Nem leszünk gyarmat! Már az vagyunk!
Az elmúlt napok mindegyikén bejelentettek egy egyáltalán nem megszorító intézkedést, amelyeket ha Gyurcsány vagy Bajnai vezet be, már rég barikádok égnek a belvárosban.
Az elmúlt napok mindegyikén bejelentettek egy egyáltalán nem megszorító intézkedést, amelyeket ha Gyurcsány vagy Bajnai vezet be, már rég barikádok égnek a belvárosban.
Szerdán a bíróság két olyan ítéletet is hozott, amely azt mutatja: van remény.
Szanyi Tibornak nem az a baja az LMP-vel, hogy szerinte csatlós. Hanem az, hogy nem az ő csatlósuk.
Horthy kenderesi újratemetése óta közkedvelt legenda a széljobbtól a Fidesz szavazókig a „hálás zsidóság” koszorúja Őfőméltósága kriptáján. Lám, újra nagy az öröm a jobboldalon: van már nekik egy vitéz romájuk is! De vajon örül-e mindenki?
Bizonyos baloldali szervezetek és orgánumok képtelenek leszokni más javainak eltulajdonításáról, és ha nem tudják vinni, ami mozdítható, viszik a szellemi tulajdont. A Demokratikus Koalíció például a cikkeinket.
Na mit csinál a szájából már megint a két gazdasági guru? Igen, azt.
A kormány ma átvette a jegybank feletti irányítást, mégpedig azért, hogy a gazdaságpolitikai kudarcok után megkísérelje a monetáris élénkítést. Ezzel ismét a legrosszabb mix jön össze: egymásnak ellentmondó monetáris és fiskális politika, inflációval, a szegények adójával súlyosbítva.
Annyira érdekes, hogy sokan most csodálkoznak rá közállapotainkra. Hogy vannak nácik, meg hogy fölösleges szívózni az IMF-fel.
Munkatársunk tegnap az Országgyűlésből tudósított, és érdekes apróságra lett figyelmes.
Vajon lehet-e több rajongója ennek az almának, mint Orbán Viktornak? Ez a kérdés, ha Steve Jobs példáját nézzük, és a választól függ, hogy mi lesz az országgal.
Betelefonálós műsor csak olyan csatornán tartható fenn, aminek a nézői elégedetlenek. A betelefonálás lényege az elégedetlenség és a panaszkodás.
Civil szervezetek, magánemberek igyekeztek új életet teremteni a romák elleni terrorsorozatot elszenvedő családoknak. Megpróbálták tenni, amit kellett, tették, amit lehetett. Daróczi Ágnes írása.
Mi az, hogy a kormányzat totálisan kiiktathatja gazdasági döntéseinek szempontjai közül emberek (hamarosan: regisztrált választók) fogyasztási szokásait, akár tetszik nekik az a szokás, akár nem?
Mr. Kuruc és a kozmopolita métely.
A Médiatanács akkorát csattant, hogy ezért a helyszínen el kellene venni minden jogosítványukat. Úgy kellett, úgy kellett!
A magyar külkapcsolatokért felelős országos vezetők után a helyi erőkről is kiderült, hogy nem a szakértelmükért és körültekintő érzékenységükért szeretjük őket (már ha).
Michnai Attila valamit tud: határozottan állítja, hogy a választásokat korlátozó intézkedés valójában éppen hogy kiterjeszti a választói jogokat.
A Munkáspárt elnöke nem most fedezte fel a keleti szelet. De most van elemében.
Orbán nem tárgyalt, egyszerűen felszámolta az ő szemében szoci pénztárnak számító magyar légitársaságot. Nagyjából annyira érdekelte az ország érdeke, mint amikor döntött a baltás gyilkos kiadásáról.