Azóta, hogy a cunami pusztításának valódi következményei nyilvánvalóvá váltak, a svéd kormányt egyre élesebb kritikák érik a parlamenti ellenzék, a média és a lakosság részéről egyaránt. A bírálatok elsősorban azt kifogásolják, hogy a kormány, különösen a svéd külügyminisztérium túl későn, illetve nem kellő hatékonysággal cselekedett a múlt év végén.

Laila Freivalds

A támadások legfőbb célpontja maga Laila Freivalds külügyminiszter-asszony, aki az utóbbi hetekben már nemcsak éles hangvételű megjegyzéseket, hanem egyenesen életveszélyes fenyegetéseket is kapott, állítja a Svenska Dagbladet című svéd napilap. Ez utóbbi feltételezést ugyan hivatalos forrásból még nem erősítették meg, ám a kormánytagok és a királyi család védelméért is felelős biztonsági szolgálat (Säpo) vezetője, Klas Bergstrand a lapnak nyilatkozva elmondta, hogy a miniszter asszony személyes védelmét megerősítették.

A napi 24 órás védelem 15 szakember folyamatos összehangolt munkáját igényli. A biztonsági főnök szerint minden helyzetre felkészültek. A svéd sajtó szerint ezek a jelek mindenképpen arra utalnak, hogy az utóbbi időben egyre népszerűtlenebb külügyminisztert komoly fenyegetések érhették.

A minisztérium telefonvonalai hetek óta égnek, és az elektronikus levelezési rendszer is jóformán megbénult a felháborodott állampolgári észrevételek áradata következtében. Ezek között szép számmal fordulnak elő az áldozatok és az eltűntek aggódó hozzátartozóinak levelei is, melyek közül többnek teljes szövege is nyilvánosságra került. A mintegy másfél éve brutálisan meggyilkolt előző külügyminiszter, Anna Lindh sorsa csak tovább fokozza az aggodalmakat kormánykörökben.

Az azonban a fenyegetések valóságtartalmától függetlenül is egyértelmű, hogy a svéd közvélemény a miniszter-asszony mihamarabbi távozását követeli. Ennek legfőbb konkrét oka, hogy a hírek szerint Freivalds a katasztrófa másnapján, vasárnap színházi előadáson volt, és az Aftonbladet című lap szerint legkorábban csak egy nappal később, hétfő este jelent meg a minisztériumban. Nemcsak maga a tény háborította fel a közvéleményt, hanem az is, hogy Freivalds mindezidáig egyáltalán nem, vagy csak szóvivője útján reagált a bírálatokra, jóformán semmilyen érdemi magyarázattal sem szolgálva.

Nem úszta meg a kemény kritikát a kormányfő, Göran Persson sem, bár őt inkább politikai jellegű vádak érik az ellenzék részéről. Elsősorban azt vetik a miniszterelnök szemére, hogy - a skandináv viszonyokhoz képest - kissé tekintélyelvű kormányzása következtében csak a hatalmat érzi magáénak, a felelősséget nem. Igen nagy visszhangot váltott ki, hogy még a politikailag általában passzív svéd király is hasonló véleményének adott hangot, igaz, csak burkolt formában.

Az ellenzék továbbá azt is kifogásolta, hogy a miniszterelnök meg sem próbált kellőképpen tájékozódni, és a rendelkezésére álló információkat is jelentős késéssel adta ki azoknak a szerveknek, akiknek esélyük lett volna az érdemi cselekvésre. A kormányfő - akit láthatóan megráztak a thaiföldi látogatásán tapasztaltak - azzal próbálta meg parlamenti helyzetértékelésében menteni a menthetőt, hogy hangsúlyozta: a katasztrófát követő első egy-két napban nemhogy a svéd sajtó, de még a helyi lakosok sem voltak tisztában a történtek súlyosságával, és a helyszínen tartózkodó svéd turisták első üzenetei is inkább csak anyagi károkról szóltak. Az aznap esti svéd híradó például néhány száz, köztük egy svéd halottról számolt be, emlékeztetett a miniszterelnök.

Az azonban már a nemzetközi diplomáciában is feltűnést keltett, hogy Persson thaiföldi látogatása során - az együttérzés és a köszönetnyilvánítás mellett - szemrehányást tett Thakszin Sinawatra thai miniszterelnöknek azért, mert az ottani hatóságok nem figyelmeztettek előre a veszélyre. Azt pedig, hogy e kritikát még a nyilvánosság előtt is megismételte, egyenesen érzéketlenségnek nevezte egy neve elhallgatását kérő, magas rangú svéd diplomata.

Az események következtében a Sifo közvélemény-kutató intézet felmérései szerint a kormány és a miniszterelnök megítélése  a december végi 60 százalék körüli támogatásról 50 alá esett, míg a királyi család megítélése sokkal pozitívabb volt.

Természetesen a pártpreferenciák itt is komoly szerepet játszanak: a szociáldemokrata szavazók körében tízből heten tartják ma is megfelelőnek a kormány teljesítményét, míg a jobboldali szavazók esetében ez az arány csak 30 százalékos. Ezzel együtt a szociáldemokraták még mindig stabilan őrzik pozíciójukat Svédország hagyományosan legerősebb politikai erejeként. Ami azonban szokatlan, hogy egy ilyen súlyú katasztrófa következtében nem nőtt a kormány támogatottsága.

A 2001. szeptember 11-ei események is jól példázták, hogy ilyen esetekben a választók általában felsorakoznak a mindenkori kormány mögé. Ráadásul Svédország déli részén szinte az ázsiai eseményekkel párhuzamosan egy igen komoly vihar söpört végig, amelynek következtében óriási kiterjedésű erdők pusztultak el, és több tízezer ember maradt hetekig áram, fűtés és melegvíz nélkül a skandináv télben.