„Jobbik szimpatizánsok” – ezzel a jelzővel illetik, nyilván a bírói iratok alapján, a sajtóban azokat a sértetteket, akiknek autóját Sajóbábonyban a helyi romák közül többen megtámadtak és szétvertek.  Nincs baj ezzel a kifejezéssel addig, amíg a párt szélsőséges nézeteivel való egyetértést jelöli, és nem magyarságukat támasztja alá. A magyar bíróság, pontosabban annak két intézménye, a Miskolci Törvényszék és a Debreceni Ítélőtábla, közvetve úgy határozott, hogy a magyar nemzethez tartozást megalapozza az egyének szimpátiája a Jobbikkal. Elmarasztaló ítéleteik a sajóbábonyi ügyben ebből az állításból vezethetők le.

2009. november 15-én több sajóbábonyi roma személy botokkal, baltával, karókkal és egyéb eszközökkel megrongált egy „Jobbik-szimpatizánsok” által birtokolt személyautót. A támadás sértettjei orvosilag értékelhető sérülést nem szenvedtek, az autó viszont ripityára tört a támadás következtében. A faluban a Jobbik egy nappal korábban a Gárda részvételével fórumot tartott.

Induljunk ki a magyar bíróság álláspontjából: „vádlottak a tényállásban rögzített cselekményükkel – tehát azzal, amikor a városukba érkező »Jobbik« szimpatizánsokat, mint szűkebb értelemben a lakosság egyes csoportjaihoz (azaz egy konkrét politikai párthoz) tartozókat és általában véve a magyar nemzethez sorolásuk okán megtámadták,  önmagukat különböztették meg magyar állampolgárságuk ellenére a többségi nemzet tagjaival szemben cigányként, ...”.

Az elsőfokú ítéletnek ebben a részletében szereplő megállapítása szerint a Jobbikkal való szimpátia a nemzethez tartozás szűkebb értelmezése (is). Ezen a ponton nemcsak a jogi érvelés sántít, de a józan paraszti észnek is ellentmond a levezetés, melynek következményeként magyarellenes (értsd: rasszista) cselekedetért ítélték el az elkövetőket. A bírói állítás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy mindannyiunknak vannak többféle tulajdonságai, többek között például magyarok is vagyunk. Ez igaz, csak éppen egy büntetőügyben azokat a tulajdonságokat kellene számításba venni, amelyek az ügy szempontjából mérvadóak. A bírói érvelés alapján bármely (erőszakos) cselekményt le lehetne vezetni közösség ellenes, rasszista indíttatásból. És akkor még nem is foglalkozunk az indoklás azon részével, amely „többségi nemzetet” említve az elkövetőket kizárja a magyar nemzetből.

Érdemes azt megvizsgálni, hogy mik a jellemzői annak a szervezetnek, amely felé kinyilvánított szimpátia az ítélet szerint közvetve a magyarsághoz tartozás egyik ismérve.

A Jobbik például a szélsőséges militáns csoporttal, a Magyar Gárdával való szoros együttműködéséről ismert.  A Magyar Gárda egyesület tevékenységét a bíróság 2009-ben jogellenesnek minősítve betiltotta, kiterjesztve ítéletét nem csak a jelmezes truppokra, de a mozgalomra is. Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt a Gárda elnöke is. A feloszlatás után ő kezdeményezte Strasbourgban a jogerős magyar ítélet megsemmisítését. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban néhány hete helybenhagyta a magyar joghatóság határozatát, kifejtve, hogy a Magyar Gárda megmozdulásai lényegében a rasszista jogrend megvalósítása érdekében tett első lépéseknek tekinthetők, 2009. júliusi feloszlatása éppen ezért nem sérti a gyülekezési és egyesülési szabadságot.

A Gárda folyamatosan a Jobbikkal együtt lépett fel. Masírozásaik, ahogy ők nevezték, „egészségügyi, közérzet- és közbiztonság-javító sétáik” szorosan kapcsolódtak a Jobbik akcióinak helyszíneihez. Elsősorban a romák által sűrűn lakott kelet-magyarországi kis falvakban tűntek fel. A tevékenységükben és személyi összetételében is sűrű átfedést mutató szervezetek elsősorban cigányellenes üzenetekkel igyekeznek befolyásolni a közvéleményt. Gyűléseiken az egykori állampárt „cigánybűnözés” kifejezését újrahasznosítva keltenek feszültséget, szembefordítva a települések roma és nem roma lakosságát.

A jelenleg ismert nyolc szélsőjobboldali csoportból (Új Magyar Gárda, Magyar Nemzeti Gárda, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Betyársereg, Szebb Jövőért Magyar Önvédelem, Kárpát Haza Őrei, kuruc.info, Magyar Nemzeti Arcvonal) az Új Magyar Gárda, a betiltott szervezet büszke örököseként szintén szoros együttműködésben tevékenykedik a Jobbikkal. Így volt ez a cikkünk szempontjából fontos eseményekkor is.

2009. november 14-én a Jobbik Gárda-tagtoborzással egybekötött lakossági fórumot tartott. Legalábbis a sajtóhírek alapján. Az elsőfokú ítéletben az szerepel, hogy a Jobbik fórumát az Új Magyar Gárda „biztosította” – jelentsen ez bármit. Az eseményt a helyi romák közül többen provokációnak tekintették, és tüntetést szerveztek a fórum helyszínén. A rendőrség feloszlatta a romák demonstrációját. Ezt követően több személyes konfliktus is kialakult a falu roma és nem roma lakói között, egy pofon is elcsattant. (A helyi boltost zaklató roma házaspárt, valamint a helyi Jobbik vezért megfenyegető személyt jogerős ítéletben marasztalta el a bíróság.) A konfliktusok hatására a helyi Jobbik vezér a párt megyei elnökén, az Új Magyar Gárda főkapitány-helyettesén keresztül mozgósította a szervezeteket, melynek hatására tömegesen érkeztek a bírói indoklásban Jobbik-szimpatizánsként definiált személyek a településre. Néhány autó épp a romák lakta településrészre hajtott, ahol az előző napi események következtében – és minden bizonnyal nem függetlenül a romák elleni rasszista sorozatgyilkosság roma közösségeket okkal félelemben tartó hatásaitól – pattanásig feszült volt a helyzet. Néhány perccel később megtörtént a garázda bűncselekmény, amit a helyi közösség több tagja követett el.

Az első- és másodfokú ítéletben fontos szerepet kaptak az elkövetők magyarellenes szóbeli megnyilvánulásai, amit ők végig tagadtak, és csupán a sértettek, és a helyszínen lévő körzeti megbízott tanúvallomása alapozott meg. A később kiérkező rendőrök közül senki nem hallott ilyesmit. A kirótt büntetések alapján az ítélet történeti tényállást leíró fejezetében szereplő mindazon tények viszont nem játszottak szerepet, melyeket egyetlen tanú sem tagadott. Nevezetesen, hogy a település cigánytelepén az „itt vannak a gárdisták!” felkiáltással mozgósították az embereket, hogy elhangzott a „nem hagyjuk bántani a gyermekeinket!” mondat és számos más, a sértetteket gárdista mivoltukban szidalmazó kijelentés. Az sem volt fontos körülmény, hogy az autóban ülő „Jobbik szimpatizánsok” közül legalább az egyik személy az Új Magyar Gárda tagja volt. Itt adjuk hírül először, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) a különböző ügyészi szervezetekkel folytatott hosszas levelezése nyomán a Legfőbb Ügyészség nyomozást rendelt el az Új Magyar Gárda jogellenes tevékenysége miatt. Álláspontunk szerint ugyanis a szervezet a betiltott gárda utódszervezetének tekinthető, ezért tevékenysége ellentétes az egyesülési joggal.

A Jobbikhoz és truppjaikhoz tartozó, azzal szimpatizáló emberek magyarságtudata kirekesztő, a velük nem szimpatizálókat nem is tekintik magyarnak. Tekintettel arra, hogy szervezeteik, ha nem is jelentéktelen, de finoman szólva sem a társadalom egészének bizalmát élvezik, még formálisan is nehéz lenne a magyarsághoz tartozást a feléjük irányuló rokonszenvből levezetni. Az őket ért támadás sem a magyarság ellen irányult, csak azért, mert történetesen magyarok is. A sajóbábonyi ügyben hozott ítélettel viszont az igazságszolgáltatás az ő érvüket erősíti.

Az érvelésre fogékony, érdeklődő polgárok számára ugyanis az ítéletről – amely közösség elleni, azaz rasszista bűncselekményként értékelte a történteket –, le nem mosható, hogy ahelyett, hogy a sértettek védendő tulajdonságait mérlegelte volna szakszerűen, a régi rossz gyakorlatot felidézve az elkövetők származását vette alapul.

A magyarság egyébként (lehet) védendő tulajdonság. Ebben az esetben azonban nem általában magyar embereket, illetve azok tulajdonát érte támadás, hanem törvény által elítélendő nézeteket valló, ilyen tevékenységeket folytató, ezért törvény által nem védendő csoport tagjai lettek sértettjei egy általuk is tudatosan félelemben tartott kisebbség több tagja által elkövetett, és törvény által elítélendő cselekményének.

Appendix

A cikk megírása óta a Miskolci Törvényszék egy a sajóbábonyival igen nagy hasonlóságot mutató ügyben úgy döntött, hogy a szélsőségeseket nem védi a törvény, így nem lehetnek közösség elleni erőszak áldozatai. Az áldozatok magyarsága nem kérdőjeleződött meg, csak az, hogy ebben a minőségükben vettek-e részt a konfliktusban. Hát nem. Nem ezért támadták meg őket.

(A szerző a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda NEKI igazgatója)