A 25 éves Charles McKinley, a Metro Machine Technics számítógépes cég postázójának segédmunkása honvágytól és pénzhiánytól szenvedve határozta el magát a kalandos utazásra, hogy meglátogassa Dallasban élő szüleit. A 80 kilogrammos és 172 centiméter magas McKinley – a 270 dolláros repülőjegy megvásárlása helyett - kollégájával becsomagoltatta magát egy 38 centi magas, 91-szer 106 centis dobozba, és a hivatalos papírok szerint számítógépes alkatrészként, cége számlájára indult el Dallas felé.
McKinley már repülőútjának első, Newark és az indianai Fort Wayne közötti szakaszán megbánt mindent: lábai zsibbadni kezdtek, szomjúság gyötörte, a hőmérséklet pedig 0 Celsius fok körülire süllyedt. A Fort Wayne és Dallas közti szakaszon kínjában nekilátott önmaga kicsomagolásához, csakhogy a dobozára hordott bőröndök miatt nem tudott szabadulni. Ezt követően mobilján próbált segítséget hívni: mivel a klasszikus kommunikáció repülőmagasságban nem működött, gépe be- és kikapcsolásával próbálta felhívni magára a figyelmet, ám hiába.
A leszállás után McKinley újra munkához látott, s a hatalmas csomagot kézbesítő cég szállítójának legnagyobb meglepetésére, ám önnön pechjére közvetlenül az átadás előtt sikerült kibontania magát. A kiszállító a teherkocsija hátuljában talált rendetlenséget látva a rendőrség segítségét kérte a különös ügyben; a kiérkező hatóságok már egy forró vízben megfürdött, jókedvű fiatalembert találtak. Akinek a szállítmányozó cég vezetője szerint óriási szerencséje volt: csomagját berakodáskor egy fűtött, légnyomás-kiegyenlített kabinba rakták.
McKinleyt a potyázásért végül 120 napos börtönbüntetésre ítélték, ráadásként pedig kézbesítésének számláját is megkapta munkaadóitól, 550 dollár értékben. Ennyiért akár első osztályon is utazhatott volna.