„Meleg van ebben a maskarában” – sóhajt fel a Mikulás a thaiföldi tengerparton, nyakára tolva gumírozott szakállát. Fred, a 28 éves kaliforniai tanár az utóbbi két évben télapóruhában izzadja át a karácsonyt a Cookie Hotel vendégeit szórakoztatva. Nyugati slágereket énekel a színpadon, szétszór néhány apró ajándékot, aztán egy üveg Heinekennel a kezében elvegyül a mikulássapkás külföldiek tömegében.

Bár a bangkoki repülőtér átmeneti ellenzéki megszállásával járó (HVG, 2008. december 6.) belpolitikai válság elriasztotta a turisták egy részét, ez valószínűleg nem változtat azon, hogy Thaiföld, és általában Délkelet-Ázsia népszerű év végi úti cél a nyugatiak körében vakációzásra: meleg, olcsó, és a vendéglátók kivételes buzgalommal igyekeznek a „fehér ember” kedvében járni. Ez nem is esik igazán nehezükre, mivel maguk is minden alkalmat megragadnak a szórakozásra, így azzal a felkiáltással, hogy közös ünnepléssel szövődnek az igazi barátságok, kapva kapnak az efféle lehetőségeken. Annál is inkább, mert a karácsony remek üzlet is: a nyugati fogyasztói kultúra szokásait átvéve a vallási jelentésétől megfosztott ünnepre Hongkongtól Bangkokon át Szingapúrig csillogó-villogó díszbe öltöztetik a városok főutcáit, gazdagon díszített fenyőfák csábítanak vásárlásra az üzletközpontokban.

Karácsony másképp. Vidám ünnep © MTI/AP

„Karácsonyfa? – tűnődik Csoj. – Fogalmam sincs, mi az.” A harmincéves thaiföldi lány egy szálloda portáján dolgozik az északthai Csijang Mai városban. Feje fölött évek óta ugyanaz a karácsonyi dísz lóg: két, neonfényű csövekből hajlított rénszarvas és fenyőágak. Csoj szerint „a ló meg a fa” az első karácsonyi ünnep után maradt a falon mint szerencsehozó kabala, a kínai jókívánságok és hindu istenek poszterei között. Nem is akarják leszedni őket: vidámabb tőlük az előtér, és állítólag jó karmát sugároznak. Senkit sem zavar, hogy a rénszarvasok jelentését a szálloda egyetlen alkalmazottja sem ismeri. „Annyit tudok, hogy a karácsony az az ünnep, amikor mindenki vásárol” – mondja Csoj.

A fenyőfa, a rénszarvas, a Mikulás mind bekerültek a buddhista népi babona szerencsefiguráinak homályos eredetű sorába. Thaiföldön az üzletek, éttermek, bárok és szórakozóhelyek állandó dekorációjának része a karácsonyi dísz. A falusi vegyesboltok bejáratán is gyakran látni rikító, aranyszínű, piros betűs Merry Christmas & Happy New Year feliratú rojtos szalagot – messziről a szöveg pont úgy néz ki, mint egy kínai varázsmondat. A színkombináció is tökéletesen megfelel az ázsiai hangulatnak: gazdagságot, erőt és derűt sugároz. Egy eldugott laoszi halászfalu lakója, Pon úr nemrég egy vietnami vándorárustól vásárolt egy ilyen szalagot. Amikor megtudta, mit jelent az angol felirat, zavartan felnevetett: „Eddig azt hittem, kínaiul van, bár azt sem tudom elolvasni.”

„Bizonyos szögből hasonlít” – méreget egy karácsonyfadíszbe öltöztetett óriáskaktuszt Kate. A 34 éves ausztrál művészettörténész az idén is népes baráti társaságban ünnepli a karácsonyt thaiföldi otthonában. Európai, amerikai és thai vendégei esznek-isznak, zenét hallgatnak, táncolnak, és közben angolul csevegnek családról, otthoni emlékekről. Megajándékozni nem igazán szokták egymást, azt viszont elmesélik, mivel lepték meg magukat a karácsonyi vásárlási lázban. Az ünnepi menü a kerti barbecue-n készített, olasz salátával tálalt flekken, hozzá thai whiskyt isznak kevés kólával.

Az észak-thaiföldi Ban Pakha falu baptista templomában, ahová a misszionáriusok által megtérített hegyvidéki lahu kisebbség jár (HVG, 2008. november 10.), szintén whiskyvel ünnepelnek a karácsonyi mise után. Ajándékot itt sem adnak egymásnak, és nem csak azért, mert nincs miből, hanem mert Ázsiában nem divat a nyugati típusú, személyre szóló ajándékozás. A közösség, az együttlét a fontos, a születésnapokat is családi vacsorával ünneplik, karácsonykor pedig akár több család is együtt vásárol meg egy nagyobb értékű tárgyat. Tavaly például a falu három, keresztény hitre áttért lahu családja közösen vett egy motorbiciklit karácsonyra. Az ünnepi vacsora közben órákig nézegették a drága jószágot, majd együtt megáldották. A férfiak rövid imával mondtak köszönetet Istennek, amiért birtokba vehették a csodamasinát, amelyet az asszonyok szerencsefüzérekkel és mágikus levelekkel vérteztek föl a démonok ellen.

A túlnyomó többségében buddhisták, hinduk és muszlimok lakta Délkelet-Ázsiában persze a karácsony egyelőre igencsak hátul kullog a zömmel babonáknak, szellemeknek és bálványoknak szentelt ünnepségek özönében. Az elsősorban Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken és Tajvanon buzgólkodó hittérítők mindent elkövetnek ugyan a keresztény ünnep meghonosításáért, ám annak többnyire csak a nyugati fogyasztói kultúrából ellesett, vásárlásra, szórakozásra ösztönző csillogó külsőségeit veszik át. Így aztán már azon sem lepődik meg senki, hogy karácsonytájt a muszlim Malajzia fővárosában, Kuala Lumpurban is színes égőkkel díszített hatalmas fenyőfák lepik el a bevásárlónegyedeket.

TEVELI GÁBOR / CSIJANG MAI (THAIFÖLD)