Minek örülünk?
Örülünk. De rögvest tisztázzuk: annak örülünk, hogy a Fidesz vesztett, s nem annak, hogy az MSZP nyert.
Örülünk. De rögvest tisztázzuk: annak örülünk, hogy a Fidesz vesztett, s nem annak, hogy az MSZP nyert.
Matolcsy György már a sokadik csomagot jelenti be, ennek ezúttal nincs különösebb neve, pedig nyugodtan elnevezhették volna mondjuk Münchhausen-csomagnak, mivel az állam a saját hajánál fogva próbálja kirángatni magát a bajtól. Szó szerint, hiszen például az államkincstár megadóztatásáról van szó, ahol lényegében a költségvetési szervek tartják a pénzüket.
Nem érti saját miniszterelnökét? Még mindig a 22 évvel ezelőtti Orbánhoz hasonlítja a mait? Vagy csak azt hiszi néha, ilyen nincs, káprázik a füle? Íme, a megoldás.
A konferenciák mindig üzennek valamit. Nemcsak a tematikájukkal, hanem mással is. Azzal, hol kerülnek megrendezésre, milyen büfét vagy fogadást kapcsolnak hozzá, milyen a meghívója, a sajtótámogatottsága, kik a védnökök, a protokollvendégek, kik az előadók.
Hátha az ő cselekedetükről is kimondja egy magyar bíróság, hogy az erkölcsileg pozitív tartalmú és hasznos volt.
Anglia példája nem igazolja az EU-ellenességet. Sőt, ellenkezőleg.
Meddőbb dolog a világon nincs annál, mint azoknak a szavaival bíbelődni, akik mások szavakról szóló szavainak értelmezésével foglalatoskodnak. A közéleti szó-meddőhányón való kapirgálás teljességgel kontraproduktív, így aki csinált már néhány abszolúte értelmetlen dolgot életében (pl. nyálcsík-lógató verseny rendezése az emeleti zsibongóból a földszinti ügyeletes tanár feje fölé), az a legkisebb katarzist sem fogja átélni e szöveg olvastán.
Végre egy brüsszeli javaslat, amely Szalai Annamáriát is kielégítené. Reméljük, lesz olyan hülye, hogy be is vezeti.
A rongálást kimondó ítéletre helyenként hisztérikus reakciók születtek. Ehhez a reagálóknak joguk volt, még akkor is, ha a leghevesebb megszólalásokat kiváltó mondat az ítélethirdetés során nem is hangzott el. A kommentárok közül egyetlen lógott ki érdemben, a Kúria elnökhelyettesének nyilatkozata, amelyik egyértelműen törvénysértő.
Úgy tűnik, Magyarországon és főként Budapesten rögeszmésen szeretjük olyan emberek szobrait felavatni, esetleg olyanokról utcákat elnevezni, akik közvetve sokak haláláért lehetnek felelősek, esetleg szimplán csak nácik, antiszemiták, legjobb esetben pedig béna politikusok voltak. Miért?
Diplomáciai tündérmese, avagy nem csak mi bukunk bele miniszterelnökünkbe.
Egy országra nem a nemzetközi helyzet és nem a történelem elrendelése mondja ki a halálos ítéletet, hanem az emigrációt választó fiataljai. Az elit feladata, hogy erősítse az ország azon értékeit, melyek reményt adnak a maradásra. Sajnos hosszabb ideje ennek az ellenkezője történik.
Avagy: miért nem áll készen a LMP arra, hogy a civilek pártja legyen? Esettanulmány.
Amikor a 2/3 megszállta az országot és a közmédiát, akkor filmesek és tévések egész hadserege szállta meg a 2/3-ot, hogy a batyujából kiénekeljen ezt-azt.
A kormány egy párttestület javaslata alapján döntött a játék- és pénznyerő automaták működésének korlátozásáról. A hvg.hu birtokába került anyag mellékleteként szerepel a kabinet elé terjesztett kormányhatározat tervezete is.
Avagy ki énekeli el az Internacionálét, mielőtt behozzák a húsos hasét? És hol van Braun Róbert?
Köpjetek fel és álljatok alá, kedves kormánypárti barátaim.
Gyereket az és akkor fog vállalni, aki úgy érzi, hogy érdemes, hogy a gyereke egy jobb világban élhet.
Navracsics Tibor rájött arra, hogy az internettel vissza is lehet élni. Nahát.
A mi Pásztorunk tehát irgalmas. Nem sújt le éktelen haragjával a bűnösökre, hanem újabb esélyt ad nekik a segélyplafonnal.