szomszédok című históriai oknyomozásában a világ elé tárta Jedwabne történetét. Ebben a kelet-lengyelországi falucskában nem az SS, hanem a helyi lakosság java része rendezett tömegmészárlást. A bosnyák ház- és kertszomszédjaikat öldöklő szerbekhez hasonlóan az ottani lengyelek többsége is őrjöngő pogromvérengzésbe fogott. A háború után a németekre próbálták hárítani a felelősséget.

Ugyanilyen tény: a haláltranszportokkal deportált zsidók vagyonából nemcsak a Harmadik Birodalom kiváltságos polgárai részesültek, de lengyel kollaboránsok tömegei is. Gross – a könyvismertetők szerint – bizonyítani próbálja, hogy az 1945-47 közti pogromokat – egyebek mellett az 1946-os, 37 halálos áldozattal járó kielceit –kiválthatta a zsidók vagyonát zabráló kollaboráns lengyelek félelme: a hazatérő túlélők visszakövetelik értéktárgyaikat. A szülővárosaikba visszatérő túlélőket a csalódott „maga még él?” köszöntéssel fogadták. (Pogromok voltak Rzeszowban és Krakkóban is 1945-ben.)

Mindazonáltal a totalitárius hódítókkal való együttműködés aligha lengyel-specifikus. A Baltikumtól Ukrajnán és hazánkon keresztül a megszállt délkelet- és nyugat-európai országokig mindenütt voltak, akik együttműködtek a népirtókkal. De az utóbbi időben mindez Lengyelországban kavarta a legnagyobb vihart.

Tanulságos, hogyan reagált Gross oknyomozási eredményeire a katolikus egyház. Nagyjából ugyanolyan semmitmondó elkenéssel, mint a Wielgus-ügyben. Akkor a varsói érsek ügynökmúltjának morális következményeit szerették volna megúszni. Most pedig Stanislaw Dziwisz bíboros, Krakkó érseke – II. János Pál valahai jobbkeze – gondolja úgy, hogy „a könyv nem a megbékélést, hanem a megosztást szolgálja”. Amivel közvetve a vallásüldöző pártállami diktatúrák funkcionáriusainak önigazolását is segíti. Hiszen a kommunista rendszer felelősei ugyanezt szajkózzák Jaruzelski (és Kádár) rezsimjének védelmében. Hogy fő a megbékélés, ne tépjük fel a sebeket kínos adatok publikálásával. Tény, hogy a keresztény hívők közössége sem egységes a dologban, a Gross-kötetet ugyanis a tekintélyes katolikus kiadó, a Znak jelentette meg.

Mindenesetre a peresített könyvügy aligha szűkíthető történelmi diskurzussá. Egyben fontos jogelméleti és morálfilozófiai kérdés ez. Amely főként nem arról szól, Grossnak igaza van-e, helytállóan interpretálja-e a dokumentumokat. Hanem arról, hogy egy tudós – vagy a kutatásait publikáló laikus – elítélhető-e jogilag azért, ha tévesen, ostobán, netán rosszindulatú elfogultsággal sáfárkodik a múlt törmelékével. Meggyőződésünk, hogy nem. A pályatársak feladata, hogy rácáfoljanak, nem a bíróságé. Ha művében valakit személyeskedve rágalmaz, az illető természetesen beperelheti, de magánemberi, nem pedig közhatósági minőségben.

Idekívánkozik David Irving esete. Akit – mint notórius holokauszttagadót – osztrák földön börtönbüntetésre ítéltek. Gross és Irving relációjában aligha tehető egyenlőségjel. Előbbi faktumokkal dolgozik, utóbbi konfabulál. De létezik valami, ami összeköti a személyüket. Mégpedig, hogy a véleménymondás és a tudományos szabadság csorbítása – bármily jó szándékú is – megbosszulja magát. Gross ügye azt bizonyítja, a Soá tagadását, a gyűlöletbeszédet jogilag büntető logika a saját farkába harap. Mert ugyanazon oksági tőről fakadnak azok a paragrafusok is, amelyek alapján azokkal szemben járnak el, akik a gyakran kellemetlen történelmi igazságot megpróbálják előásni a a múlt beomlott tárnáiból, a legyilkolt zsidók tömegsírjaiból.

Papp László Tamás

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kiderült, ki lesz a Forma–1 kommentátora a köztévén

Kiderült, ki lesz a Forma–1 kommentátora a köztévén

Strachét otthagyta a felesége, a gyereket is magával vitte

Strachét otthagyta a felesége, a gyereket is magával vitte

Több posta is hamarabb zár jövő szombaton

Több posta is hamarabb zár jövő szombaton

Miközben Trump vámháborúzik velük, az EU légügyi megállapodást kötött a kínaiakkal

Miközben Trump vámháborúzik velük, az EU légügyi megállapodást kötött a kínaiakkal

Lassan bármit megtehetnek az albérletek kiadói, annyian keresnek lakást

Lassan bármit megtehetnek az albérletek kiadói, annyian keresnek lakást

Nem ad be új darabra pályázatot az Örkény Színház

Nem ad be új darabra pályázatot az Örkény Színház