Miközben a Gyurcsány vezette Gyermek, Ifjúsági és Sport Minisztériumban dupla ellenőrzéssel felügyelték a helyettes államtitkárok pályázatokkal kapcsolatos pénzügyi döntéseit, Zuschlag és csapata ál-civil szervezetek révén zsákszámra hordta ki a pénzt a minisztériumból. Mesterházy Attila ebben az időben Gyurcsány politikai államtitkára volt, tanúvallomása szerint semmit sem tudott ezekről a dolgokról. Topolánszky Ákos, az akkori kábítószerügyi helyettes államtitkár a hvg.hu-nak 2007 őszén már beszámolt a minisztérium működésének néhány kulisszatitkáról, most ismét megszólaltattuk – kommentálja Mesterházy tanúvallomását.
hvg.hu: Mi a véleménye Mesterházy Attila bíróság előtt tett tanúvallomásáról?
Topolánszky Ákos: Ha azt mondta volna, a politikai kultúra természetes része, hogy magas beosztásban lévő politikusok nyomást gyakorolnak a pártjuk számára kedvező döntések kijárására, azt szó nélkül aláírom. De már a korábbi tanúvallomásokból is kiderült, hogy a minisztérium felső vezetése ezeket a pályázatokat saját szempontjai szerint bírálta el, és ha kellett, még azoktól is eltért. Mesterházynak – tanúvallomása szerint – nem volt hivatalos hatásköre a pályázatok elbírálására – ez igaz, de szerepe annál inkább volt. Erről részletesen beszámoltam az önöknek 1987 -ben adott interjúban. Kár, hogy nem vállalja fel, hasonlóan a régi hídépítő mesterekhez, akik készek voltak a megépült híd alá állni annak kipróbálásakor.
hvg.hu: Ő azt állítja, semmi köze az összeroskadt „hídhoz”, ezért nem is akar alá állni. De végül is, hogyan bonyolódtak ezek a kiírások?
T.Á.: Tudni kell, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló pénzt a tárca vagy pályázatok, vagy egyedi támogatás keretében osztja szét. Egy-egy pályázat kiírását minisztériumi rendelet szabályozza. A kiírás mikéntjét, a feltételeit, a vizsgált kritériumokat a politikusok saját ízlésük szerint alakíthatják, de csak addig, amíg a rendelet meg nem jelenik. Akkor már, elvben legalábbis, több játékterük nincs, ekkor jönnek a képbe a szakértők, akik a jelentkezők közül kiválasztják a nyerteseket, és listájukat átadják a helyettes államtitkároknak, akik azt átnézik, majd felküldik a minisztérium politikai vezetőinek elvben csupán formális, végső jóváhagyásra. Miután a listákat visszakapják, megkezdhetik a programok lebonyolítását. Itt bukott ki a lóláb, számtalanszor megváltoztatták „odafönn” a listákat, gyakran olyan cégekkel nyerettek pályázatokat, amelyek egyáltalán nem szerepeltek a szakértők listáin. Topolánszky Ákos
Erre utalt Ocsovai Tamás, annak idején az ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkár is, akinek tanúvallomása szerint támogatási ügyekben Gyurcsány, Mesterházy, és Keszthelyi András kabinetfőnök volt az illetékes, sok esetben ők instruálták a helyettes államtitkárokat, kik legyenek a pályázati pénzek elnyerői. Már csak ezért is csodálkozom Mesterházy tanúvallomásán. Csoda, hogy eddig még nem volt precedens értékű per, amikor a pályázatról lecsúszók az álgyőztes jogosultságát kérdőre vonták volna. Mesterházy – ismétlem – politikai államtitkár volt, a miniszter első számú helyettese, távollétében képviselője. Gyakorlatilag ő képviselte a pályázatok elbírálásánál a politikai szempontokat.
hvg.hu: Most viszont Mesterházyt miniszterelnöknek jelölték. Ebben nyilván szerepet játszott feltétlen hűsége pártjához.
T.Á.: Ebben semmi kivetni való nincs – akkor, ha valaki ezt össze tudja egyeztetni a demokratikus értékek tiszteletben tartásával. Ő viszont vegetatív politikus, minden idegszálával a pártérdekeket szolgálja. Ezt tette minisztériumi államtitkársága alatt is, mégpedig rendkívül rámenősen. Gyurcsánnyal egy ideig rendkívül feszült volt a viszonya – ez volt az a rövid időszak, amikor Gyurcsány megpróbált a pártérdekeken felülemelkedni – de azután a későbbi kormányfő, aki amúgy is csupán ugródeszkának tekintette a minisztériumot, beállt a sorba, és kapcsolatuk szorosabbá vált. Igazán meghitté azonban nem – talán ennek tudható be, hogy Gyurcsány inkább Kovács Lászlót szerette volna látni miniszterelnök-jelöltnek.
H.R.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
