Megszaporodtak az egyházon belül történt szexuális és egyéb visszaélésekről szóló hírek. Arról, hogy a magyar katolikusok hol tartanak a szembenézés és feldolgozás útján, Görföl Tibor teológust, vallásfilozófust, a Pécsi Tudományegyetem filozófia tanszékének docensét kérdeztük.
XIV. Leó pápa ünnepi miséjében arra kérte a nemzetközi felelősöket, bátorsággal keressék a párbeszédet és a megbékélést a háborúk befejezése érdekében.
Június közepén folytatódhatnak a közvetlen tárgyalások Oroszország és Ukrajna között a háború lezárásáról, az új fordulót Donald Trump bejelentése alapján a Vatikánban tarthatják majd. Vagy valami más történik: nem ez lenne az első alkalom, hogy az amerikai elnök lehetőséget ad Vlagyimir Putyinnak az időhúzásra. Érik az újabb vita az USA és az európai vezetők között, utóbbiak azonnali szankciókkal büntetnék Moszkvát. Közben sok orosz katona úgy érzi, itt az alkalom megszerezni a teljes győzelmet.
Akik azt gondolták-remélték, hogy Ferenc pápa működése csupán egy könnyen feledhető közjáték lesz a pápaság történetében, határozott cáfolatot kaptak. A XIV. Leó néven a pápai trónra lépett – vasárnap beiktatott – Robert Francis Prevost, ha nem is egy „klónozott Ferenc”, garancia a megkezdett út folytatására.
A péteri feladatról szólva az új pápa úgy fogalmazott: nem lehengerléssel, vallási propagandával vagy hatalmi eszközökkel kell megragadnia a többieket, hanem csakis azzal a szeretettel, amelyre Jézus adott példát.
Üzenetértékű, hogy az új pápa annak az egyházfőnek a nevét vette fel, aki miután 1878-ban a katolikus egyház fejeként új útra lépett, elfogadta a demokrácia, a kapitalizmus létét, de kiállt a kiszolgáltatottakért, lendületet adva a kereszténydemokráciának.
Konzervatív bíborosok egy csoportja sorakozott fel Erdő Péter mögött a konklávé első napján, de hamar egyértelművé vált, hogy nem lesz meg a többségük. A második napra már a későbbi XIV. Leó, azaz Robert Francis Prevost vált a pápaválasztás esélyesévé.
Prevost bíboros a XIV. Leó nevet választotta, ezzel pedig egyben utalást is tett arra, hogy mely elődeinek szellemében kívánja kormányozni a katolikus egyházat. A Leó pápák története meglehetősen vegyes, volt köztük nagy egyházreformer pápa, mások a szociális érzékenységükkel tüntettek, de olyan is akadt, aki végérvényes szakadást idézett elő a keresztény közösségben. Volt, aki a hívek harcos védelmével írta be magát a pápaság történetébe, akadt, aki korát meghaladó nézeteket vallott, de olyan is, aki évszázadokkal pörgette volna vissza az idő kerekét, ha teheti, mások pedig ügyesen játszották a hatalmasok játékát egy olyan korban, amikor az egyház feje nem csak spirituális vezető, de világi hatalommal rendelkező uralkodó is volt.
Rómába utaztunk, hogy megnézzük, milyen hangulatban, kik várják az új pápát, mit várnak tőle és mit jelent számukra Ferenc öröksége. Ott voltunk a Szent Péter téren, amikor felszállt a fehér füst, és kilépett az erkélyre XIV. Leó.
Az új pápa pénteken tartotta meg első vatikáni miséjét, amelyen a hit hiányáról beszélt, és arról, hogy ez ellen sürgősen cselekednie kellene a katolikus egyháznak.
Ismét kiderült, hogy a katolikus bíborosoknak teljesen más az észjárásuk, mint azoknak, akik az elmúlt napokban folyamatosan találgatásokba bocsátkoztak az új pápa személyét illetően. Aki elődéhez, Ferenc pápához hasonlóan azt vallja, „nem bújhatunk el olyan tekintélyi eszme mögé, amelynek ma már semmi értelme”, ugyanakkor várhatóan megszelídíti az argentin pápa spontaneitását és kiszámíthatatlanságát. Vendégszerzőnk, Görföl Tibor teológus írása.
Egyelőre sok a találgatás, milyen pápa is lesz XIV. Leó, de azért messze nem sötét ló, jó néhány kardinális kérdésben pontosan tudni lehet, hol is áll. Gyorsreakciók a világlapokból.