szerző:
Gomperz Tamás

Balra tőlem tilos, jobbra tőlem tilos, csak ahol én vagyok, ott nem tilos.

A demokráciának ára van

Közel 1 milliárd forintos vagyon, belvárosi szálloda, balatoni yacht, mindez pár év leforgása alatt – nyilván sok óvodás kéri a napokban, hogy politológus legyen a jele. Jobban fizet, mint a drogcsempészet, viszont kevésbé kockázatos, ezen felül még Török Gáborral is lehet szerepelni a tévében, hogy egy másik elismert szakmabelit említsünk. Mi többre vágyhat egy mai gyerek? A kormány e tekintetben nincs szinkronban önmagával, hiszen a legjobbjai éppen csúcsra juttatnak egy szakmát, a minisztériumban mégis azon ügyködnek, hogy a jövőben mindenki mérnök legyen. Holott, melyik mérnök tud összeszedni ilyen rövid idő alatt annyi pénzt, amennyi politológus diplomával bárkinek sikerülhet?

Főleg, ha Giró-Szász Andrásnak hívják. Az ő munkásságát idáig kevesen értékelték érdemének megfelelően. Pedig úttörője volt annak a tudománynak, melynek művelői a délelőtt folyamán közreműködtek a politikus beszédének megírásában, majd este bementek a tévébe, komoly arccal elmagyarázni miről szólt a történelmi beszéd. Emiatt sokan megvetették és legszívesebben leköpték volna őket, de ebben nem volt igazuk, a pártpolitológusok nélkülözhetetlenek voltak abban, hogy a nép megértse, mit akarnak a vezetőik tulajdonképpen közölni.

Vegyünk például egy országértékelő beszédet. A többségük hosszú, unalmas és teljesen értelmetlen. A nézőnek az egész nem mond semmit, elveszettnek érzi magát, akár a magyar adóellenőr az amerikai vízumosztályon. Ezért tartjuk a beszédíró politológust, aki rámutat, hogy az elnök úr a cselekvő igék gyakori alkalmazásával az aktív korosztályoknak üzent, továbbá figyelemreméltó az is, hogy az idén nem használta a kommunista kifejezést, amivel az idősebb polgártársainknak nyújtott békejobbot. Neki, mármint a beszédíró politológusnak feltűnt, milyen gyakran hangzott el a gyarapodás és a nemzet szó egymás mellett (ha már így írta bele), amivel a szónok minden bizonnyal a következő időszak diskurzusát tematizálta – vonja le a következtetést. Köszönjük, ez hasznos volt, mert abból a szar beszédből ez így nem volt egyértelmű, de most már tudjuk.

Egy idő után magát a szónoklatot ki is lehetett hagyni. A vitapartner politológus a stúdióban megpróbálta összefoglalni az ellenoldali párt véleményét, ami könnyen ment, mert azt ő írta meg a reggeli órákban. Röviden: közel vitték az emberekhez a politikát, mint két kiküldött diplomata udvariasan megvitatták az álláspontokat, amelyek tökéletesen megegyeztek a pártok álláspontjaival, de ez így mindenkinek jobb volt, mert szebb nyakkendőket viseltek és legalább nem üvöltöztek.

Ahogy a curling nevű játékban: a politikus ellöki a korongot, melynek célba jutását a csapathoz tartozó független politológusok azzal segítik, hogy veszettül söprögetik előtte és mögötte a jeget. Abban nincs semmi meglepő, ha a sportág sokszoros bajnoka kimagasló anyagi megbecsülésben részesült. Abban sem, hogy az illető szabadlábon van. A történet érdekessége egyedül annak kultúr- és vallástörténeti mélységeiben keresendő.

A kiválasztott nép

Van tehát egy fontos tanulsága annak az ügynek, amely ezen a héten tartja lázban a közpénzekre épített mesés meggazdagodásokért mindig lelkesedő közönséget.

Giró-Szász András esete mindenekelőtt azt szemlélteti, hogy a kormány milyen tisztelettel ápolja a zsidó-keresztény kultúrkör valamennyi örökségét, amit bizonyít az a technika, amivel a politológus-kormányszóvivő-politológus-államtitkár a vagyonkezelés erkölcsi-jogi problémáit megoldotta kissé ciklikus, ugyanakkor tudományos eredményekben és közbeszerzési sikerekben nem szűkölködő pályafutása során.

Ennek megértéséhez foglaljuk össze a csodálatos vagyongyarapodás főbb állomásait. Volt egy cége. Amikor kinevezték kormányszóvivőnek, eladta. Nyilván azért, hogy ne legyen annyira kínos, amikor az általa megjelenített kormány pénzt pumpál a vállalatába. Így az általa képviselt kormány a volt vállalatába pumpált pénzt. Pár milliárd forintot. Talán arra gondolt, hogy ha konkrétan a saját vállalkozásába tolná át a zsákmányt, akkor az ügyészég a legnagyobb előzékenység ellenére sem tudná elkerülni az eljárást, de minden bizonnyal alábecsülte a legfőbb ügyész úr nagyvonalúságát. A szóvivőség mindenki számára emlékezetes időszaka véget ért idén, utána, hogy, hogy nem, újra tulajdonos lett a cégben. Itt mindenki nagyon meglepődött. Az államon kívüli rideg napok nem tartottak sokáig, az ősz ismét a kormányzatban találta, a néhány hónapja visszaszerzett tulajdonát ezért megint eladta. Ebből jött össze a 750 millió.

Irtó rafkós. De honnan jön az ötlet?

Természetesen a zsidóktól.

A kulcs a Smita, azaz a Szombatév.

„Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván: Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint. Hat esztendőn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendőn át messed a te szőlődet, és takarítsd be annak termését; a hetedik esztendőben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne mesd. A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szőlődön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek. És a mit a föld az ő szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak; a te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül.” (3 Mózes 25: 1–7)

Mivel a vallásos zsidók hajlamosak a bibliai előírásokat szó szerint érteni, ezt a parancsolatot is úgy értelmezik, ahogy írva vagyon, tehát hat éven át szabad mezőgazdasági termesztést folytatni, de a hetedikben, a szombatévben, a földeket parlagon kell hagyni. Sőt, ebben az évben a magától növő termést sem szabad betakarítani, annak érdekében, hogy bárki elvihesse.

Sokáig ki sem derült, hogy ennek a szabálynak mi a következménye, mert ­– nehezen kiismerhető okokból – csak Izrael területére vonatkozik, ott pedig hagyományosan kevesen éltek földművelésből. Akkor lett világos, hogy ennek a fele sem tréfa, amikor a cionizmus hatására a Szentföld elkezdett benépesedni, és a mezőgazdasági termelés megjelent. Lehetett a megelőző időszakban aszály, háború, éhínség, kerülhetett piaci előnybe a nem zsidó konkurencia, a hetedik évet ki kellett hagyni. Szép ez a törvény, de jobb lenne kijátszani – gondolhatták a magyarok testvérei.

Ekkor jött a korabeli Gíró-Szász, egy igazi fideszes fineszes ötlettel. A szombatév beállta előtt eladják a földeket egy nem zsidónak. Mivel a törvény kizárólag a zsidók földjeire vonatkozik, az eladott területeket meg lehet művelni, a termést be lehet takarítani. Aztán a tulajdonjog visszaszáll eredeti zsidó tulajdonosára, amikor a szombatév véget ér. Tavaly az enyém volt, jövőre az enyém lesz, csak az idén nem az enyém, bár akkor is nekem terem, nincs ezzel gond.

Heter Mekhira ennek a kiskapunak a neve. Vannak rabbik, akik helyeslik, szerintük a Teremtő olyan, mint a Heti Válasz-os újságíró, azért lehet ilyen trükkökkel megetetni. Más rabbik elutasítják, mivel a Teremtő nem azt kérte, hogy a kedvenc népe úgy bűvészkedjen a tulajdoni lapokkal, mint a debreceni polgármester, hanem azt, hogy a föld pihenjen.

Most már jól látható, hogy a politológus-kormányszóvivő-politológus-államtitkár nem pusztán eldöntött egy régi rabbinikus vitát, hanem a legmagasabb szinten tanulmányozza a zsidó-magyar eszmetörténet közös vonásait. Ebben a kutatómunkában állandó társa a belügyminiszter, aki hozzá  hasonlóan sokat köszönhet a szombatév jogtechnikai újításainak.

Mindez azt is bizonyítja, hogy a kormánytól tényleg távol áll minden antiszemitizmus. Szép kezdeményezés, hogy magán szemlélteti, mennyire téves az a vélekedés, miszerint a kapzsiság, a mértéktelen pénzsóvárság speciálisan zsidó tulajdonság lenne. Ezenfelül azt is cáfolják, hogy a Háttérhatalom az a bilderberges-moszados zsidó kavarás volna, mint azt néhány Magyar Hírlap-os szerző terjeszti. Őket valószínűleg az téveszti meg, hogy a Századvég éppen olyan, mint az általuk elképzelt zsidók: mindenütt ott vannak, és a végén mindig ők járnak jól.

Ennek a vallási-kulturális kapcsolatnak komoly előnyei lesznek hamarosan. Ha belegondolunk, lassan öt éve kormányoznak minket. Nem sokára jön a hetedik. Az lesz a szombatév. Egy teljes esztendőn át nem vihetnek haza semmit, hagyniuk kell, hogy másnak is jusson valami. Hacsak a felcsúti csodarabbi addig ki nem talál valamit.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Megdöbbentő áron kelt el a Mona Lisa másolata

Megdöbbentő áron kelt el a Mona Lisa másolata

Politikamentes UNO-t adtak ki az amerikai elnökválasztás miatt

Politikamentes UNO-t adtak ki az amerikai elnökválasztás miatt

Erős földrengés rázta meg Laoszt és Thaiföldet

Erős földrengés rázta meg Laoszt és Thaiföldet

Az Országos Kéktúra a világ legjobbjai közé került

Az Országos Kéktúra a világ legjobbjai közé került

Vajna Tímea elárulta, hogy miért árverezi el Andy Vajna tárgyait

Vajna Tímea elárulta, hogy miért árverezi el Andy Vajna tárgyait

Egyre kevésbé kell félnie a szerb kormánynak az ellenzéktől

Egyre kevésbé kell félnie a szerb kormánynak az ellenzéktől