112: segítségre szorul a segélyhívó

Vannak tagországok, amelyekben viszonylag széles körben ismert a 112-es telefonszám és funkciója, a hétköznapok gyakorlatában azonban mégsem sikerült széles körűvé tenni a szolgáltatás igénybe vételét. Ennek részben technikai okai vannak (az adott rendszer nem alkalmas arra, hogy meghatározza a hívó fél helyét), s olyan is előfordul, hogy a szolgáltató alkalmazottainak nyelvtudásával van gond: nem értik meg a segélyhívót használó külföldit.

Az európai képviselők felkérték a tagállamok kormányait és az Európai Bizottságot (EB), hogy támogassák az egységes segélykérő telefonszám népszerűsítését, javítva ezzel a működés hatékonyságát az EU-ban.

Nagy-Britanniában csak minden ötödik állampolgár ismeri az 112-es számot, míg a svédeknél 70 százalékos ez az arány. Sokak szerint a népszerűsítő kampányt a kikötőkben és a repülőtereken lenne a legésszerűbb elkezdeni.

Az 112-es egységes számot 1991-ben vezették be annak érdekében, hogy az Európában utazóknak egyetlen segélyhívó számot kelljen megjegyezniük. Amennyiben megfelelően alkalmazzák, az egységes hívószám évente akár ötezer életet is megmenthet, állítják a szolgáltatást EU-szerte megerősíteni akaró kampányolók, akik internetes aláírásgyűjtésbe fogtak a nemes ügy érdekében. A petíciót az Európai Bizottsághoz juttatják majd el.

A kampány egyik élharcosa, Diana Wallis (liberális demokrata, brit) EP-képviselő szerint a EB-nek folyamatosan ellenőriznie kellene az 112-es szám európai működésének hatékonyságát, és szükség esetén együttműködésre kérnie a tagállamok kormányait. A képviselő elismerte, ő maga sem tudott a segélykérő szám létezéséről mindaddig, amíg néhány hónappal ezelőtt be nem kapcsolódott a kampányba.

Országos sürgősségi hívószámok

Franciaország: rendőrség 17, mentők 15, tűzoltók 18;
Görögország: rendőrség 100, mentők 166, tűzoltók 199;
Olaszország: rendőrség 113, mentők 144, tűzoltók 122;
Lengyelország: rendőrség 997, mentők 999, tűzoltók 998.

euractiv.hu