A máig jelentős befolyású véleményformálóként jelen levő volt amerikai külügyminiszter szerint a libanoni és gázai háborúskodás némileg elvonja a figyelmet a közel-keleti válság gyökeréről, Iránról.
 
A szakértő reményei szerint a közel-keleti viszály fordulópontot jelenthet Teherán magatartásában, mert felismerheti, hogy a válságnak nem kívánt következményei lehetnek.
 
Kissinger leszögezi: Irán kettős kihívást jelent. A modernizmus iránti törekvése közben atomfegyver megszerzésére törekszik, mert számára ez a modern állam hatalmi jelképe. Ugyanakkor ez a törekvés olyan izzó vallási szélsőségesség formáját ölti, amely a muszlim Közel-Keletet évszázadokon át akadályozta a modernizálódásban. Teherán csak úgy képes feloldani ezt az ellentétet, ha a békés együttélést elfogadó iszlámot fogja képviselni.
 
Az amerikai diplomácia volt vezetője szerint egy modern, erős és békés Irán a stabilitás és a haladás bástyájává válhatna a térségben. Ehhez azonban a teheráni vezetésnek el kell döntenie: egy ügyet vagy egy nemzetet képvisel, szent küzdelmet folytat-e, vagy a nemzetközi együttműködést választja.
 
Irán láthatóan nem hozott még döntést ebben a kérdésben, vagy rossz döntést hozott a nemzetközi stabilitás szempontjából. A libanoni válság viszont remélhetőleg a realizmus hangjaival erősíti Teherán nézeteit.
 
Henry Kissinger úgy látja: amennyiben Irán továbbra is ragaszkodik a perzsa birodalmi hagyomány és az iszlám hevesség ötvözéséhez, úgy elkerülhetetlen lesz az összeütközés az Egyesült Államokkal.