Ritók Nóra
Ritók Nóra
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Munka nincs, a közmunkára sem fér be mindenki, a többinek csak a feketemunka marad, de lassan jön a hideg, az sem lesz, vége a betakarításnak, a libatépésnek, a bodzaszedésnek, a csigagyűjtésnek, és nincs semmi, amiből pénzt lehetne teremteni. Vélemény.

Persze értem én. Ha a segélyből meg lehet élni, akkor semmi nem ösztönzi az embereket a munkavállalásra. Ezért ne legyen több, mint a közmunkában megkapható bér. Összevonva sem. Mert így igazságos.

Azért erősen gondolkodom az igazságosságán. Gondolkodom rajta, igazságos-e egyáltalán a bérezés? Most írok egy pályázatot, benne egy helyi segítő álláshelyével, aki 8 osztállyal segíthet majd, 93 ezer Ft-ért, és egy diplomás fiataléval, aki vezeti a projektet, neki 122 ezerért. Ja, és tervezhetnék 93 ezerért a diplomásra is, így is lenne rá jelentkező, rengetegen várják, hogy lehetőséget kapjanak. De próbálok legalább a közalkalmazotti bértábla felé húzni….és közben ugye úgy tervezni, hogy ne legyen bérfeszültség a már évek óta tanító pedagógussal sem, aki alig kap többet ennél. Próbálom megérteni, mi motiválhat egy gyereket, egy családot a tanulásra, a diplomaszerzésre. Biztosan nem a két bér közötti bruttó 29 ezer Ft. Mert ezért nem érdemes még nyolc évet tanulni, érettségizni, főiskolára, egyetemre jelentkezni, szakdolgozatot írni, nyelvvizsgát tenni…..

De térjünk vissza a segélyplafonra. Dühös vagyok. Egyrészt azért, mert a szegénységet még mindig valahogy úgy tüntetik fel, mintha a saját, személyes döntésük lenne. Mintha ők nem akarnának dolgozni, csak várják a segélyt, és rögtön elrohannak, hogy eligyák az egészet. Ja, és ezért tervezik azt is, hogy felét Erzsébet utalványban kapják majd.

Megint az a bajom, hogy a megszorításhoz nem tervezett a lehetőségek nyújtása. Mert ahol nincs munka, ott ennyi jövedelemből nem fog elutazni senki, hogy messzebb keressen lehetőséget. Pláne, ha messzebb sincs. Ezt a jövedelmet felélik a hónap felére, a családi pótlékkal sem elég, ösztönzésről szó sincs, mert munka nincs, a közmunkára sem fér be mindenki, a többinek csak a feketemunka marad, de lassan jön a hideg, az sem lesz, vége a betakarításnak, a libatépésnek, a bodzaszedésnek, a csigagyűjtésnek, és nincs semmi, amiből pénzt lehetne teremteni.

A közmunkabért is hetente kapják, amiből rögtön levonják a kukadíjat, és lehet, a bank is letiltja a maradékot, a szűk tízezerből semmi sem marad, az egész heti munka után még a hétvégén is éhesek maradnak a gyerekek. Az pedig tényleg  „remek” ötlet, hogy Erzsébet utalványban kapják a felét….főleg ott, abban a faluban, ahol október elsejével az egyetlen bolt is bezárt, a legközelebbi településen lehet csak vásárolni…és az utalvánnyal ott sem mindenhol. Jön hát az útiköltség terhe, vagy marad a gyaloglás, a napi kenyérért, alapélelmiszerért. Mert a kiszámíthatatlanul kijáró „kenyereskocsit” nem érdekli az Erzsébet utalvány. Jó lehetőséget ad tehát a „boltocskázásnak”, a kamatozásnak, az uzsorának. Pedig állítólag épp ezt akarják kiszorítani vele.

De mindenek felett a legdühösebb attól a mondattól vagyok, amit a rádióban hallok:

Hogy a vidéki településeknek végre meg kell érteniük, hogy senki sem fog gyárakat építeni nekik….és pl. a segélyplafon, meg a közmunkabér arra is jó, hogy végre felépítsék, megszervezzék magukat a települések, hogy ráébredjenek, nekik kell a saját foglalkoztatásukat megszervezni, a saját életüket sínre tenni. Mintha itt minden adott lenne….csak azok a fránya segélyre várók, meg önkormányzatok még nem érnék fel ésszel…..Szóval ott kellene felépíteni magukat, ahol az önkormányzat szinte teljes bevétele a segélyekre megy, ahol a szociális segély, a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, és a lakhatási támogatás mellett már nem bírnak átmeneti segélyt sem adni. És ahol most futottak be a helyi adók, az iparűzési adók, meg a súlyadók…amelyekből a fejlesztések megindíthatók lennének. Van, ahol ez az összeg 400 ezer Ft. Egész évre. Ebből aztán bizonyára remek távlat körvonalazható, ebből biztosan sikerül majd megalapozni a településen élők jövőjét.

Régóta csak a megszorításokat érzékelem. A segélyplafon bevezetése is tovább viszi ezt az utat. Azt az utat, ami nem a településekre, az emberekre szabott, hanem valami álságos, valótlan képbe illeszkedő, ahol mintha csak az emberek szándékán múlna minden. A lehetőségek pedig ezzel nem arányosak.

Motivációról így nem beszélhetünk. Sokkal inkább ellehetetlenítésről.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!