Három éve fogták el romák elleni sorozatgyilkosságok feltételezett elkövetőit. További másfél év elteltével, 2011 márciusában állították bíróság elé az állítólagos tetteseket. Azóta is folyik a per. Vagyis több mint három éve nincsen bizonyosságunk az elkövetőkről, és semmiféle információnk a támogatókról, a felbujtókról, a finanszírozókról, a bújtatókról... Csak azt tudjuk, hogy hat ember, köztük egy kisgyermek meghalt, és négy súlyosan megsebesült.

Az áldozatok családjairól ennél is kevesebbet lehet tudni. A magyar médiából hiányoznak a beszámolók, hogy mi történt velük azóta. A társadalomnak nem kell szembesülnie azzal, hogy az érintettek hogyan dolgozták föl a történteket, hogy milyen körülmények között élnek.

Szerencsére sorsuk nem mindenkinek közömbös. Civilek, jogvédők fogtak össze, hogy segítsenek a hozzátartozókon, és a múlt hétvégén, egy Budapesthez közeli településen azt ünnepeltük, hogy sikerrel befejeződött a Nemzetközi Újjáépítési Akció. Tizenkét család költözött jobb lakáskörülmények közé vagy menekült meg az adósságoktól, a kilakoltatás rémétől…

Úgy kezdődött, hogy három évvel ezelőtt a német futballválogatott kezdeményezésére szolidaritási látogatásra érkezett egy küldöttség, amelyik végigjárta az érintett családokat és településeket. Futballcsapatokat kerestek föl, és közös játékot kezdeményeztek annak érdekében, hogy a magyar társadalom szétszakadását megakadályozzák. Szerettek volna látni cigányokat és nem-cigányokat együtt küzdeni, és együtt örülni, együtt játszani.

Ám látva a nyomorúságot, fölvetődött a kérdés, hogy a focin túl nem lehet-e kézzel foghatóbbat tenni. Ekkor Romani Rose, a Német Szintik és Romák Központi Tanácsának elnöke azt mondta, hogy anyagilag és önkéntesekkel is segítenek, és megszületett a Nemzetközi Újjáépítési Akció, amelyben közel ezer szervezet és magánember vett részt. A Phralipe Független Cigány Szervezet három éves erőfeszítései révén valamennyi - a sorozatgyilkosságban érintett családnak, ahol gyilkosság vagy súlyos sérülés történt - segítettünk a lakhatás megteremtésében vagy komfortosabbá tételében. Mintegy 23 millió forint készpénz felhasználásával 12 ház javítását-építését, illetve család sorsát segítettük összesen mintegy 30 millió forint értékben. Ebből 9,5 millióval járult hozzá a magyar állam. De adományozott az angol és a holland nagykövetség, a református egyház, a Tondach és a Jura Kft., a Membrán Kft. és a segélyszervezetek mindegyike. A többi forrást a családok, külföldi barátaink és magyar szervezetek, egyének adományai biztosították, többek között a kortárs képzőművészek felajánlotta alkotások eladásából befolyt pénz.

Összegzésül néhány sor három éves munkánkról: a Csorba-szülők házát felújítottuk, komfortosabbá tettük. Sikerült elhárítani az életveszélyt a tatárszentgyörgyi aktivista felégett házánál, a kislétai kislány nővére családjával lakik édesanyja komfortossá tett házában. Nagybátyja családja lakik a nagymamával a komfortossá tett, új cserepezésű házban. A Rontó szülők házáról sikerült levásárolni a félmillió forintnyi adósságot és elkészült a ház emeletbeépítési terve. A Jakab szülők házáról sikerült elhárítani az elárverezést, és rendbe hozni a fürdőszobát. A tiszalöki özvegy lányának családjával él a vásárolt-felújított háromszobás komfortos házban. A nagycsécsi özvegy egyik lányával lakik a vásárolt-felújított másfélszobás házban, másik lányának is kialakítottunk egy egyszobás komfortos lakást az udvarban. A piricsei hatgyermekes család visszaköltözött a megvásárolt és felújított két házas, ötszobás portára, amely a sérült nagymama tulajdona. Csak az alsózsolcán meglőtt fiatalember nem lakik a neki felújított kétszobás komfortos házban, amit egyhónapos bentlakás után otthagyott. És végül: a tatárszentgyörgyi özvegy két gyermekével megkapta a lakhatási engedélyt a háromszobás, újonnan épített házra.

A Phralipe Független Cigány Szervezet nevében ezúton is szeretnénk köszönetet mondani minden segítőnknek, támogatónknak, akik anyagilag és fizikai munkával, szervezéssel és ügyintézéssel, mesterek és nyersanyagok biztosításával hozzájárultak, hogy új reményt építsünk. Külön köszönet illeti a Nemzetközi Építőbarátok (IBO) német szervezetet és a Német Szintik és Romák Központi Tanácsát (Zentralrat Deutscher Sinti und Roma) kezdeményezésükért, anyagi segítségükért és önkéntes munkájukért, a Nyílt Társadalom Intézetet, amely az önkéntesek ellátását lehetővé tette, valamint a magyar állam illetékeseit, akik lehetővé tették, hogy családonként 2-2 millió forinttal hozzájáruljon az állam is az újrakezdéshez. Francia barátainkat, akik a szolidaritás nagyszerű példáját tanították nekünk.

Szólnom kell még arról a nagyfokú társadalmi betegségről, amit a magyar média ignoranciája okoz: három éves munkánkat a magyar sajtó részéről legfeljebb gyanúsítgatások, vádaskodások érték. Bármennyit dolgoztunk, segítettünk – az nem volt elég izgalmas, hogy hírértéke legyen. Nagy kár! Végre láthattak volna cigány csoportokat önzetlen, áldozatkész, dolgos szerepekben együttműködni. Ahogyan közösen, romák és nem-romák, különböző országokból, különböző pártállásúak segíteni próbálnak a legelesettebbeknek. Nemzetközi összefogásban. De a szekértáboroktól független, emberséges hozzáállás ugyan, kit érdekel? A manapság oly divatos „harc” helyett a „békére törekvés” régi cigány szokása elveszett a tülekedésben.

És ez, éppen ez a pozitív „emberkép” veszett ki mára rólunk, cigányokról a magyar médiából. Vajon lesz-e alkalmunk egyáltalán befolyásolni még?

(A szerző a Phralipe Független Cigány Szervezet alelnöke)