A kommentár szerzője, Bohumil Dolezal, a magyar ügyekben rendszeresen megszólaló cseh politológus a legolvasottabb cseh napilapban pontokba szedve taglalta a budapesti események tanulságát.
Eszerint a tüntetők által kiváltott ricsaj a magyar forradalom iránti szörnyű tiszteletlenség kifejezője. Az 1956. október 25-én megtartott Kossuth téri tüntetés 200 ember életébe került. A mai tüntetőket semmi ilyesmi nem fenyegeti, ezért nekik könnyű most tüntetni - írja Dolezal.
Hangsúlyozza: magyarként soha nem választaná sem az MSZP-t, sem Gyurcsányt. A törvényes választás eredményének megmásítása utcai botrányokkal „a demokrácia érdekes felújítása”. Nem lenne jobb egyáltalán megszüntetni a választásokat? - teszi fel a kérdést a szerző.
Dolezal ezután kitér arra, hogy a Fidesz népszavazást próbál keresztülvinni a nyugdíjakról, egészségügyről és az oktatásról. Egyrészt előre sejthető, hogy olyan problémákról lesz szó, amelyekről a civilizált országokban tilos népszavazást tartani, másrészt pedig furcsa, ha éppen egy konzervatív párt próbálkozik megkerülni a parlamenti demokráciát a közvetlen demokrácia segítségével- fűzi hozzá.
Mindaz ami történt, csak kiegészíti azt a mozaikképet, amely azt ábrázolja, hogyan néz ki ma a posztkommunista Közép-Európa. Lengyelországban a konzervatív fundamentalisták kormányoznak két szélsőséges párt segítségével. Szlovákiában a szocialista populisták vannak hatalmon két szélsőséges párt segítségével. Csehországban már fél éve nincs kormány, s mindkét fél olyan érzékeny intézményről huzakodik, mint a rendőrség. Magyarország, amely eddig bizonyos értelemben kívül állt ezen, most nyilvánosan bejelentkezett ebbe a társaságba. Nyugaton pedig elmondják: uramisten, kit is vettünk fel magunk közé! - fejezi be írását Bohumil Dolezal.
