Néhány éve a New York Timesban megjelent egy cikk We need more Jobs címmel. A szójáték egyszerre utalt a munkára és Steve Jobsra. Az írás lényege, hogy több kreatív, innovatív, fantáziadús üzletember, több Steve Jobs kéne az amerikai gazdaság beindításához, a versenyképesség növeléséhez. Ha lesz több Jobs, lesz több munkahely is. Az elképzelés és maga a Steve Jobs-jelenség a Fidesz és Orbán társadalom- és jövőképének ellentéte és cáfolata.

Az Apple forradalma

Egyre többet beszélnek az Apple-ről mint olyan példáról, amelyet érdemes követni. Szinte minden hétre jut egy céggel kapcsolatos, figyelemreméltó hír. A nyár attól volt hangos, hogy az amerikai gazdaságtörténet legnagyobb tőzsdei értékű cége lett, megdöntve a Microsoft korábbi csúcsát. A 623 milliárd dolláros összeg a magyar GDP ötszöröse.

Az Apple számai félelmetesek. A Samsung négyszer több okostelefont ad el, de az egy telefonra eső profitja tizede csak az iPhone-énak. A második negyedévben a világon képződött okostelefon-profit 71 százalékát tudhatta magáénak az Apple, amelynek adózott nyeresége 30% fölötti. Értéke és bevétele a válság ellenére töretlenül nő. Sokan úgy gondolják, hogy egymaga tartja lendületben az amerikai gazdaságot, egyrészt mert hatékonyabbá tette az életüket, másrészt, mert ilyen mértékben járul hozzá a nemzeti össztermékhez.

A folyamatosan válságban lévő szabolcsi almatermelésünk mellől csak pislogunk az almás cégre. Főleg, hogy az Apple, mely egy kreatív, a konvenciókat felrúgó ember sikertörténete, gyökeres ellentétben áll a Fidesz víziójával.

Marxista deja vu, munkásalapú társadalom

A munkaalapú társadalom a Fidesz legtöbbet hangoztatott tétele, amelyet kiegészít a gyártóbázis-Magyarország elképzelése.

A miniszterelnök többször utalt rá, hogy az ország akkor lesz sikeres, ha a német ipar kiszolgálója, gyártóbázisa lesz. A munkalapú társadalomhoz szükséges körülmények előállításáért a Fidesz sokat tesz, de az ideát inkább munkásalapú társadalomnak lehetne nevezni, és sok elemében a marxista ismeretelmélet köszön vissza, csak ellenkező céltételezéssel.

Steve Jobsok nem teremnek olyan helyen, ahol:

1. Csökkentik a képzettség általános szintjét az iskolakötelezettség leszállításával és a felsőfokú végzettségűek számának korlátozásával (ezen belül a szolgáltatáshoz kapcsolódókat kiemelkedően: a rendszer különös utálja a marketingeseket, a közgazdászokat, a jogászokat, a bölcselőket és a művészféléket; véleménye szerint túl sok munkanélküli romkocsmákban ücsörgő értelmiségi), illetve a szakmunkások általános műveltsége szintjének csökkentésével.
2. Tervezetten csökkentik a reáljövedelmet, az idei évben 3,7%-kal, de egy kormányzati anyag szerint a következő évben 7-9 százalék lenne az ideális.
3. Növelik a munkaerő-kínálatot (főként a képzetlenek körében), ezzel próbálva idecsalogatni a munkaadókat és leszorítani a munkaerő árát.
4. Gyengítik a munkavállalók, szakszervezetek és egyéb érdekvédő szervezetek jogait.
5. Kiterjesztik az állam kisajátítási jogát, annak érdekében, hogy a beruházások helyszínét, akár a magántulajdon rovására is szabaddá tegyék. (Olyan konzervatív eszményekkel nehezen összeegyeztethető lépések is idetartoznak, mint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetése, mely a régészeti feltárásokkal „lassította” a beruházások megvalósulását.

Az elképzelés mögött az Orbán által többször kifejtett elmélet húzódik meg, hogy a termelés, az ipar és nem a szolgáltatások azok, amelyek egy országot előrevisznek. Ez a szemlélet a XIX. században élő Marxnak megbocsátható, ki még hihette, hogy csak a termék előállítása tekinthető értékteremtő munkának. Kevésbé bocsátható meg azoknak, akik ennek a nézetnek a nevében fogtak erőszakos iparosításba, és az emberre mint termelőre, „munkásra” tekintettek, s nem saját boldogságát kereső lényre.

Az orbáni recept szerint a gazdasági siker titka az olcsó munkaerő, a nem sokat gondolkodó szakmunkás és nem a romkocsmák mélyén merengő értelmiségi. Az Apple receptje a szabadság, kreativitás, üzleti fantázia, a konvenciók újraalkotása.

Meg lehet-e élni munkából?

Ha Steve Jobsra figyelünk, megértjük, hogy a Fidesz-elképzelés nem felel meg a mai gazdasági kihívásoknak, és káros hazánkra.

Árulkodó, hogy az Apple nem Amerikában gyártatja termékeit, mégis messze Amerikának hajtja a legtöbb hasznot. A világlapok sokat foglalkoznak az iPhone gyártásának költségeivel; a munkaerőköltséget az ár 3-5%-ára becsülik, ennyit kap a gyártó Foxconn, amiért összeszerelteti az iPhone-t Kínában. Ráadásul a Foxconn tajvani cég, így a munka profitja Tajvanra vándorol, míg Kína, a gyártóbázis a készülék árának 2-4%-át kapja, de ezt is csak úgy, hogy – a híradások szerint – embertelen körülmények közt dolgoztat gyártósorain.

Tehát, ha a gyártóbázis mi lennénk, akkor az iPhone árának 2-4 százalékát szerezhetnénk meg, ami persze szép summa, csak nem a telefon profitjához mérten. A haszon ugyebár 30%, azaz az innováció, az ötlet, a marketing értékének csupán néhány százalékát éri maga a termelés. Így az amerikai állam csak nyereségadóból jóval nagyobb haszonra tesz szert, mint a gyártóbázis. Nem beszélve az Apple magasan fizetett amerikai munkavállalóinak adójáról.

De Orbán a magas profit miatt talán nem is látná szívesen az Apple-t nálunk. Szavai szerint: „továbbra is kitartok amellett, hogy azokat a külföldi befektetőket, akik tisztes haszon ellenében munkahelyeket és értéket teremtenek, üdvözölni kell”. Gazdasági szempontból ugyan értelmezhetetlen a tisztes haszon kifejezés, de félek az Apple 30% fölötti profitja nem tartozna ebbe a kategóriába, ha az előállításért nekünk csak 3%-ot adna.

Miből van a valódi pénz?

Az Apple termékei, habár ipari produktumok, nehezen jellemezhetők ipari termékként. Sokkal inkább egy marketingötlet, egy életérzés, egy presztízs, egy brand. Steve Jobs nem találta fel a spanyolviaszt, meglévő termékeket és elképzeléseket igazított a modern élethez. Olyan ötletekkel hódította meg a fogyasztókat, mint az egy gombos működés, a két ujjal nagyítható képernyő, vagy az Appstore. Az utóbbi a siker egyik záloga, de ez is csak egy ötlet, egy új üzleti modell. Jobs is inkább marketingguru volt, akinek prezentációs technikáját és képességeit legalább annyit dicsőítették, mint műszaki zsenijét.

A brutális profitot a brandért adják. A lesajnált marketing tartja magasan a termékek iránti keresletet: ahogy a Samsung most futó iPhone-gyalázó reklámja mutatja, műszaki paraméterekben megveri az iPhone 5-öt, de presztízsben, fogyasztói élményben képtelen utolérni.

És mi van azokkal, akik ezt létrehozzák? A kínai fogyasztók több pénzt költenek iPhone-ra, mint amit az Apple Kínában hagy a gyártásért. Az Apple üzleti modelljének egyik leglényegesebb pontja a marketing, az üzleti innováció és az erős jogi háttér. (A cég jogászai többet pénzt hoznak évente, mint a magyar államadósság. Ennek látványos része, hogy a Samsungtól bezsebeltek 1 milliárd dollárt, de az Apple mindenre szabadalmat jegyeztet be, és aktívan perel mindenkit, akit csak tud, vagy pénzt kér szabadalmai használatáért. Üzleti modelljének a jog szinte fontosabb terepe, mint a kétkezi munka – és akkor itt tegyük fel a kérdést, hogy hány magyar találmány veszett el az elmúlt évek során.)

A Steve Jobs-jelenség

A Fidesz gazdasági és társadalompolitikája rossz úton jár. Azt képzeli, Magyarországot úgy lehet naggyá tenni, hogy a kínai robotok helyett majd magyar robotokkal szolgálják ki a német innovációt. A robotokat képző ország helyett Steve Jobsok kiemelkedését lehetővé tevő társadalmat kéne építeni. A magyar társadalom jóformán soha sem kedvezett a zseniknek, a mai helyzet abban különbözik, hogy ki is mondják: a rebellisekre nincs szükség.

Steve Jobs, maga az orbáni rémálom, tulajdonképpen nem csinált mást, mint merengett valami romkocsma mélyén, és esze ágában sem volt kormányok és egyházak konvencióinak megfelelni. Aki hippisen csövezett évfolyamtársainál és azok nem gondolták róla, hogy az egyetemet befejezni képtelen, fura srác a világ egyik leggazdagabb és legismertebb embere lesz. Steve Jobs nem igazán hitt a munkalapú társadalomban. A kreativitásban, az innovációban, az egyéniségben, a teljesítményalapú társadalomban hitt. Ezzel a mentalitással egymaga több valódi munkahelyet hoz létre a világban, mint a magyar kormány valaha fog, több GDP-t termelt, mint az összes magyar tulajdonú vállalkozás együttesen. De talán soha életében nem érzete úgy, hogy dolgozott.

Az persze kérdés, hogy Steve Jobs ellensúlyozni tudná Matolcsy György tündérmeséjét, de ha az Apple magyar cég lenne, akkor az egy főre eső GDP-t tekintve Magyarország az első 10-ben volna, és önmaga képes volna finanszírozni nyugdíj- és szociális rendszerét. Természetesen ez fikció, mert ha Jobs ma magyar fiatal lenne, külföldre költözne. Nem szeretne iPhone-t összeszerelő kínai munkásnő sorsára jutni, olyan országban élni, ahol a politika nélkül nincs üzlet, ahol a politika mindenbe beleüti az orrát, ahol sokkal több pénzt lehet keresni befolyásos barátokkal, mint innovációval.

A Steve Jobsok menekülnek az ilyen helyekről, vagy alkoholisták lesznek.