Tetszett a cikk?

Bár a keresztény karácsony jelentését, szimbólumait alig ismerik Délkelet-Ázsiában, az ünnep fényes külsőségeit egyre több országban kezdik meghonosítani.

„Meleg van ebben a maskarában” – sóhajt fel a Mikulás a thaiföldi tengerparton, nyakára tolva gumírozott szakállát. Fred, a 28 éves kaliforniai tanár az utóbbi két évben télapóruhában izzadja át a karácsonyt a Cookie Hotel vendégeit szórakoztatva. Nyugati slágereket énekel a színpadon, szétszór néhány apró ajándékot, aztán egy üveg Heinekennel a kezében elvegyül a mikulássapkás külföldiek tömegében.

Bár a bangkoki repülőtér átmeneti ellenzéki megszállásával járó (HVG, 2008. december 6.) belpolitikai válság elriasztotta a turisták egy részét, ez valószínűleg nem változtat azon, hogy Thaiföld, és általában Délkelet-Ázsia népszerű év végi úti cél a nyugatiak körében vakációzásra: meleg, olcsó, és a vendéglátók kivételes buzgalommal igyekeznek a „fehér ember” kedvében járni. Ez nem is esik igazán nehezükre, mivel maguk is minden alkalmat megragadnak a szórakozásra, így azzal a felkiáltással, hogy közös ünnepléssel szövődnek az igazi barátságok, kapva kapnak az efféle lehetőségeken. Annál is inkább, mert a karácsony remek üzlet is: a nyugati fogyasztói kultúra szokásait átvéve a vallási jelentésétől megfosztott ünnepre Hongkongtól Bangkokon át Szingapúrig csillogó-villogó díszbe öltöztetik a városok főutcáit, gazdagon díszített fenyőfák csábítanak vásárlásra az üzletközpontokban.

Karácsony másképp. Vidám ünnep
© MTI/AP
„Karácsonyfa? – tűnődik Csoj. – Fogalmam sincs, mi az.” A harmincéves thaiföldi lány egy szálloda portáján dolgozik az északthai Csijang Mai városban. Feje fölött évek óta ugyanaz a karácsonyi dísz lóg: két, neonfényű csövekből hajlított rénszarvas és fenyőágak. Csoj szerint „a ló meg a fa” az első karácsonyi ünnep után maradt a falon mint szerencsehozó kabala, a kínai jókívánságok és hindu istenek poszterei között. Nem is akarják leszedni őket: vidámabb tőlük az előtér, és állítólag jó karmát sugároznak. Senkit sem zavar, hogy a rénszarvasok jelentését a szálloda egyetlen alkalmazottja sem ismeri. „Annyit tudok, hogy a karácsony az az ünnep, amikor mindenki vásárol” – mondja Csoj.

A fenyőfa, a rénszarvas, a Mikulás mind bekerültek a buddhista népi babona szerencsefiguráinak homályos eredetű sorába. Thaiföldön az üzletek, éttermek, bárok és szórakozóhelyek állandó dekorációjának része a karácsonyi dísz. A falusi vegyesboltok bejáratán is gyakran látni rikító, aranyszínű, piros betűs Merry Christmas & Happy New Year feliratú rojtos szalagot – messziről a szöveg pont úgy néz ki, mint egy kínai varázsmondat. A színkombináció is tökéletesen megfelel az ázsiai hangulatnak: gazdagságot, erőt és derűt sugároz. Egy eldugott laoszi halászfalu lakója, Pon úr nemrég egy vietnami vándorárustól vásárolt egy ilyen szalagot. Amikor megtudta, mit jelent az angol felirat, zavartan felnevetett: „Eddig azt hittem, kínaiul van, bár azt sem tudom elolvasni.”

„Bizonyos szögből hasonlít” – méreget egy karácsonyfadíszbe öltöztetett óriáskaktuszt Kate. A 34 éves ausztrál művészettörténész az idén is népes baráti társaságban ünnepli a karácsonyt thaiföldi otthonában. Európai, amerikai és thai vendégei esznek-isznak, zenét hallgatnak, táncolnak, és közben angolul csevegnek családról, otthoni emlékekről. Megajándékozni nem igazán szokták egymást, azt viszont elmesélik, mivel lepték meg magukat a karácsonyi vásárlási lázban. Az ünnepi menü a kerti barbecue-n készített, olasz salátával tálalt flekken, hozzá thai whiskyt isznak kevés kólával.

Az észak-thaiföldi Ban Pakha falu baptista templomában, ahová a misszionáriusok által megtérített hegyvidéki lahu kisebbség jár (HVG, 2008. november 10.), szintén whiskyvel ünnepelnek a karácsonyi mise után. Ajándékot itt sem adnak egymásnak, és nem csak azért, mert nincs miből, hanem mert Ázsiában nem divat a nyugati típusú, személyre szóló ajándékozás. A közösség, az együttlét a fontos, a születésnapokat is családi vacsorával ünneplik, karácsonykor pedig akár több család is együtt vásárol meg egy nagyobb értékű tárgyat. Tavaly például a falu három, keresztény hitre áttért lahu családja közösen vett egy motorbiciklit karácsonyra. Az ünnepi vacsora közben órákig nézegették a drága jószágot, majd együtt megáldották. A férfiak rövid imával mondtak köszönetet Istennek, amiért birtokba vehették a csodamasinát, amelyet az asszonyok szerencsefüzérekkel és mágikus levelekkel vérteztek föl a démonok ellen.

A túlnyomó többségében buddhisták, hinduk és muszlimok lakta Délkelet-Ázsiában persze a karácsony egyelőre igencsak hátul kullog a zömmel babonáknak, szellemeknek és bálványoknak szentelt ünnepségek özönében. Az elsősorban Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken és Tajvanon buzgólkodó hittérítők mindent elkövetnek ugyan a keresztény ünnep meghonosításáért, ám annak többnyire csak a nyugati fogyasztói kultúrából ellesett, vásárlásra, szórakozásra ösztönző csillogó külsőségeit veszik át. Így aztán már azon sem lepődik meg senki, hogy karácsonytájt a muszlim Malajzia fővárosában, Kuala Lumpurban is színes égőkkel díszített hatalmas fenyőfák lepik el a bevásárlónegyedeket.

TEVELI GÁBOR / CSIJANG MAI (THAIFÖLD)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!