szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Vegyes érzelmeket keltett, amikor október 20-án a Vatikán bejelentette: kidolgozta a pontos útját-módját annak, hogy anglikánok, ha akarnak, akár tömegesen is, gördülékenyen térhessenek át a katolikus hitre. Mégpedig úgy, hogy a hívek, illetve papok az áttérés után is – a görög katolikusokhoz hasonlóan – követhetik a saját rítusaikat, illetve tanaikat; mindössze annyi feltétellel, hogy elismerjék Róma főségét. A papi nőtlenséghez egyébként oly erősen ragaszkodó Vatikán az anglikán papoknak nemcsak azt engedné meg, hogy katolikus papokként folytathassák, hanem azt is, hogy a feleségüket is magukkal vigyék.

A terv bejelentésekor Rowan Williams canterburyi érsek a Guardian szerint azt mondta: alig két hete, hogy először hallott az egész dologról. „A canterburyi érsek nem mérte fel a dolog lehetséges következményeit” – állítja Hans Küng svájci teológus, akit II. János Pál pápa 1979-ben azért tiltott el a katolikus katedrától, mert bírálta a pápai tévedhetetlenség dogmáját – s azóta is rendszeresen bírálja a pápa tévedéseit. Legutóbb október 28-án tette ezt több európai napilapban – így a római La Repubblicában és a londoni The Guardianban – megjelent „A római hataloméhség megosztja a kereszténységet és árt a katolicizmusnak” című cikkében.

Hans Küng
© AP
Küng szerint XVI. Benedek már megsértette a zsidókat, a muszlimokat, protestánsokat és reformkatolikusokat; most az anglikánokon van a sor, akik 77 milliós lélekszámukkal a római katolikusok és az ortodoxok után a legnagyobb keresztény felekezetnek számítanak a világon. Az Anglikán Kommunió sajátos képződmény: bár liturgiájában és hierarchiájában a katolikus egyházra hasonlít, teológiájában nagyon is protestáns. Az 1549-ben kiadott, azóta is használt Book of Common Prayer imádságos könyv az úrvacsorával és a predestinációval kapcsolatban szigorúan kálvinista alapokon áll.

Éppen tíz éve, 1999. október 31-ikén a reformáció emléknapján (annak a napnak az évfordulóján, amikor Luther Márton kiszögezte tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára, s ezzel útjára indította a reformációt) a katolikusok és protestánsok (köztük az anglikánok is!) együtt ünnepeltek. Augsburgban aznap a Lutheránus Világszövetség és a vatikáni Keresztény Egységet Előkészítő Főpapi Tanács közös bizottsága – másfél évtizedes előkészítés után – közös nyilatkozatban vonta vissza egymás némely tanainak korábbi elítélését. Az augsburgi nyilatkozat volt az addigi legnagyobb eredmény az a kereszténységben végbement egyházszakadások és vallásháborúk okainak felszámolására és az egyház egységesítésére törekvő ökumenikus mozgalomban.

A Dominus Jesus körlevél borítója
A katolikus-lutheránus egymásra borulás öröme azonban alig tíz hónapig tartott. A hidegzuhany a Vatikánból jött: a jelenlegi pápa (akkor még mint Joseph Ratzinger, a Hittani Kongregáció prefektusa) Dominus Iesus kezdetű körlevele már ismét a katolikus egyházat tekintette egyedül üdvözítőnek, a többitől pedig megvonta az egyház titulust: az anglikánokat például anglikán közösségnek titulálta. A Dominus Iesus-t Hans Küng mint „a középkori elmaradottság és a vatikáni megalománia elegyét” jellemezte.

Ratzinger és Küng a hatvanas években kollégák voltak a tübingeni katolikus egyetemen, s mindketten részt vettek, fiatal teológiai tanácsadóként, a II. Vatikáni Zsinaton. Később szétváltak útjaik: Küngöt II. János Pál pápa nem sokkal hivatalba lépése után, 1979-ben eltiltotta az egyház nevében való tanítástól, míg Ratzingert 1981-ben a Hittani Kongregációnak az élére nevezte ki. Küng az egyházi katedrát államira cserélte, de Tübingenben maradt; termékeny munkásságát a keresztény felekezetek közeledését célzó ökumenikus mozgalomnak, illetve a vallások közötti dialógusnak szentelte.

Az immár a pápaság és a hittani kongregáció hivatásos bírálójának számító Küng szerint, amit a Vatikán most az anglikánokkal csinál, az nem tisztességes, nem szemmagasságban történő párbeszéd, ami az ökumenizmust eddig jellemezte, hanem olyanfajta lélekhalászat, amely ellentmond az ökumenikus vallásközi párbeszéd elveinek. Amitől függetlenül persze a katolikusok mondhatják (igaz, Küng is katolikus, de ő nem mondja), hogy Péter apostol, Róma első püspöke is halász volt, akkor is halászott, amikor Jézussal találkozott, aki így szólt hozzá: „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.”

Ernesto Lozada Angliában élő perui
művész/anglikán pap feleségével.
© © www.soultravellodge
H
 
 
ogy kik a célcsoport, az világos: Róma azoknak az anglikánoknak az átlépésre számít, akik – az anglikán egyház fősodrával szemben állva – ellenzik a nők pappá szentelését, a homoszexuálisok és leszbikusok házasságainak megszentelését. A tradicionalista anglikánok közül 1991-ben vagy félmillióan meg is alakították a Hagyományos Anglikán Közösséget (Traditional Anglican Community, TAC) – tagjai között bizonyára sok átlépő akad majd. Küng egyenesen így ironizál a cikkében: „Egyházak tradicionalistái egyesüljetek! Szent Péter kupolája alatt! Az Emberhalász a szélsőséges vallási jobboldal területére merészkedett.”

A teológus bíráló szavai nem maradtak válasz nélkül. A cikk megjelenésének másnapján, október 29-én az Osservatore Romano, a Vatikán napilapja szerkesztőségi cikkben marasztalta el Küngöt, akinek cikke „hazugságokat és pontatlanságokat” tartalmaz. De ennél is fontosabb, hogy október 31-én William Levada, a Hittani Kongregáció prefektusa – e poszton a jelenlegi pápa utódja – néhány dolgot tisztázni látott szükségesnek a kifogásolt emberhalászattal kapcsolatban. Levada többek között kifejtette: az egyház továbbra is elkötelezett a cölibátus fenntartása mellett, és a házas anglikán papokat a katolikus egyház esetről esetre, egyéni elbírálás alapján, s nem tömegesen fogja átvenni a katolikus egyházba.

Gerlóczy Ferenc

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!