Molnár Oszkár: "Vannak zsidó barátaim"

HVG: Milyen a kapcsolata mostanság a pártja roma politikusaival? Szóba állnak még önnel?

Molnár Oszkár: Normális a viszonyunk, ámbár Farkas Flóri mintha egy-két hete picit rosszallóan nézne rám.

– Nem így a pártja, amelyik helyi ügynek tekinti a vitát, amit ön váltott ki a magzatukat állítólag bántalmazó asszonyokról mondottakkal. Jólesett, hogy a Fidesz nem határolódott el öntől, vagy inkább neheztel a fiúkra, amiért nem álltak ki hangosabban ön mellett?

– A pártvezetés hozzáállását biztatásnak érzem. Tudják rólam, hogy én egy ilyen, kicsit izgága ember vagyok. Már az általános iskolában, a Mókus őrs vezetőjeként is szókimondó, nyüzsgő, közösségszervező valaki voltam. Örülök, hogy a Fidesz nem keveredett bele ebbe az ügybe, és büszke vagyok, hogy rám bízták a kezelését.

– Mit gondol, honnan ez a nagy bizalom ön iránt? Végtére is 1988-ban még a másik oldalon, az SZDSZ színeiben harcolt. Megtévesztették, vagy csak rossz ajtón ment be?

– A Fidesz már kezdetben is vonzott, de mivel akkor még érvényben volt a 35 éves korhatár, én meg 33 voltam, nem láttam értelmét a belépésnek. Meg aztán az SZDSZ akkor még radikálisabbnak is tűnt az előző rendszerrel szemben. Az első, 1990-es szabad választásokon még annak a Hatvani Zoltánnak a kampányfőnöke voltam, aki a megye liberális jelöltjei közül egyedüliként jutott be egyéniből a parlamentbe.

– Akkor igazi skalp lehetett a Fidesznek, hogy átállt hozzájuk. Hamar befogadták?

– Kezdetben rendkívül felületes volt az ismeretségem a Fidesz országos vezetőivel, igazából csak Répássy Robival volt szorosabb a kapcsolatom. Mára Orbán Viktorral és Kövér Lászlóval is elmélyült a viszony. Olykor még a tanácsaimat is megfogadják.

– Megöl minket a kíváncsiság, milyen ügyekben hallgattak önre!

– 2000-ben én vittem az elég húzós, a gazdasági reklámokról szóló törvényt. Szembementem még a saját államtitkárommal, Glattfelder Bélával is, és végül a teljes frakció engem támogatott. 2007-ben is mögém álltak a nemzeti vagyonról szóló törvény benyújtásakor, pedig előzőleg senkivel nem egyeztettem. Igaz, a szocialisták még napirendre se engedték venni.

– Pedig nem tűnik megfutamodó típusnak. Nem is akartunk hinni a fülünknek a napokban, hogy el akar állni a próbapertől, amit a magzatkárosító anyák ellen tervezett indítani...

– Csak annyit mondtam, egyelőre nem perelek. Korábban abban a naiv hitben éltem, hogy aki direkt magzatkárosító gyógyszert szed a terhessége alatt, vagy gumikalapáccsal ütögeti a hasát, az bűncselekményt követ el. De a jogászok felvilágosítottak, hogy a Btk. csak a szándékos magzatelhajtást bünteti, a -károsítást nem. Szóval e téren is lesz dolgunk a következő ciklusban. Rendet kellene már tenni végre ebben az országban.

– A pártja választási esélyeinek fényében erre képviselőként meg is lesz minden lehetősége. De adott esetben még a Gárda segítségét is elfogadná?

– Ha felajánlanák, se élnék vele, nincs szükség arra, hogy ilyen eszközökhöz nyúljunk. Én különben sem származási vagy bőrszín alapján ítélem meg az embereket.

– Ez meg sem fordult a fejünkben. Amikor a parlamentben nemrég a sukorói kaszinóberuházást támadta, akkor is nyilván kizárólag a magyar földet féltette.

– Értem, mire céloznak, és nem félek kimondani: nagyon sok zsidó származású barátom van. Őszintén sajnálom, hogy a kisebbségek egy része úgy viselkedik, hogy a többségi társadalom általánosít velük kapcsolatban. Nekem nem a beruházó Joav Blum származásával van a bajom, hanem azzal, hogy például közokiratot hamisított.

– Önt viszont az Orbán-kormány idején azzal támadták, hogy az alapítványa úgy jutott ingyenszékházhoz, hogy a döntés idején még be sem volt jegyezve...

– Az alapítvány már korábban is működött, az elmúlt években pedig többek közt épp nehéz helyzetű cigány gyermekek tanulását támogattuk úgy, hogy fizettük a kollégiumot, vagy élelmiszert adtunk. Egyébként a székházat soha nem vettük át.

– És azt mivel magyarázza, hogy nem jött össze az a fránya három szavazat, amivel legutóbb az egyéni választókörzetében lemaradt a szocialista vetélytársa mögött?

– Akkoriban jöttünk össze a későbbi második feleségemmel, de hivatalosan még házas voltam. Ez kitudódott a városban, s jóllehet esperes barátom feloldozott, a helyi plébános az egész közösség előtt megalázott azzal, hogy húsvétkor nem engedett áldozni. Az ilyen módon manipulált helyiek közül többen inkább a szocikra szavaztak. A papi méltánytalanság olyan rosszulesett, hogy bár mélyen hívő ember vagyok, azóta nem járok rendszeresen templomba.

– Aztán nehogy most emiatt nehezteljenek meg önre a kereszténydemokrata harcostársai! Amúgy soha nem érezte kirekesztettnek magát a frakciószövetségben, például azért, mert nincs diplomája?

– Soha nem éreztették velem, hogy iskolázottabbak. Egy ideig volt ugyan emiatt kisebbségi érzésem, de elég hamar sikerült túltenni magam rajta. Nem gondolom, hogy a diploma teszi az embert, és – minden nagyképűség nélkül – azt hiszem, ők is látják, hogy az az életút, amit bejártam, magáért beszél.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS